Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - Legyőzöttek és győztesek a dunai Európában [könyvismertetés]

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA a deklarációban foglalt rendelkezéseket a Nemzetek Szövetségének garanciája alá helyezték. A november 5-én kibocsátott nyilatkozat lényegesen eltérő jellegű: két állam közös megállapodással külön-külön, a Nemzetek Szövetségével való minden vonatkozás és minden garancia biztosítása nélkül két egyoldalú, de azonos szövegű' nyilatkozatot adott ki, — ami tehát valójában egy nem formális kétoldalú megállapodást egyezményt fedez. A deklarációt kétségtelenül a genfi egyezmény lejárásárai előállott rendezetlen állapot megszüntetésére adták ki. Érdekes lesz tehát a kettőt összehasonlítva röviden rámutatni, hogy mennyiben jelent haladást, illetve visszaesést a nov. 5-iki nyilatkozat. A genfi egyezmény csak a felső-sziléziai népszavazási terület lengyel, illetve német kisebbségeinek a jogát biztosította. A nyilatkozat viszont általában a két állam területén élő lengyel, illetve német kisebbségek helyzetét szabályozza. Jelentős haladást mutat az is, hogy a nyilatkozat nemcsak kisebbségekhez tartozókról beszél, hanem a kisebbségről, mint kollektivitásról, közületről is. A nyilatkozat anyagi jogi rendelkezéseit vizsgálva feltűnik, hogy a genfi egyezménnyel és az általános kisebbségi joggal is ellentétben nem tesz említést a politikai jogok elismeréséről, amit megmagyaráz az állam és a nép sajátos nemzeti szocialista szemlélete. A politikai jogok elismerésétől való tartózkodással szemben a. nyilatkozat előnyére írható az erőszakos asszimilálás tilalmának kiemelése, valamint annak a kijelentése, hogy különösképpen nem szabad a kisebbségek fiatalságát népiségétől elidegeníteni. Ezek a tételek természetes konzekvenciái a genfi egyezmény vonatkozó 74. cikkének, illetve a kisebbségi szerződések általános rendelkezéseinek, azonban azokban így implicite nem mondattak ki. Alaki jogi vonatkozásban a német—lengyel nyilatkozat visszaesést jelent, mert a kisebbségek jogsérelmeinek orvoslásáról egyáltalán nem rendelkezik. Nem helyezi a nyilatkozatban lefektetett matériális jogot a Nemzetek Szövetségének a védelme alá^ s nem eleveníti fel a genfi egyezményben megállapított speciális, lokális eljárást sem. A német—lengyel kisebbségi nyilatkozat végül letérést jelent áz általános kisebbségvédelem útjáról és megnyit egy újat, mely a kisebbségek méltó helyzetét a szomszédos államok Uölcsöriiös megegyezésével kívánja biztosítani. Es lehet) hogy a tárgyalt, jogi szempontból hiányosnak megállapított nyilatkozat, ténylegesen jobban fogja szolgálni a kisebbségek helyzetének javulását, mint a mindent szabályozni akaró általános kisebbségi szerződések és nyilatkozatok. FELHÍVÁS A KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETEKHEZ Felkérjük a külföldi magyar alakulatok, egyesületek, stb. vezetőit, hogy amennyiben a Magyar Külpolitika példányait még nem kapnák, szíveskedjenek címüket kiadóhivatalunkkal közölni, hogy lapunk díjtalan megküldése irént azonnal intézkedhessünk. A MAGYAR KÜLPOLITIKA KIADÓHIVATALA Legyőzöttek és győztesek a dunai Európában Irta: dr. Schmidf-Papp Ernő Ez a címe annak a szép kiállítású, 400 oldalas könyvnek, mely egy kitűnő olasz publicista: Luciano Berra tollából látott napvilágot. A szerző, ki belső munkatársa a »L'Italia« nevű tekintélyes olasz lapnak, nem ismeretlen személyiség előttünk, mert már számtalanszor olvashattuk érdekes és tárgyilagos cikkeit a dunai Európáról, sőt többször volt alkalmunk Budapesten is üdvözölni. Jelen könyvében azokat a tapasztalatait tette közzé, melyeket dunai utazásai (folyamán gyűjtött össze s melyek értékét nagyban emeli az a körülmény, hogy nem csak Magyarországot, hanem az utódállamokat is beutazta s személyesen győződött meg a dolgok állásáról. A bevezetésben maga mutat rá arra, hogy jelen munkájának célja vizsgálat alá venni úgy a magyar revizionizmust, mint a kisantant államokban élő magyar kisebbség helyzetét. Ez elhatározásra az a felismerés vezette, hogy ez a »történelmi és erkölcsi jogosultsággal bíró revizionizmus a magyar külpolitika igazi tengelye." Ennek megfelelően egész külön fejezetet szentel e kérdésnek s hosszasan fejtegeti annak minden részletét. Pontos statisztikai adatok felsorolásával mutatja ki a magyar revíziós követelések jogosságát, melyek igazságos kielégítése egyben a kisebbségi kérdést is megoldaná. Minden kisantant propagandával szemben leszögezi, hogy a magyarság céljai elérésére kizárólag csak békés eszközöket óhajt igénybe venriil, s visszautasít minden erőszakos lépést. Ennek útját ő is a Népszövetség Alapokmányának 19. cikkében látja, melynek holt betűibe mielőbb életet keli önteni. Véleménye .szerint a trianoni békeszerződés revíziója mellett három döntő érv sorakoztatható fel: 1. Stratégiai, azaz katonai természetű indokok, mert a jelen határok nyitott voltuknál fogva teljes védetlenségben hagvják az országot minden külső támadással szemben, nem is beszélve az engedélyezett hadsereg alacsony számáról, mely még természetes határok esetén sem lenne elegendő, 2. Gazdasági szempontok, melyek feltétlen azt kívánják, hogy a régi rend álljon helyre, 3. A nemzetiségi elv, mely parancsolóan követeli, hogy az elszakított magyarság mielőbb visszakerüljön az anyaországhoz. Ezzel kapcsolatban behatóan ismerteti a Revíziós Liga által is képviselt, és általánosan elfogadott programot — a határmenti tiszta magyar területek minden további nélkül visszaadandók. a többi elszakított területen semleges ellenőrzés mellett népszava.zást kell tartani — melyet minden szempontból méltányosnak és igazságosnak tart. Budapesti látogatása során a Revíziós Ligában is megfordult/melynek felvilágosító munkájáról nagy elismeréssel és szeretettel emlékezik meg. A maga részéről a legteljesebb mértékben elveti a trianoni szerződést, mert ez »o!y politikai erkölcsi és gazdasági helyzetet teremtett, melyet feltétlenül líjfá kelt rendezni.^ Ezt minden