Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - A hűséges Lengyelország

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 A hűséges Lengyelország Irta: Dr. Kertész János Az eucharisztikus kongresszus alkalmával a fényes körmeneten szemünkbe ötlött két rúdra kifeszített hatalmas fehér vásznon a következő felirat „Polonia semper fidelis", melyei lengyel diákok magasra tartva büszkén hordoztak Budapest utcáin. A közönség lelkesen megtapsolta a lengyel csoportot és nagy lelkesedéssel vette tudomásul a feliratot. Valóban Lengyelország mindig hűséges volt, mint jó barát küzdött velünk, mint testver ragaszkodik hozzánk. Ezt a hűséget igyekeztünk is megérdemelni, valahányszor a lengyel nép bajban volt, segítségre szorult, mindig ott találta maga mellett fegyvertársát, a magyarokat. „História est magistra vitae" — a történelem az élet tanítómestere. Megtanultuk az évszázados küzdelmekben, a nyugatért való véráldozatainkban, hogy kik azok, akikben feltétlenül bízhatunk. Túl minden rokoni összeköttetésen, túl minden barátságon, a kölcsönös sors, igen gyakran az egymásrautalság edzette meg a két népet és forrasztotta össze sokszor tűzben és vérben, gyászban és sírásban, de igen gyakran dicsőségben és örömben. Talán egyik legrégibb megnyilatkozása a lengyel és magyar történelmi kapcsolatnak Könyves Kálmánnak Ferdeszájú Boleszláv lengyel fejedelemmel kötött szövetsége a német és cseh támadások ellen. Közösen fenyegette ez a két hatalom a magyart és lengyelt. A hűség első megnyilatkozása 1108-ban volt, amikor valóban V. Henrik német császár Svatopluk cseh fejedelemmel egyetemben megtámadta a magvarokat Pozsonvnál. A lengyel haderő csakhamar Csehországba tört és a csehek így kénvtelenek voltak arra felé összpontosítani seregeiket, mire a németek is abbahagyták az ostromot és Kálmán király serege felszabadult. 1108tól kezdve nem mult el évszázad, hogy kölcsönösen ne nyilvánult volna meg a hűség. Kronologikus sorrendben fel lehetne sorolni mindazon eseményeket, melvek históriai tanúbizonyságai a két nemzet egvmás iránti megértésének. Ha csak a közelmúltba tekintünk vissza, a világháború vérzivatarába, ott fogjuk látni a lengyel légiók soraiban az önkéntes magyar légionáriusokat, kiknek hűségéről nem egv lengyel napinarancs emlékezett meg. 1920-ban nedig a magyar kormány sietett minden akadálvt legázolva a szovjet csapatoktól veszélyeztetett lengvel haderő segítségére a lőszerszállítással. De a történelmi eseményeken kívül is nem egvszer találkozunk a lengyel és magvar hűséggel. Ha a világon bármerre öszetalálkozik egy lengyel és egv magyar, mindig megértették egymást. Legutóbb pedig Lengyelország volt az egyedüli állam, melv a trianoni békeszerződést nem ratifikálta és ennek külső tanuielét is adta. mikor Kormánvzó Tírunk Varsóba érkezett, a város főutcáián kifeszített táblán a következő állt: „Éljen Szent István birodalma". Lengyelország komolyan vesz minden szövetségi megállapodást, a hűség tanújelét adta nemcsak a magyarokkal szemben, hanem minden olyan állammal, melyekkel szerződéses viszonyba került, vagy szövetséget létesített. Kapható minden Orion rádiókereskedőnél A szovjettel sohasem jutott megegyezésre, csupán egy formai megnemtámadási szerződést (1932. júl. 25.) kötött. A katolikus szellemű lengyel köztársaság, a németekkel is megállapodott (1934. jan. 26.) és újabban a kisebbségi szerződéssel egészítette ki, de a megállapodásokat mindjárt úgy köti meg, hogy annak érvénye fennmaradhasson és ne tessék-lássék legyen a megegyezés. De nem megy túl azon a határon, amelyik bármimódon függőségi viszonyba tehetné a lengyel államot. Nézzük csak a francia-lengyel megállapodásokat. Franciaországnak nagy érdekei fűződnek Lengyelországhoz és kereste velük mindig a megegyezést. A világháború végén talpraállott Lengyelország nagyon sokat köszönhet a franciáknak. Ezt nem felejtik el a lengyelek, mintahogy azt sem felejtették cl, hogy volt idő, amikor a szibériai ólombányák fojtó levegője és a kancsukák vértfakasztó ütéseinek nyomában feljajdult a lengyel. És jött idő, amikor Franciaország a lengyelek legnagyobb ellenségeivel, az oroszokkal szövetkezett. Mint amilyen rém volt a cári sasos lobogó, éppen olyan vészt jósló a lengyel határon a vörösen izzó szovjetcsillag. De Lengyelország ennek dacára nem szakított a franciákkal, a hűség és hálaérzet erősebb volt a gyűlöletnél, diplomáciai előrelátásból megegyezett a németekkel. Ez a lépés nagyban