Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Horthy Miklós és a magyar nemzet - A revizió hangja

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGVAK REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 11. SZ. BUDAPEST 1937 Horthy Miklós és a magyar nemzet Minden nemzet legnagyobb szerencséje, ha eszményei vannak és férfiúi, akik ezeket az esz­ményeket lelkük teljes erejével átérzik és vé­delmezik. A háború után a széttört és megalázott, irány és eszmény nélkül tévelygő Magyarország­nak oly vezér adatott, aki a történelmi hivatású ország eszményét megérezte, védelmezte és dia­dalra vitte. Vannak vezérek, akik valamely ország föld­jét jelölik ki és foglalják el és ez majdnem la. legnagyobb szerep, amire országié férfiú hivatott. E hivatással azonban vetekszik az a kül­detés, mely a nemzet eszmei és lelki helyét je­löli ki a történelemben. Az ilyen vezér nem csupán a földi, hanem az égi síkon is honfoglaló. A honalapító Árpád alakja nem kisebbíti Szent István alakját, aki a magyarság lelki, erkölcsi és értelmi hazáját jelölte ki. v A földhöz, melyet Árpád foglalt el, épp oly" forrón ragaszkodunk, mint az éghez, mely felé Szent István terelte a magyarságot. Ritka és roppant kötelesség az, melynek két ilyen feladatot egyesítve kell vállalnia. Ez a sors, ez a hivatás jutott Horthy Mik­lósnak. Mikor úgy látszott, hogy a magyarság egy­azon csapás alatt földjét és hitét veszti el, megfosztatik nemzeti és emberi méltóságától, — hazáját földön és égen egyetlen ember hité­ből és akaratából nyerte vissza. Ha a tizennyolc év előtt feldúlt, megtapo­sott, hitében megrendült ország ma teljes er­kölcsi jogcímen követelheti elszakított terüle­teit és véreit, az csakis annak a programnak köszönhető, melyet Horthy Miklós személye je­lent. Ez a program tizennyolc évvel ezelőtt is az volt, ami ina: a magyarság teljes épsége erkölcseiben, hitében, területében, szervezetében és hadseregében. Ez a program változhatatlan, most és a jö­vőben. Ez jelenti a keresztény erkölcshöz való törhetetlen ragaszkodást lelki vonalon, a teljes nemzeti méltósághoz való ragaszkodást politikai vonalon és jelenti egyúttal a törekvést a teljes történelmi hivatás, a régi, nagy Magyarország szerepe felé. Ez az a program, mely nem ismerhet meg­alkuvást, sem meghátrálást. Ez a hitvallás ke­mény és tiszta, mint a gyémánt. Ez a magyar­ság gerince. Ebben a programban bennfoglal­tatik a teljes Magyarország reménye: az a re­vízió, melynek Horthy Miklós a vezére. Ez a program egyetlen kiváltságos osztályt ismer: az egyetemes és egységes magyar nem­zetet. Oly politikai gondolat foglaltatik ebben, mely az Árpádház legnagyobb királyait fűtötte: az egész nemzet java és méltósága. Mikor Hor­thy Miklós Magyarország kormányzását átvette, a kereszténység és a magyarság szempontjából a legnagyobb és legszentebb feladatok egyikét vállalta magára. Büszkén mondhatjuk, hogy ő általa a ma­gyarság kezdte és folytatta legelőször a bolse­vizmus ellen való új keresztes hadjáratot. Ma­gyarország mutatta meg a háború utáni Euró­pának az országépítés csodáját. Magyarország mutatta meg, hogyan lehet egymás mellett rend és szabadság, hit és türelem. Horthy Miklós kormányzásának tizennyolc esztendeje a magyar jövő századainak biztos Ígé­rete. A revízió hangja Némely mozgalomnak szüksége van elnyo­másra, üldözésre és vértanúkra. Az üldöztetés, a kiontott vér, az elszenvedett fogság) a politikai és szellemi mozgalomnak mintegy hajtóereje és erkölcsi igazoklsa, mely századokon, évezrede­ken keresztül sem tompul el és mintegy az öröklét és végső diadal záloga. Az eszme igazi üldözői nem azok, akik, mint Néró, szurokba mártják és fáklyaként ége­tik el a keresztények ezreit. Az igazi üldözők azok, akik az eszmét a közömbösség mély iszap­jába hagyják sülyedni, ebbe a néma mocsárba, ahol elhal a hang és ahonnan nincs föltámadás. A vértanúság minden propagandának legha­tásosabb kísérője. Még a teljes sikert elért moz­galmak is tartogatnak magluknak, mintegy fel­sőbb igazolásul, vértanúkat. És valóban, micsoda eszme az, amelyért meghalni nem érdemes? A magyar revíziós mozgalom vértanúinak száma légió. Ha minden vércseppjük kiáltana, hangjuk megreszkettetné a levegőeget. Es mégis: a magyar revíziós mozgalom ma szinte néma. Miért némult el, mi hallgattatta el? — kér­dezzük. Akiknek hasznuk van a magyar revíziós tö­rekvések lanyhulásából, azt mondják, a magyar közvélemény belenyugodott a megváltoztathafát­lanba. Azok pedig, akik nem látnak tovább a mai napnál, azt mondják, halkítani kell a revíziós

Next

/
Oldalképek
Tartalom