Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - A Duna völgye és Csehország

« MAGYAR KÜLPOLITIKA habsburgi monarchia állta útját, melynek keretében az úgynevezett történelmi Magyarország vállára az ellenállás terhének csak egy hányada esett, mely teher­viselés ellenében a Dunavölgyi magyarság emberi szá­mítás szerint teljes biztonságban élte és élhette, hol szabadabb, hol megkötöttebb független állami életét. Vagyis a habsburgi monarchia jelentette az ezeréves magyar mult harmadik harmadában állami életünk személy- és vagyonbiztonságát. A monarchia nincs és a veszély fennáll, sőt!., óráról-órára nő. A helyzet ilyetén állása mellett nem lesz érdekte­len, ha a dolgok mélyére tekintve vizsgálat tárgyává tesszük a kérdés legszélesebbkor vonatkozásait, el­indulva a habsburgi monarchia bomlasztó csirájánál, melynek szálai a cseh Palaczkyhoz, a nagyszláv gon­dolat egyik legnagyobb és legtehetségesebb úttörőjé­hez vezetnek. Ki volt Palaczky? Palaczky Ferenc a cseh nem­zet legnagyobb és legnevesebb történésze s mint ilyen ö volt az általa lángralobbantott, elvakult cseh faji türelmetlenségnek a megtestesítője s a mult század­beli cseh nemzeti mozgalmak letéteményese. Kortársa volt gróf Cavour (Kavur), az olasz és Bismarck her­ceg, a német egység megteremtőinek. Született 1798-ban a morvaországi Hodslovitzban, ahol atyja evangélikus tanító volt. Középiskoláit Magyarorszá­gon, nevezetesen Trencsénhen és Pozsonyban végezte, egyetemet Pécsben és Jénában. 1829-ben bizta meg a hivatalos Csehország a cseh történelem megírásával, amelynek nagy alapossággal és komoly tudományossággal tett eleget. Munkája: „Geschichte von Böhmen" — Cseh­ország története német és cseh nyelven jelent meg és szakkörökben világhírre tett szert. Kutatásai során a Hunyadiak korára sok uj és ér­tékes adatot szolgáltatott, amelynek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1835-ben levelező­tagjául is megválasztotta. Hazájában felette értékes munkálkodása nyomán nagy megbecsülésben volt része és nagy tekintélynek örvendett annál is inkább, mert az osztrák—német behatás alatt a már önbizalmavesztett cseh népbe uj lelket öntött és a cseh nép Bécs részéről elsorvasztott nemzeti öntudatát máról-holnapra gyújtotta lángra. Elhivatottságát és rátermettségét, valamint tekintélyét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a pánszláv gon­dolat jegyében 1848-ban Prágában összeült szláv nagygyűlésnek, melyen az oroszoktól kezdve a mon tenegróiakig minden szláv elem képviseltette magát, ő volt az elnöke. FOTO GERÉB BORIS MODERN MŰVÉSZI FELVÉTELEK SZINES_MINIATÜRÖK 6 LEVELEZŐLAP 6 P. V. POZSONYI-ÚT 1. TELEFON: 315-148. A 48-as magyarországi trónfosztás idején még az osztrák—cseh dualizmusról ábrándozott, de később már és pedig mint bécsi államtanács-tag, ahová a nép s/éles bizalmából jutott, már mint a nagyszláv gon­dolat előharcosa, Csehország önállóságáért küzd és föderalisztikus alapon kívánja az osztrák monarchiát újjászervezni, melyben elképzelése szerint az ural­kodó elem a szláv lett volna. Az általa Prágában ala­pított „Casopis" (Csaszopisz) cimü folyóiratban a cseh nyelv fejlesztéséért és müveléséért lelkesedik és lel­kesít, a „Narodni Noviny" (Nemzeti Újság) cimü napilapban pedig, melyet a Bach-korszak idején be­szüntettek, Csehország függetlenségéért szállt síkra. Bécsben ennek nyomán kegyveszteti lelt s a bécsi osztrák-német központosító törekvések idején, őt is elnémították. Az alkotmányos korszak kezdetén, a 60-as évben a bécsi parlamentben már mini főrend harcol Cseh­ország önállóságáért, de mert a németesitő törekvé­sekkel szemben eredményt elérni nem tud, 1861-ben sértődötten hagyja ott a bécsi Urak Házát és Orosz­ország felé tájékozódik. S mialatt Piemonthan Cavour „II Risorgimento" (A leitámadás) hasábjain és jegyében az olasz egy­ségért és a nagy német Bismarck az ultramonlani/­mussal szemben a német egységért küzdött, ezekhez hasonlóan Palaczky is ezután a nagyszláv egység érdekéhen száll sikra és követ el mindent. Elmegy Szentpétervárra s törekvései támogatása­ként megnyeri magának az orosz cárt, aki a Szent YVladimir-rend vitézévé avatja. Visszajövet, követőinek egyre hatalmasabb tá­bora vele együtt ezután már az oroszbarát pánszláv, úgynevezett ruszofil törekvések irányában keresi nemzeti vágyainak és céljainak elérhetését. Ezirányu s egyre szélesbedő csehországi mozgalom a Palaczkv által dicsőitett azon történelmi múltból meriti lelke­sedését, melyben a ..Haza atyja" — ahogyan Palacz­kyt a csehek nevezik — a huszita és 30-éves hábo­rúk sikereit állítja követendő példaként. A már jel­zett nagy történelmi munkájában állította föl azon tantételét is, az u. n. Palaczky-dogmát, hogy „A ma­gyarok (dunavölgyi) letelepülése a legnagyobb csa­pás, ami a szlávságot évezredek során érte", mely dogmája későbbi követőiben azt az elhatározást ér­lelte, hogy a nagyszláv egység megvalósítása csak Magvarország ' feldarabolása nyomán valósitható meg, s ennek előfeltételeként az Osztrák-Magyar Mo­narchia megsemmisítését tekintették, mondván: ..lé­teztünk Ausztria előtt és létezni fogunk Ausztria után is." Ezen pánszláv álmot, mint eszmei örökséget hagyva hátra, halt meg Palaczky Prágában 1876-ban, május 26-án. A fentebb idézett Palaczky-dogma nyomán lob­bant fel a szlávok körében általánosan a magyarok elleni gyűlölet és egyre éled ma is. Természetesen a mai Csehszlovákia alapitói a Palaczky-iskola tanítvá­nyai s így politikai elképzelésük, gondolatirányuk és szándékuk az a nagyszláv álom, melynek tengelye: a Palaczky-dogma hatása alatt, megszüntetni a Dunavöl­gyében a magyar impériumot és ennek nyomán meg­alapítani Európa keleti felében a nagyszláv egység államait. Ez képezi alapját annak a mély szakadéknak, mely ma a cseh és a magyar nép között kétségtelenül fennáll s ez adja magyarázatát annak a ferde elkép­zelésnek, mely szerint a két nép állami élete tartós­ságát, valamint országaik nagyságát kölcsönös agyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom