Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - Új Európa

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 7-8. SZ. BUDAPEST 1937 ÚJ EURÓPA A történelem legcsodálatosabb jelensége Európa kiemelkedő és uralkodó szerepe minden ősi és uj föld­rész fölött. Azok, akik előtt a szám, sokaság és kiterjedés je­lenti az erőt, ezt a szerepet szinte fel sem foghatják és a szerencse játékának, az előbb érkezettség jogának és örökségének mondhatják. Nincs azonban megvetendőbb és alacsonyabb, sőt elszomorítóbb sincs, mint a véletlen ajándéka. A történetfilozófus a véletlent csak apró részle­tekre fogadhatja el és a történelem nagyvonalúságá­ban a hivatottság és a hivatás szigorú céltudatosságát kell prófétai szemmel meglátnia. Mikor Európáról beszélünk, nem a mai Európát, nem is Európa földjét, még csak nem is Európa nem­zeteit értjük, hanem Európa szellemét. Mert Európa nagyobb önmagánál. Több és más, mint a föld, me­lyen elterül, mint a nép, melyet hordoz. Csak igy érthető meg hosszú időn át való csodá­latos szerepe, vagy mondjuk inkább: küldetése. Ez a szellem, melynek nem elég tágas a világ, sokszor elfér egyetlen városban, egyetlen elvben. Meg­veti a teret és uralkodik rajta. Macedónia királya elért Indiáig és egyetlen város szenátusa egy világbiroda­lom ura volt. Kolumbus három hajója egy világrészt adott ajándékba Európának. A sereg, melyet Sándor Keletre, a hajó, melyet Kolumbus Nyugatra vezetett, Európát hordozta ma­gában. Ez a szellem, ha elemeire próbáljuk bontani, hár­mas rétegezettséget mutat. Az első a görög lélek és elme világossága, friss ragyogása, a másik a római jog keménysége és tisztasága és mindezek felett s ezeket át- meg átjárva: a keresztény isteni szeretet tündöklése. Ez a hármas elv együttesen: Európa Ez a hármas elv Európának az élő vizek forrása és kútfeje. Ez magyarázza meg különben oly szegény föld­részünk uralkodó és vezető szerepét a történelemben. Ez az elv pótolta a föld minden kincsét. Többet ért az inkák mesés aranyánál és Golkonda minden gyémántjánál. Amig Európa ebből a forrásból ivott, vezető­szerepe vitathatatlan és ő maga valóban Isten kertje volt. Ha a mai idők keserves zűrzavarát Európa múlt­jával összehasonlítjuk, lehetetlen nem látni, hogy sokkal kisebbek, szegényebbek, terméketlenebbek va­gyuk, mint hajdanában. A mai Európa erői össze sem hasonlíthatók a régiekkel. Korunkban az ember elvesztette legalapvetőbb képességeit. A középkor, melyet ma ugy lenéznek és a sötétség századainak neveznek, alkotóerejében szinte égiesen sugárzó volt. Nem beszélve a román és gót stilus csodáiról, népi és költői eposzairól, a közép­kor szülte — például — az olasz és az angol nyelvet. A mai kor, ha stílust akar gyártani, valóban gyárt: szárazságot, kopárságot, felbomlást. Arra tö­rekszik, hogy megteremtse a semmit, a nincset. El­von és elemez, hasznosságot keres és nem az élet titok­zatosságát­Nincs képessége arra, hogy stílust, nyelvet, eposzt teremtsen, nincs képessége arra, hogy magasabb szférákba emelkedjék Az európai szellem hármas elvéből egészen ki­kopott a görög derű, szabatosság, elhalványult a jog és a keresztény isteni szeretet. Az uj Európa nem tud a művészetek friss nyelvén beszélni, nem tud sem stílust, sem hitrendszereket alkotni, mint a régi tudott. Akik lelkükkel még a régi Európában élnek és igy mintegy idegenek e földön, irtózva láthatják, hogy az uj Európa merre halad. Az uj Európa azonban nem törődik ezzel és na­gyon komolyan veszi a maga dolgát. Tud valamit, amit a régi Európa nem tudott: szabályokat csinál. Tudja, hogy annak, aki élni akar, ennie s hogy ehessék, védekeznie, esetleg támadnia kell. Következésképpen töri fejét a termelés rendjén és töri fejét különbnél különb fegyvereken Az uj Európa szorgalmas hangya. Mégpedig, ha szabad egy különleges hangyához hasonlitani: fehér hangya. Nyüzsgő emberbolyának szine: fehér. És állami berendezettsége is a fehér hangyák szigorú államberendezéséhez akar és törekszik hasonlitani. Hiszen tudjuk, hogy a fehér hangyák állama, csodá­latos szervezettségénél, szilárd építményénél, osztályo­/ottságánál, céltudatosságánál szigorú könyörtelen­ségénéi és főként ellenállhatatlan erejű fegyvereinél fogva, a természet egyik legmegdöbbentőbb csodája­A fehér hangya-állam az önellátás és elzárkózott­ság mintaképe. Valódi vasfállal és boltozattal veszi magát körül. Van központi szellőző- és fűtőberende­zése. Minden ,,nyersanyag"-ot önmagából állit elő, csak eledelét szerzi meg hóditó és ellenállhatatlan imperialista hadjárattal. Minden cselekvését a közjó­nak megfelelő szabály határozza meg. Minden egyes tagjának sorsa és szerepe eleve kijelöltetett. Csodálatos állam, melynek szervezetét az uj Európa méltán irigyli és utánozza. Hangya-állam: ez a mai Európa eszménye és törekvése. Már elfelejtettük, amit a hajdani Európa csinált. Már megvetjük és eldobjuk érzelmi és isteni ma­gasságokra törő kultúráját, de még nem tudjuk egé­szen jól, amit a hangyák oly tökéletesen megcsinál­tak, — de minden erőnkkel törekszünk arra, hogy megtanuljuk és utánozzuk. Minő haladás! Európa, mely elfordult az élő viz kútfejétől, most szabályoktól és paragrafusoktól várja megváltását. Azt hiszi, hogy ereje még a régi és mint ahogy hajdan társadalmi rendszereket, egyházat, nemzet­közi összefogást tudott teremteni, uj bálványa, a sza­bály és a terv, élete minden válságán átsegíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom