Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Külföld magyarjai

MAGYAR KÜLPOLITIKA tűnnek. Minél jobban ragyognak bennük a magyarság erényei, annál nagyobb becsületei szereznek nemzetüknek. A külpolitikának vannak lényei, melyek megtöltik a világsajtót s az emberekben azt a hitet keltik, hogy a külpolitika az ilyen zajcsinálásban ki is merül. Pedig a külpolitikának vannak a világ szeme elöli való buzgólkodásnál más, íolytonosabb és fontosabb feladatai is, amik, noha alig beszélnek róluk, nem szűnhetnek meg soha. Ilyen például a külföldre szakadt magyarság erkölcsi és szellemi istápolása. És itt megint nem arra a külpolitikára gondolunk, melyei csak hivatalból és hivatalban intéznek, hanem arra a külpolitikára, mely a nemzet minden kicsinyének és nagyjának egyaránt feladata, kötelessége és lélekzete. A nemzet, ha méltóságáról, erkölcsi értékeiről van szó, nem ismerhet számokat és tömegeket. Nem mondhatja, hogy: — hiszen csak pár száz, vagy egynéhány, vagy éppen egyetlen emberről van szó. Elvekről, erkölcsi érdekeinkről szólván, sohase mérlegeljük a számokat. Ismeretes a történelemből az az eset, mikor lord Palmerston, egy Athénben lakó, gibraltári születésű, portugál zsidó angol alattvaló, Don Pacifico érdekei védelmében a Pireusi-kikötőbe küldte az angol flottát és csaknem háborúba keveredett Franciaországgal, — hogy — mint hires parlamenti beszédében mondotta. — az angol alattvaló érezhesse, bárhol él is, Anglia erős karja védi minden igazságtalanság és bántalom ellen. Nekünk nincsen hajóhadunk, melyet tüntetően és fenyegetően sétáltathatnánk a kikötők előtt. Nekünk csak idegenbe szakadt véreink vannak, félmilliónyi testvérünk, de, azért mert nincs fegyveres erőnk, engednők ezeket elárvulni? Engednők bennük azt a keserű érzést feltámadni, hogy elszakadva az ország földjétől, elszakadtak a nemzet testétől-lelkétől is? Engedjük kifejlődni bennük azt a lázadó és megvető szellemet, mely azt mondja: — „Eb ura fakó! Elvették tőlem nemzeti hivatásomat, elfelejtettek engem, hadd felejtsem el én is őket." Engedjük őket elkárhozni? Nem. Mondjuk meg nekik, hogy ők nem száműzöttek, nem leesettek, nem elkallódottak, nem hivatásnélküliek. Ellenkezőleg. Szent és különleges hivatásuk van. Minden magyar, aki külföldön él: a magyarság egyik nagykövete s arra hivatott, hogy legjobb tehetségeivel képviseljen bennünket. Nem száműzött, nem világfutó, hanem egy nemzet méltóságának teljes erejű képviselője. Sem a tér, sem az idő, sem a forgandó szerencse nem lépheti szét a magyarság közösségét, mert sorsunk és hivatásunk közös. A kapcsolat köztük és köztünk eleven és soha meg nem szűnő. Minden külföldön élő magyar érezze, hogy itthon számon tartják őt és működését, hogy sorsa és küzködése, sikere, vagy balszerencséjé: a magyar sors teljességének része. Az ő sorsuk keményebb, mint a miénk, de hivatásuk is élesebb, határozottabb: nekik nem szabad tévedniük. Mindig tudniok kell, hogy a nagy nyilvánosság előtt, az egész magyar nemzet nevében és nevéért cselekednek. Az itthoni magyarok részéről azonban nem elegendő a/ a megbízatás, mellyel a külföldi lestvéreiket képviselőikké teszik. Meg kell tartani a külföldi magyarokkal a szellemi és erkölcsi kapcsolatot. A külföldi magyarok tájékoztatnunk kell a magyar lélek, a magyar ügy minden megmozdulásáról és pedig a leghitelesebben és rendszeresen. Vegyük tekintetbe a külföldi magyarok lélektanát. Vegyük tekintetbe azt a lelket, melyei semmi sem busit el annyira, semmi sem lesz olyan tompává és elkeseredetté, mint az otthonról jövő közömbösség, nemtörődömség. A hazulról jövő szeretet legcsekélyebb jele a bála és lelkesedés nagy erőforrása odakinn. Nagyrészt tőlünk függ, hogy ez az erőforrás ki ne apadjon és az elszakadtak állandó lelki érintkezésben legyenek az itthonmaradottakkal. Minden betű, minden üzenet, minden bátorítás egy-egy lelket ment meg a csüggedéstől, a kétségtől, az elkárhozástól. Mi sem könnyebb, mint rendszeressé tenni a külföldi magyarok értesítését, informálását. Szinte minden magyarról tudjuk, hol, merre van. hol vannak magyar csoportok, egyesületek. Cuba szigetétől Sharughaiig számon tartjuk őket. Ha Julián barát úttalan utakon el tudott jutni az elszakadt ösmagyarsághoz, — mi ne tudnánk üzenetet küldeni az elszakadtaknak? Most talán kevésbbé van rájuk szükség, mint akkor volt? Most talán kevésbbé tüzel előttünk az erős, egységes, isteni hivatásra teremtett magyarság álomképe? Most talán kevésbbé várjuk azt az időt, mikor kihoz majd az Ur a népek közül és egybegyüjt amaz országokbői, melyekbe szét vagyunk szórva és megmutatja rajtunk szentségéi a nemzetek szemeláttára? . . . Marius. A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" INGYEN JÁR MINDEN KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETNEK TÁMOGASSA ELŐFIZETÉSÉVEL A MAGYAR KÜLPOLITIKÁT Linóleum, v.. »,o.v*«o„. *s szőnyegára legjobb és legolcsóbb " m VII., RÁKÓCZI-UT 24. Telefon: 1-420-44 és 1-310-89 áruházaiban: VII., ERZSÉBET-KÖRUT 28. Telefon: 1-416-78.