Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - Itália gyarmatbirodalma

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA északi és északkeleti tartományai előbb-utóbb Eritreán keresztül fogják lebonyolítani fejlődésnek induló kereskedelmüket. E reményt az Addis Abeba— Diibuti-i vasútvonal erősen megingatta. Végeredményben a kitartásnak és a hozott áldozatoknak mégis megérett a gyümölcse, mert Eritrea birtoklása nélkül sohasem valósulhatott volna meg Abesszínia meghódítása. A mult század végén, a zanzibari sultánnal való hosszas tárgyalások után kerül olasz ellenőrzés alá Benadir (Közép-Somália), Mogadiscio székhellyel. Igazi gyarmatosítás azonban hosszú ideig nem akart megindulni. Egyes privát vállalkozások kudarccal végződtek, ami főleg e terület távolságának és a kikötésre alkalmas tengeri öblök teljes hiányának tudható be. A Szuezi csatorna magas díjtételei is kedvezőtlenül befolyásolták e gyarmat fellendülését. Északon az Obbia-i és Migiurtinia-i szultanátusok félvad és harcos népei állandó támadásokkal és portyázásokkal veszélyeztették a békés Benadir fejlődését. Ezen visszás helyzetnek kívánt a fasiszta kormány véget vetni, amikor De Vecchi gróf quadrumvirt nevezte ki Somália kormányzójává, azzal a megbizatással, hogy tüzzel-vassal vessen véget a még szabad és önálló szultánok garázdálkodásának és hódítsa meg végleg területeiket. De Vecchi gróf e feladatot bravúrosan oldotta meg, nem egészen két esztendő alatt. Egyidejűleg egy intenzív gyarmatosító akció indult meg a kormány hathatós támogatása mellett, amely igen szépen haladt. Sajnos, csak a gyapot, mely Somáliában kitűnő termőviszonyokat talál és amelynek világpiaci ára akkor, 1926-ban, szédítően magas volt .érdekelte az új bevándoroltakat és igy kizárólag e cikket és igen kevés tengerit termeltek, amely a bennszülött munkaerő főtápláléka. 1927—28-ban aztán, a gyapotárak katasztrofális esése folytán, az egész gyarmat majdnem csődbe került. Ekkor fogtak neki a Duca degli Abruzzi kezdeményezésére, a banántermelésnek, mely ma a gyapot, ricinus, tengeri és cukornád mellett a főtermék. öt év előtt kezdték meg a kókuszpálma termelést is, mely szép reményekre jogosít, és mivel 5—6 év alatt éri el teljes termőképességét, ma-holnap egyik legbecsesebb kiviteli cikke lesz e gyarmatnak. Mint Eritrea, úgy Olasz-Somália sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és hosszú évtizedeken keresztül csak nehéz anyagi áldozatokat követelt az anyaországtól, míg végre az Abesszin hódítás második kiinduló pontjaként, a győzelmet lehetővé tette és így, ha indirekté is, de meghozta kamatját. Somália különben sem rossz gyarmat és az angoloktól elcsatolt Oltreginba területtel gazdagodva, kellő nagymérvű befektetés mellett biztosan hasznothajtóvá tehető, mert vízbősége kielégítő és nagyszámú öntözőcsatorna táplálására képes. Nagyszabású telepítésre azonban, tipikusan tropikus klímája miatt nem alkalmas. Intenzív termelés csak a folyamok mentén lehetséges, míg a vízszegény vidéket beláthatatlan és áthatolhatatlan ősbozót borítja. Kellő irányítás mellett esetleg Olaszország húskamrájává változhatik, mert egyes részei, ha elegendő itató kútakat fognak fúrni, ideális legelőterület lehet az ottani kisigényű marhaállomány — a gnu — számára. Időrendben a harmadik olasz gyarmat a nemrég Lybia néven egyesített Tripolitania és Cirenaica. Még a rómaiak idejében ez, a tartomány »a világ gabonatára" nevét viselte. Azóta nagyot változott a helyzet. Az arab és török uralom évszázadai alatt a sivatag elárasztotta ezit a hajdani édenkertet és egynéhány oázis kivételével, homoktengerré varázsolta. Mikor a Senusszi-val vívott véres harcok után Graziani tábornagy végre elfoglalta és pacifikálta ezt a terjedelemre óriási területet, az egész világ »homoksivatag-gyűjtőknek« gúnyolta az olaszokat, mert immár a harmadik sivataggyarmatot szerezték aránylag igen magas áron. A fasiszta kormány, abból az elvből kiindulva, hogy ahol valaha paradicsomkert volt, újra éden lehet, hallatlan erőfeszítéssel és anyagi áldozatot nem kímélve, látott hozzá Lybia felépítéséhez és megváltásához. A legnehezebb feladat volt a vándorhomok, a vándordúnák megállítása fásítás és cövekezés útján. A fasiszta milícia vállalta ezen emberfeletti munkát és az akadályok sikeres legyőzésével, elévülhetetlen érdemeket szerzett. E munkával párhuzamosan haladt, egy európai viszonylatban is bámulatos úthálózat kiépítése, a városok modernizálása és egy, a rómaiak szisztémáját is felülmúló telepítési akció, úgyhogy Lybia ma már egy termékeny, sőt bőséges ország képét nyújtja, és a közeljövőben már nem is gyarmat, hanem az anyaország, tengertől elválasztott, integráns részévé lesz, és gazdaságilag semmiben sem marad Algir vagy Tunis, a termékenység e mintaképei mögött. Sorrendben ime elértünk Abesszíniához, az olaszok legújabb és legbecsesebb hódításához, mely a királyságból impériumot csinált, Badoglio tábornagyot pedig a történelem legnagyobb katonái közé emelte. Ez a több mint 2000 éves, rejtelmes birodalom, óriási területével, eddig ismeretlen kincseivel, ma még teljességében fel sem értékelhető. Hatalmas, termékeny fensíkjai, örök tavaszi éghajlattal, ahol évenként kétszer aratnak, roppant legelői, vízdús folyói, amelyek az ország tropikus déli részeit is a dús egyenlítői vegetációival borítják el, nagy tavai, eddig még csak sejtett nemesfém és ércbányái, végül földolajforrásai, megbecsülhetetlen értéket kölcsönöznek e szerzeménynek, amely ideálisan kerekíti ki egy homogén egységgé a régi olasz gyarmatbirodalmat. Körülbelül 10 millió, sokfajú ember lakja ezt a földet, nagyobbrészt a fensíkokon, mert az alföldek pokoli klimáját csak a legigénytelenebb afrikai négerfajok bírják el. Dacára termékenységének, a primitív termelési módszerek mellett, Abesszínia nem tudott eleget tenni lakói szükségleteinek és így minden évben rendszeresen éhinség pusztította a népet. Valószínű, hogy az olaszok, racionális módszerekkel, a termelést hathatósan fokozni fog iák, de azért nagyszabású telepítésre, ahogy azt remélték, nem kerülhet a sor, mert amint már emiitettük, kizárólag a fensíkok, 1500—3000 méter tengermagasságig alkalmasak a fehér fajok letelepedésére. Legfeljebb 4—500 ezer emberre tehető azok száma, akik az új országban mint termelők elhelyezést, nyerhetnek, mert a termékeny, lakható fensíkok legfeljebb negyed részét teszik ki az egész területnek. Az ország eddigi teljes elszigeteltsége, a valóban afrikai útviszonyok, a nagy távolságok a világforgalom útjaitól, a bennszülöttek valószínű passzív ellenállása és a munkaerők iskolázatlansága, valószí-