Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2-3. szám - Európa békéje

MAGYAR KÜLPOLITIKA Európa békéje Az események tarka forgataga, amely szemünk előtt lejátszódik, talán sohasem ágazott annyira szerteszét, mint napjainkban. Diplomatáknak és államférfiaknak sürü tanácskozása, parlamenteknek nagyjelentőségű határozatni, államok vezetőinek utazásai, polgáfháborús zaj, közeli és távoli forrongások felbukkanó hirei egymást űzik. A világ jövendő békéjét és jólétét csak azok szolgálják, akik egy pillanatra sem feledkeznek meg arról, hogy a válság, amelyet a világháború és az utána következő békediktátumok idéztek fel, minden látszat ellenére változatlanul tart s hogy ezt a válságot sürgősen megoldani minden népnek egyformán érdeke Mert Európa népei még ma is bizalmatlansággal és félelemmel állanak egymással szemben, Európán kivid pedig egyre jobban csökkenőben van az a szellemi és gazdasági fölény, amellyel a mult században Európa a maga és a világ egyensúlyát is fenntartotta. Nyugaton most van folyamatban azoknak a terveknek a tanulmányozása, amelyek alapján a megsemmisült locarnói egyezmények helyett uj nyugati biztonsági megegyezést kellene létesíteni. Németország és Olaszország a megváltozott viszonyoknak megfelelő módon most közölték állásfoglalásukat ebben a kérdésben, most küldték el válaszukat azokra a kérdésekre, amelyeket az angol külügyminisztérium a mult év végén hozzájuk intézett. Ezzel párhuzamosan Európa másik részében, a római egyezmények hatalmai között is tovább folynak azok a tanácskozások, amelyeknek célja kezdettől fogva az igazi béke biztosítására irányult a Duna völgyében. Schuschnigg kancellár, aki Budapesten és Rómában a legnagyobb barátsággal tárgyalt minden részletre kiterjedően azokról az aktuális és nemzetközi kérdésekről, amelyeknek megoldásától függ elsősorban a dunai államoknak állandó közreműködése a készülő nagy békemunkában. Mert a nyugati megegyezés ereje is csak akkor lehet teljes és az igazi béke biztositéka, ha ezzel együtt a Duna völgyében is sikerül megteremteni a gazdasági együttműködés feltételeit és jóvátenni azokat a nagy igazságtalanságokat, amelyeknek helyrehozatala nélkül a békéhez szükséges bizalom nem születhetik meg. Nyugaton is, keleten is folyik a készülődés Európa viszályainak megszüntetésére. Remény van arra is, hogy a spanyol fegyveres harc sem lehet most már akadálya a megbékülésre irányuló munkának, sőt a spanyol belső háború elszigetelésével lassanként gyengülni fog az a veszedelem is, amelyet a bolsevizmus pokoli erőfeszítése jelent a kontinens békéjére és keresztény kultúrájára. Míg Európa földjén így folyik a jószándéku készülődés a tartós béke megalapozására és a párizskörnyéki békediktátumok által felidézett válság elsimítására, azalatt Mussolini a megújhodott olasz birodalom vezére Afrika földjén is igyekszik az európai civilizációban való hitet fenntartani s megállítani azt a veszedelmet, amely Európát idegen világrészekben fenyegeti. S mikor libyai diadalutján az olasz impérium hatalmát hirdette, ezzel minden gyanúsítás és támadás ellenére szolgálatol tett minden nemzetnek, amely Európán kívül az európai civilizációt képviseli. A békeszerződések összetörtek, a parizskörnyéki szerződések kora lejárt és a történelmi erők szabályozatlanul is a fejlődés, a revízió útját egyengetik. Mindenkinek látnia kell, hogy az igazságtalanságon alapuló régi rendet a fegyvereknek semmiféle megnövelésével, semmiféle katonai szövetséggel fenntartani nem lehet. Az élet követeli a maga jogát és sem halott szabályokkal, sem támadásra készülő fegyverekkel nem lehet feltartóztatni teremető fejlődésében; mert a népszövetség elavult és csődöt mondott módszerei éppen ugy nem állithalják meg az időt s nem szegülhetnek elle_ne a fejlődés törvényének, mint az együttes biztonság és az oszthatatlan béke hamis jelszavai, amelyek csak az ellenségeskedés fenntartására és ujabb összeütközések felidézésérc alkalmasak. Mussolni Olaszországa és vele az igazi békéért küzdő államcsoport, Ausztria és Magyarország is megértették az idők szavát s ennek szellemében cselekszenek. A nagy kérdés már most az, vájjon a nyugati hatalmak, elsősorban Anglia és Franciaország úrrá tudják-e tenni ezt a szellemet, a küszöbön álló tárgyalások során és a megértéssel együtt megtudják-^ hozni azt az áldozatot, amit a világ békéjének helyreállítása követel. Nyugaton most is, ugy mint kezdettől fogva, Franciaország és Németország ellentétének megszüntetése a legnagyobb feladat, mert ettől függ Európa jövendője: A locarnói egyezményeknek az volt a legfőbb érdeme, hogy ideiglenes nyugalmat biztosítottak- a századok óta sok vértől öntözött Rajna vidékén. A locarnói egyezményeknek meg kellett szünniök, mert megkötésük óta Európa képe megváltozott és az egyes nemzetek helyzete alapvetően módosult. Közben Franciaország szövetséget kötött a szovjettel, Németország pedig visszavette katonai szuverénitását és visszaszerezte rajnai tartományait, Olaszország a népszövetségben egyesült hatalmak legnagyobb részének ellenére megalapította az uj római birodalmat, Belgium e válságok hatása alatt visszatért régi semlegességi politikájára s végül az együttes biztonság groteszk gondolatát is el kellett ejtenie a gyakorlatban Angliának is, amely pedig a végsőkig igyekezett kitartani a népszövetségi eljárás mellett. Ennyi változás után érthető, hogy a locarnói egyezmény helyét betöltő uj nyugati biztonsági paktum nem lehet azonos a régi egyezménnyel. Sőt nem lehet azonos azzal a négyhatalmi tervezettel sem, amelyet Mussolini 1933-ban kidolgozott s amely az akkori helyzetben alkalmas lehetett volna az általános béke megalapozására. A probléma középpontja azonban most is az, ami volt: Franciaország és Németország között olyan fenntartásnélküli megnemtámadási szerződés, amelyet sem miféle népszövetségi szabály, semmiféle idegen katonai szövetség nem ingathat meg s mely végleges lemondást jelent a háborúról. Németország és Olaszország válasza az uj nyugati biztonsági szerződés ügyében egy vonalon halad. Ez érthető is, hiszen mindkét állani egyforma őszinteséggel akarja a békél s ennek eszközeit is egyformán ítélik meg. Ilyen körülmények között meglepő csak az lehet, hogy a francia sajtó egy része csodálkozik azon, hogy Németország és Olaszország fellépése ebben a kérdésben, is éppenugy egy irányban halad, mint a spanyol polgárháború elszigetelésére irányult törekvéseikben és a bolsevizmus elleni állásfoglalásukban. A legutóbbi idők tanulságai ezt mindkét államnál érthetővé teszik. Az a tervezet, amelyet Olaszország és Németország előterjesztett, a legalkalmasabbnak látszik Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország biztonságának gyors és teljes biztosítására s ezzel együtt lehetővé tenné Belgium valódi semlegességének gyakorlati megvalósítását is.