Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 11. szám - Horthy Miklós és a magyar nemzet - A revizió hangja
MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGVAK REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 11. SZ. BUDAPEST 1937 Horthy Miklós és a magyar nemzet Minden nemzet legnagyobb szerencséje, ha eszményei vannak és férfiúi, akik ezeket az eszményeket lelkük teljes erejével átérzik és védelmezik. A háború után a széttört és megalázott, irány és eszmény nélkül tévelygő Magyarországnak oly vezér adatott, aki a történelmi hivatású ország eszményét megérezte, védelmezte és diadalra vitte. Vannak vezérek, akik valamely ország földjét jelölik ki és foglalják el és ez majdnem la. legnagyobb szerep, amire országié férfiú hivatott. E hivatással azonban vetekszik az a küldetés, mely a nemzet eszmei és lelki helyét jelöli ki a történelemben. Az ilyen vezér nem csupán a földi, hanem az égi síkon is honfoglaló. A honalapító Árpád alakja nem kisebbíti Szent István alakját, aki a magyarság lelki, erkölcsi és értelmi hazáját jelölte ki. v A földhöz, melyet Árpád foglalt el, épp oly" forrón ragaszkodunk, mint az éghez, mely felé Szent István terelte a magyarságot. Ritka és roppant kötelesség az, melynek két ilyen feladatot egyesítve kell vállalnia. Ez a sors, ez a hivatás jutott Horthy Miklósnak. Mikor úgy látszott, hogy a magyarság egyazon csapás alatt földjét és hitét veszti el, megfosztatik nemzeti és emberi méltóságától, — hazáját földön és égen egyetlen ember hitéből és akaratából nyerte vissza. Ha a tizennyolc év előtt feldúlt, megtaposott, hitében megrendült ország ma teljes erkölcsi jogcímen követelheti elszakított területeit és véreit, az csakis annak a programnak köszönhető, melyet Horthy Miklós személye jelent. Ez a program tizennyolc évvel ezelőtt is az volt, ami ina: a magyarság teljes épsége erkölcseiben, hitében, területében, szervezetében és hadseregében. Ez a program változhatatlan, most és a jövőben. Ez jelenti a keresztény erkölcshöz való törhetetlen ragaszkodást lelki vonalon, a teljes nemzeti méltósághoz való ragaszkodást politikai vonalon és jelenti egyúttal a törekvést a teljes történelmi hivatás, a régi, nagy Magyarország szerepe felé. Ez az a program, mely nem ismerhet megalkuvást, sem meghátrálást. Ez a hitvallás kemény és tiszta, mint a gyémánt. Ez a magyarság gerince. Ebben a programban bennfoglaltatik a teljes Magyarország reménye: az a revízió, melynek Horthy Miklós a vezére. Ez a program egyetlen kiváltságos osztályt ismer: az egyetemes és egységes magyar nemzetet. Oly politikai gondolat foglaltatik ebben, mely az Árpádház legnagyobb királyait fűtötte: az egész nemzet java és méltósága. Mikor Horthy Miklós Magyarország kormányzását átvette, a kereszténység és a magyarság szempontjából a legnagyobb és legszentebb feladatok egyikét vállalta magára. Büszkén mondhatjuk, hogy ő általa a magyarság kezdte és folytatta legelőször a bolsevizmus ellen való új keresztes hadjáratot. Magyarország mutatta meg a háború utáni Európának az országépítés csodáját. Magyarország mutatta meg, hogyan lehet egymás mellett rend és szabadság, hit és türelem. Horthy Miklós kormányzásának tizennyolc esztendeje a magyar jövő századainak biztos Ígérete. A revízió hangja Némely mozgalomnak szüksége van elnyomásra, üldözésre és vértanúkra. Az üldöztetés, a kiontott vér, az elszenvedett fogság) a politikai és szellemi mozgalomnak mintegy hajtóereje és erkölcsi igazoklsa, mely századokon, évezredeken keresztül sem tompul el és mintegy az öröklét és végső diadal záloga. Az eszme igazi üldözői nem azok, akik, mint Néró, szurokba mártják és fáklyaként égetik el a keresztények ezreit. Az igazi üldözők azok, akik az eszmét a közömbösség mély iszapjába hagyják sülyedni, ebbe a néma mocsárba, ahol elhal a hang és ahonnan nincs föltámadás. A vértanúság minden propagandának leghatásosabb kísérője. Még a teljes sikert elért mozgalmak is tartogatnak magluknak, mintegy felsőbb igazolásul, vértanúkat. És valóban, micsoda eszme az, amelyért meghalni nem érdemes? A magyar revíziós mozgalom vértanúinak száma légió. Ha minden vércseppjük kiáltana, hangjuk megreszkettetné a levegőeget. Es mégis: a magyar revíziós mozgalom ma szinte néma. Miért némult el, mi hallgattatta el? — kérdezzük. Akiknek hasznuk van a magyar revíziós törekvések lanyhulásából, azt mondják, a magyar közvélemény belenyugodott a megváltoztathafátlanba. Azok pedig, akik nem látnak tovább a mai napnál, azt mondják, halkítani kell a revíziós