Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 6. szám - Jelszavak veszedelme
MAGYAR KÜLPOLITIKA Jelszavak veszedelme Államok, melyek nincsenek fölfegyverkezve, arra törekszenek, hogy minél hamarabb eljussanak a fölfegyverkezettség boldog állapotába. Államok, melyek állig föl vannak fegyverezve, azon igyekeznek, hogy fegyvereiket még jobban halmozzák és tökéletesítsék. Ezt a törekvést alig kell magyaráznunk. Mióta az ember az első dorongol lehasította a fáról s mióta megmarkolta az első követ, a fegyver soha nem hullott ki kezéből. Akkor és azóta is, a fegyver saját lényének igazolása, megerősítése, kiterjesztése és örökkévalóvá tételének eszköze volt. Mióta pedig ;i fegyver a nemzet közós tulajdo nává lett, a célnak, mely a nyugvó fegyvereket meg mozdította, eszmei volta még jobbon kidomborodik. Minden nagy hadjáratnak, melyet a civilizált emberiség viseli, erkölcsi háttere volt. Ez az erkölcsi báltér különböztet meg igazságos és igazságtalan háborúkat, győzelmeket és foglalásokat. Ez az erkölcsi háttér és megokolás még akkor is működik és hat, mikor a fegyverek már rég elhallgattak. Világos tehát, hogy bármily hathatósak, válogatottak és fejlettek a fegyverek, a nemzetek legerősebb fegyvere az erkölcsi princípium, amit ezek a fegyverek védenek, megtartani és terjeszteni segítenek. Sokat beszélnek mostanában a nemzetek és államok jogegyenlőségéről. E jogegyenlőségen, rejtve, vagy nyíltan, de inkább nyíltan, azt értik, melyik nemzet méltó arra, hogy. ha kell, fegyveresen is megvédhesse nemzeti és erkölcsi létét. A nép, melyet fegyvertelenségre kényszerítenek, olyan, mint a katona, akinek kardját, erkölcsi okokból, kettétörik. Még a fölfegyverkezett nemzetek közt is van azonban erkölcsi és jogbeli különbség. Nem egyenlő jogú hadviselő az a támadó nemzet, melynek minden fegyverfogható fértia az utolsó szálig hadban áll. Az ilyen nemzet csak horda, mely a békemunkára, a kultúrára, tehát erkölcsi principumára semmi erőt nem fordíthat és célja csak a dúlás, fosztogatás. Az ilyen tömegnek erkölcsi célja nincs, nem igazi hadviselő fél, hanem egyszerű sáskahad. Ilyen sáskahad volt a Földközi-tenger rómaikorbeli kalózállama és ilyen volt a latárok duló serege, példájául annak, hogy a fegyver — egymagában, erkölcsi támaszték nélkül — még nem tesz férfivá. A török ellen, mely pedig a Koránt hozta magával, a keresztény Európa minden együttérzése és minden lovagja a szorongatott Magyarország pártján volt. Éppen igy sohasem ismerte el jogosnak Európa közvéleménye Lengyelország szétszaggatását, sohasem ismerte el Oroszország fensőbbségét Lengyelország pi incipiuma fölött. A háború borzalmait nem a genfi Vöröskereszt humanitása, hanem a háborúban magában rejlő erkölcsi ok enyhítheti és igazolhatja. A keresztes hadjáratok, vallásháborúk, szabadságharcok, rabszolga-fölszabaditó polgárháborúk megtalálják a maguk igazolását. Ilyen háborúban mindig van valami lovagias, ami ragyogóvá és dicsővé teszi tetteit. Mindig van benne valami, ami ..édessé és dicsővé" teszi a hősi halált, mert — erkölcsi alapjánál fogva benne rejlik a halhatatlanság ígérete. Amelyik hadjárat a Walhalla mennyei csarnokait igéri hőseinek, az igazi háború. Amelyik csupán földi kincsekért indul és csupán zsákmányt ígér, az sáskajárás és nem méltó arra, hogy igazi férfi lelkesedjék érte. Mit mondjunk azonban arról a háborúról, mely erkölcsi igazolás hián, még a rablott kincsek gyönyörűségéi sem Ígérhette katonáinak? Mit mondjunk arról a háborúról, mely egyenlő kultúrájú népek között ok és cél nélkül ment végbe? A legszomorúbb ítélet, melyet mondhatunk, az, hogy a világháborúnak, — járták légyen bár a nemzetközi háborús jog értelmében, vagy durva megsértésével — nem volt erkölcsi igazolása. Nem az erkölcs magasabb szféráiért indították, nem azért harcolták, nem azért szenvedték mondhatatlan szenvedésekkel végig. A világháború, a történelem távlatában, óriási ,.gyarmatháboru", melyet a szigorú államgépezet tehetetlenségi ereje indított meg és tartott fenn, mig tulajdon szerkezete föl nem bomlott és ki nem merült. Ezt bizonyítja az is, hogy győztes és nem győztes államok egész sorának széthullása, gerendázatának megroppanása, rendjének forradalmi szétrobbanása vetette végét ez, emberi gondolkozás számára, oktalan vérontásnak. Gyarmativá azzal vált e háború, hogy az államok a nemzetek löl-é kerekedve, ezeket mint gyarmati tulajdonukat kezelték és milliónyi hősét és vértanuját ..ember anyag"-ként tartották számon, akár a rezet és vasat, a háború kellékeként. Bármily hideg fölénnyel parancsolták is az embereket a halálba, jelszót azonban, a hiányzó erkölcsi alap pótlásaként, kellelt találni ehhez a háborúhoz is. Abban a korban, mely a leirt szót milliószámra sokszorosítja és mely a szív- és fejkábitó propagandát állította a valódi hit és meggyőződés helyére, nem volt nehéz — ha már kitalálták — ezt a jelszól sokszorosítani és hangoztatni. Ez a jelszó elég szürke, kopott és ötlettelen. De kitalálása, ugylátszik, több fejtörésbe került, mint sokszorosítása. Szerencsés jelszóhoz, melynek sürdtettségében isteni igazság villog, sugahnazottság és felülről jövő megmagyarázhatatlan ihlet kell. A sokszorosításhoz azonban elég az a boldogtalan propaganda, melyet a világháborúban tetteik először az államgépezet ezután való nélkülözhetetlen eszközévé. Honnan származót! ez a jelszó.' Amerika a világháborúi!' büszkén hitt a maga