Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4-5. szám - Kis államok külpolitikája

MAGYAR KÜLPOLITIKA azzal a nemes méltósággal, mellyel halsorsunkat viseltük és jobb jövőnk feltámadáséi várjuk? A legfeketébb esztendők elmúllak rólunk. Már nem vagyunk Európa bűnbakja. Már nem élesítheti rajtunk nyelvét, minden ellenséges publicista, vagy államférfiú. Most már világos, hogy tényezője, eleven rés/e lettünk a világpolitikának. Ha területi integritásunkat még nem is. erkölcsi integritásunkat visszakaptuk. Ez azonban rendkívüli kötelességei és felelősséget ré) ránk, nemcsak államunkra, hanem minden magyarra is. Van valami kényelmes a jelentéktelenségben. Hadd küzdjenek mások, hadd keressék mások a I><>ldogulás útját. Hadd legyünk mi csak kárörvendő szemlélők, kritikusok. Hadd tévedjenek mások, mi csak mosolyogjunk rajtuk szép csöndesen. Ezek a malömalátti szép napok azonban már véget értek. Helyzetünk megváltozásával felelőtlenségünk is véget ért. A politikáért, mélyet folytatunk nemcsak most ás ma, hanem az eljövendő nemzedékek és Isten előtt is felelősek vagyunk. A tétlenség és jelentéktelenség sajátságosan eltorzítja a gondolkodást és öntudatot. A kezdetben még kritikus elme eltompul, a kezdetben még eleven lelkiismeret elalszik s a kezdetben még cselekvésre alkalmas iz,om örökre elernyed. A nemzet, mely külpolitikailag passzív, megszűnik nemzet lenni, más szóval, megszűnik erkölcsi lény lenni és megérett arra, hogy örökre eltűnjék azok közül, kik Isten egyegy gondolatát hordozzák és képviselik. Ez a vész. minden eddigi vésznél nagyobb, fenyegetett bennünket a római jegyzőkönyv aláírása előtt. Most. hogy külpolitikai jelentéktelenségünk elmült, ki kell fényesítenünk elhomályosult külpolitikai öntudatunkat. Aktiv külpolitikánknak ez az első lépése. Meg kell látnunk, mit jelent nekünk a római szerződés? Mit jeleni, hogy egy uj nagyhatalom részesei, teljes jogú és erejű részesei lettünk. Vizsgáljuk meg magunkat, értjük-e, érezzük-e ennek fontosságát? Mert valamely szerződés nem teljes még akkor, ha államférfiak megszövegezik, aláírják, becikkelyezik, kicserélik, sőt még akkor sem, ha ünneplik és emlegetik. A szerződés akkor teljes, akkor hatékony és eleven, ha egy nép szivébe van írva. Ha érezzük, hogy ez a szerződés öröktől való és Istentől származott. Ha látjuk az isteni ujjmutatást, mely ehhez a szerződéshez vezetett, Gellért püspökön, Szilveszter és Ince pápán át Kapisztrán Jánosig, Garibaldiig és Mussoliniig. Ha érezzük, hogy azj olasz-magyar barátság örökös voll a múltban és elmúlhatatlan a jövendőben. Csak akkor adhat ez a szerződés igaz erőt nekünk. ELŐFIZETŐINKHEZ ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul igen tisztelt előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknak, hogy nyomban intézkedhessünk a folyóirat pontos küldését illetőleg. Ezt a szerződest nem lehet csak passzíve elfogadni, ezt a barátságot nem lehet oly néma tűréssel hordani, mint amily néma tűréssel az. elnyomatást és megvetést viseltük. Mikor most legutóbb Bethlen István, e szerződés magyar megteremtője, az európai politikáról és Magyarország helyzetéről egy francia lapban beszélt, szavai Ugy hangzottak, mint aki Európa lelkiismerete nevében és az egész keresztény művelődés érdekében beszél. Mondatai nem voltak kevésbé súlyosak, mintha Mussolini. Roosevelt, vagy Baldwin maga mondotta volna azokat. Valamikor egy másik Bethlen is szerepeli Európa lelkiismereteként s a kis Erdély fejedelmének tettei! az első angol hirlap első számában éppúgy közölte, mini ahogy ma a világ minden liii lapja közölte Bethlen István nyilatkozatát a magvai külpolitikáról. E fontosságnak és illetékességnek hátterében ott van a romai szerződés fontosságának forró hite. Ma már ellenségeink is hisznek e szerződés rendkívüli fontosságában. Ez legyen a mi élő. öntudatos hitünk is. Ne vegyük csupán egyszerűen tudomásul, hanem ez legyen cselekvésünk, jövőben való reményünk alapja i>. Most már tudjuk, hogy kis területű államoknak is lehet döntő fontosságú külpolitikája. Most már tudjuk, hogy mi is vagyunk és leszünk. Ne engedjük magunkon a lelki tunvaságot. fanyarságot erőt venni. És most, mikor Olaszország királyának és császárának magyarországi látogatásával tette nyilvánvalóvá a római szerződés eleven erejét, váljék az bennünk is eleven erővé, cselekvő indulattá. Államunk külpolitikájának sikere és ereje öntudatunk világosságától függ. Nagy államok még megengedhetik maguknak a tunya tömegek tartásának fényűzését, hiszen óriási, tartalékuk van tevékeny és hasznos emberekből. De, ha mi nem akarunk a szó erkölcsi értelmében, kis állam, tehát jelentéktelen és megsemmisítendő állam maradni, mindenkit csatasorba kell állítani. Kis államnak nem lehetnek közömbös polgárai. Külpolitikánk, nemzetközi viszonylatban, már erőteljes, most erőteljessé kell válnia itthon, belsőleg, a szivekben is. Ez a kis államok és nem kevésbé a nagy államok — igazi külpolitikája. I*. M. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. sz.