Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Jelszavak veszedelme

MAGYAR KÜLPOLITIKA r alapvető hitvallásában: függetlenségében. Hitte, hogy függetlenségi deklarációjában eltaszította magától Angliát és megszűnt az angol birodalom tagja lenni. Mikor azonban Anglia belekeveredett a világháborúba, kiderült, hogy ez a függetlenség csak önáltatás és legfeljebb belpolitikai ügyeire vonatkozik. Anglia és Amerika minden ellentét mellett is egy népnek jobb- és baloldala. Ami angol volt, az angol marad. A világháborúban és mindig, ha Anglia bajba jut, Amerika megtalálja — Monroe elv ide, Monroe elv oda — azt a jelszót, mely őt Anglia oldala mellé sorakoztatja. Amilyen fikció az, hogy az angol birodalom egységes, épp oly fikció az is, hogy az, angol birodalom szétszakadozhatik. Amerikának kellett léhát egy jelsző, mellyel Anglia mellé állhat s mellyel egyidejűleg saját különállásának és saját princípiumának mutathat be áldozatot. Ez a jelszó a demokrácia védelme és a tenyerek szabadsága volt. Ezzel a jelszóval mozdította meg Amerika népét és ment a háborúba, melyet az ő belépése döntött el. A jelszónak e háború belső lényegétől való idegenségét azonban semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy — bár Amerika nyerte meg a háborút — a békét legelőször és legcsufosabban Amerika vesztette el és szenátusa visszalökte azt a békeszerződést, mely még a háború — bármily ösztövér, de mégis erkölcsi színezetű — jelszavát is megtagadta. A demokrácia jelszava, mely már a XVIII. század óta sétál át Franciaországból Amerikába és onnan vissza, a világháború óta, szinte, eltűnt az emberi nyelv szótárából. Mióta annyi millió ember meghalt és százszor annyi tönkrement érte, jóformán senkinek sem kell. Németország, melyre a demokrácia elveit akarták kényszeríteni, eldobta még azokat az emlékeket is, melyek a régi germán törzsi szabadságból számára megmaradtak. Oroszországban ennek a demokráciának még emlegetése is főbenjáró vétek. Olaszország is a demokráciától merőben eltérő elvekben keresi boldogulását. Franciaország, a demokrácia jelszavának szülőanyja, hanyatthomlok rohan azon az uton, mely a demokrácia lejtőjéről vagy a bolsevizmus, vagy — jobbik esetben — a jobboldali uralom felé vezet. A világháborúból született, vagy azóta megújhodott államok, mint például Törökország, szintén nem mintaképei a demokrácia elveit szolgáló országoknak. Csehország, ez a mintademokráciáju állam, átadta fenségjogának egy részét az orosz szovjetnek. Hová menekült tehát a demokrácia? Talán Amerikába, ahol Roosevelt vívja gigantikus harcát a demokrácia szülöttei, a nép vérét ivó trösztök ellen? A jelszó, mely a maga szürkeségében és megértetlenségében is elég erős volt ahhoz, hogy négy évig rengesse a világot, ijesztő távlatokat mutat. Megmutatja, hogy a jelszó az emberiség legnagyobb átka és legpusztítóbb mérge. Semmiféle fegyver nem versenyezhet vele. A halálos gázok ellen van védekezés. A népesség kicsinvét-nagyját oktatják, hogyan viselkedjék gáztámadás esetén. Még a harci lovak fejére is készítenek gázálarcokat. A jelszó' és propaganda mérge elől azonban nincs menekvés. Nincs olyan mély pince, nincs olyan magas hegy, ahová menekülhetnénk előle. Szava-mérge mindenhová eljut. A jelszó lelki méreg. Elzsibbasztja az öntudatot, eltompítja az agyat, megbénítja az ész munkáját, eltömi a gondolat pályáját, meghamisítja az egész embert. Nincs bambább, mint az olyan ember, aki jelszóra cselekszik. Hiszen már rég elvesztette erkölcsi, értelmi és érzésbeli képességeit. Elvesztette azt az adományát, hogy minden oldalról halljon hangokat, meglásson minden szint, mely emberi szem számára látható. Elvesztette kapcsolatát múlttal és jövővel, éggel és Iliiddel. Nem ember már, csupán emberanyag. Csak külsőre hasonlatos ahhoz, aki Isten teremtette és megváltotta lelkéért itt és a túlvilágon számadással tartozik. Lehet, hogy csak valami hívságos dologra használják fel őt és a hozzá hasonló milliókat. Lehet, hogy kárhozatos sáskajárásra, mely előtt tüz emészt, utána láng perzsel és mögötte kietlen pusztaság marad. Akár igy van, akár ugy, a jelszóval átitatott ember már elpusztult, mielőtt a harctéreri elesett volna. Már nem külön egyéniség, hanem csupán szám a számok erdejében. És igy a jelszó és a propaganda már akkor kipusztította a lelkes emberek millióit, mielőtt csapatait elindította és egyetlen ágyuját elsütötte volna. A propaganda seregében holt lelkek harcolnak. Nem beszélve arról, hogy a jelszó és a mögötte állítólag meghúzódó igazság közt mindig van inkább nagyobb, mint kisebb elcsúszás éspedig mindig a hangoztatott erkölcsi tartalom rovására, — az a jelszó, mely a világháború ellenséges tömegeit mozgatta, még csak külső formájában sem volt szerencsés. Akik finom füllel hallják a szavakat, ebben a szóban valami földhöztapadtságot. alantasságot éreznek. Még ha volna is mögötte megszívlelendő igazság, ez a jelszó SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. SE.