Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - A megújhodott Bulgária

3 MAGYAR KÜLPOLITIKA zán nem nyújtana épületes látványt a francia belpolitika további zavarossága. Daladiernek pompás ütőkártya van a kezében: ha ismét kiéleződnének a pártharcok, rámutathatna, milyen rossz benyomást kelt ez a belső meghasonlottság Angliában . .. Egyébként is feltehető, hogy az a Párizs, amely a királylátogatáskor nem tűzött ki egyetlen vörös zászlót sem, ahol millió meg millió ember kalap- s» kendőlengetését nem zavarta meg egyetlen fölemelt ököl sem, talán ezúttal belátta, hogy kommunista felvonulások és tömeges gyári sztrájkok nem igen emelik egy nagyhatalom tekintélyét. A szövetség új, kiaknázatlan erőforrásokat nyithat a gyarmatpolitikában is. Anglia világbirodalmi szervezetéről és befolyásáról fölösleges beszélnünk. Azzal azonban kevesen vetnek számot, milyen haladást tett ezen a téren Franciaország is. A „La Francé d'Outre-Mer", a Tengerentúli Franciaország összefogott, élő egész. Párizsban évente összeül a Gyarmati Tanács a vitás kérdések rendezésére, az adminisztráció egységesítése folyamatban van, kezdetét vette a termények arányos kicserélése, egyik gyarmat kisegíti a másikat . . . Franciaország önellátása annál inkább biztosított, mert a nyersanyagok és termények szempontjából annyira fontos Algir, Marokkó, Francia Közép- és Nyugat-Afrika egy tömbben s ma már aránylag nem nagy távolságra fekszik az anyaországtól. Végül itt vannak a hadügyi előnyök . . . Április első felében a francia hadsereg vezérkari főnöke: Gamelin tábornok, katonai szakértők kíséretében Londonba utazott, ahol hosszan tárgyalt brit kartársával s ennek szakembereivel. A tanácskozásokról kiadott jelentés a szokványos szólamoknál nem tartalmazott egyebet. Az angol-francia katonai összműködés ma mégis foghatóbb valóság, mint a világháború előestéjén volt. Ezt a bizonyosságot alátámasztja az alábbi hír, amely kevéssel Gamelin hazaérkezése után látott napvilágot angol és francia lapokban: háború esetén az angol és francia szárazföldi seregek egy francia tábornok főparancsnoksága alá kerülnének, míg az angolfrancia légi és tengeri haderők legfőbb irányítása egy brit légimarsall, illetve brit tengernagy feladata lenne. Ugyanekkor mindkét ország fokozott iramban és pénzáldozatot nem kímélve, fegyverkezik. A franciák, akiknek szárazföldi hadserege semmi kívánnivalót nem hagy maga után, a repülőflotta és a hajóhad fejlesztésére fektetik a fősúlyt, a britek pedig repülőflottájuk rohamos növelése mellett a legmodernebb eszközöket bocsátják a hadsereg-propaganda rendelkezésére. Ugy hírlik egyébként, hogy Hore Belisha hadügyminiszter lelkes híve az általános védkötelezettségnek is. * A második „entente cordiale" tehát nem elvont fogalom. Elsődleges tényező, minden vonatkozásban, mind háborúban, mind békében. Számolni kell vele. Nyugaton tisztázta a politikai erőviszonyokat, s bizonnyal hatást fog gyakorolni Kelet felé is. Nem véletlen, hogy Wiedemann kapitány, Hitler bizalmasa, épp mostanában utazgat Berlin és London között, hogy Prága engedékenyebb hangokat penget, hogy a „légkör" — mint mondani szokás — megenyhült. Az angol-francia összefogás nyugalmi korszakot teremthet Európában, ha létrehozói kivételes súlyát nem önös célok, hanem az általános kiengesztelődés érdekében vetik latba. /V megújhodott Bulgária A békés revizió nagy lépéssel haladt előre azzal, hogy Bulgária a balkáni államokkal kötött egvezmenve révén visszanyerte katonai egyenjogúságát. Ezzel a történelmi jelentőségű eseménynvel nemcsak a neuilly-i békediktátum revíziója történt meg, hanem egyúttal Bulgária visszanyerte külpolitikai önjogúságát is. A világháborút befejező páriskörnyéki békeszerződésekben nem volt ugyan megírva, nem volt paragrafusba szedve, de úgy a versaillesi, mint a t ianoni, sevrei. neuillyi és más békeparancs a legyőzött államoknak lényegileg lehetetlenné lette azt, hogy nemzetközi politikát űzzenek. Mint anynyi sok más rendelkezése ezeknek a szerződéskarikatúráknak, ez a tilalom is már a múlté s maink a győzők éppen úgy semmibe veszik, mint a hajdani „legyőzöttek". Tulajdonképen képtelenség, ön-ellenmondás. egy önálló nemzetet eltiltani a nemzetközi állásfoglalástól, mert hiszen az elzárkózottság is már állásfoglalás. Ez ielentette évek hosszú során át Bulgária külpolitikáját, ismételten és ismételten kijelentette, hogy semmiféle nemzetközi állásfoglalásban nem vesz részt, szerződéseket nem köt. kötelezettségeket nem vállal. Megokolta ezt az álláspontiát azzal, hogy minden ereiét megújhodására, a két balkáni háború és a világháború veszteségeinek pótlására kívánip, fordítani. Nagyon érthető volt ez az álláspont annak az államnak a részéről, amely önálló állami létének alig félévszázados múltjának felét harcokban töltötte, harcolt és vérzett hol saját, hol idegen érdekért. Békét kívánt a bolgár nemzet, hogy végre kiélhesse önálló nemzeti életét, kivirágoztassa nemzeti erőit. De a békés munka és fejlődés lehetősége a határok biztonságán és annak megszervezett védelmén nyugszik. Ami ebben a vonatkozásban történik, az már magában véve is külpolitika, mert feltétlenül bizonyos hatásokat vált ki a szomszédos és külállamokból. Bulgáriának ez a biztonságra törekvése nyilt és őszinte volt. Ismételten tanúbizonyságát adta. hogy crőgvüjtésének egyetlen célja saját állami életének, kultúrájának és fejlődésének biztosítása. Ezzel nemzetközi viszonylatban általános megnyugvást, megértést és megbecsülést szerzett. Diplomáciai tárgyalások nélkül is a legkedvezőbb helyzetet teremtette meg a maga számára. A neuilly-i békeszerződés után tizenhét év telt el anélkül, hogy Bulgária egyetlen külpolitikai egvezményt aláírt volna. A tizenhetedik évben, eléö váratlanul, közzétették a bolgár-szerb barátsági szerződést. A bolgár és szerb néplelket ke' -h'' ismerők körében nem kis meglepetést keltett ez a szerződés, pedig annak létrejötte mélyen