Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - A magyar idegenforgalom politikai és kulturális jelentősége. (Báró Forster Pál, ny. m. kir. követ, megh. miniszter felolvasása a Magyar Külügyi Társaságban 1937. nov. 25-én.) 1. [r.]

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA hogy Franciaország megtagadta Amerikával szemben az adósságfizetést. Mégpedig nem a háborús kölcsönök kamatait nem fizette, — melyet utóbb Hoover iniciatívájára nem is követeltek, — hanem egy külön 400 milliós tételről volt szó, amely a háború után úgy keletkezett, hogy Franciaország az amerikaiaknak Európába szállított hadikészleteit olcsón megvásárolta, de a lejáratkor nem akarta kifizetni. Az idei angol királykoronázás és a párisi világkiállítás megint oly lökést adott az amerikai utazási kedvnek, hogy az idén e téren panaszra nem lehetett ok. Ámbár az Unió lakosságának tömeges európai utazása az amerikai vasútvállalatokat óriási propaganda, megindítására késztette abban az irányban, hogy utaznivágyó rétegeiket otthon tartsa. »Ismerd meg előbb salját hazádat!« — ez ott az új jelszó. Elsősorban Franciaországnak nagy érdeke, hogy az amerikai és az angol idegenek tömegei felkeressék. Az idegenforgalom nemcsak turisztikai szempontból és a párisi szállodák, mulatóhelyek miatt, hanem a francia luxusiparra való tekintettel is az ország gazdasági helyzetéra nagy jelentőséggel bír. Pedig az idegenforgalom nemcsak az előbb vázolt soviniszta áramlat miatt csappant meg, hanem azért is, mert Franciaország a font és dollár leértékelése után Svájc és Hollandiával együtt a világ legdrágább állama lett. Uj és fokozottabb idegenforgalmi propagandát indítottak tehát a franciák. Már 1930ban 50 millió frankos propaganda költségvetést S'zavaztak meg. Ennek hatása, főleg pedig a frank leértékelése és az idei párisi világkiállítás hozta meg a francia idegenforgalom újabb fellendülését. Svájc, — a hotel-állam, — szintén megszenvedte azt, hogy túlsók és túljó pénze volt. Hiába a kitűnő svájci szállodák és természetadta hegyek, völgyek, tavak vonzóereje, a drága pénz Svájc sok barátját Ausztria és Olaszország felé terelte. i Olaszország régebben szintén a gazdag angoloknak és amerikaiaknak, továbbá a németek legszélesebb rétegeinek volt turisztikai Mekkája. Itt az utóbbi években politikai okok hatottak! bénítólag. Az Anschluss-krfzis idején, de már előbb is a német-olasz ellentét épp annyira viszszatartotta a németeket Olaszországtól, mint a német gazdasági deviza-rendszabályok. Az angoloknak az abesszin-háború idején ment el a kedvük Olaszország meglátogatásától és az amerikai turisták száma is lényegesen megcsappant az Unióban éppen akkor dúló gazdasági krízis miatt. Ez a krízis a tengerentúl ezerszámra tette fizetésképtelenné a bankokat. A dollármilliomoisok vagyona, sőt a milliomosok száma is a réginek egy töredékére csökkent. Csak példát említek: az amerikai Egyesült Államok egy standard értékpapírja: a New-York Central Vasút, amelyet a prosperitás és tőzsde hausse idején 300o/o-kal jegyeztek, a krízis csúcspontján 90«/oot vesztett értékéből és egyideig a rendes évi osztalékot sem fizették utána. Németország ugyan nem tekinthet vissza oly turisztikai népszerűségre, mint az előbb felsorolt országok, mégis a század elejétől feltűnő módon megnyilatkozó német prosperitás, a kitűnő német hajózási vállalatok a háború előtt angol, de főleg amerikai turisták előtt kedvelt utazási célponttá tették a német birodalmat. Röviddel a háború előtt á német fellendülés már oly méreteket öltött volt, hogy a berlini luxus-ipar, a színházak és mulatók már Párissal kezdtek versenyezni. Érdekes jelenség, hogy Vilmos német császár propaganda ténykedései is, különösen Amerika felé, nagy sikereket értek el. Akkortájt már majdnem ugyanolyan érdekesség volt amerikai társaságbeli hölgyek számára, hogy a német császárnak mutassák be őket, mint akár a Buckingham palotában. A kiéli regattákat az amerikai milliárdosok saját jachtjaikkal époly szívesen keresték föl, mint a cowesi versenyeket. A kisebb, turisztikailag is fontos államoktól, Hollandiától és a skandináv államoktól éltekintve, bennünket legjobban érdekel az osztrák idegenforgalom fejlődése. Ausztria, ellentétben a többi államok dekonjuktúráiával, elsősorban azáltal iutott ió helvzetbe .hogy a téli sportok népszerűsítése következtében Ausztriának jóformán télen-nváron forgalmas turista-élete volt. Bécs, az ott észlelhető erazdasági és társadalmi leromlottság, ellenére mégis megtartotta vonzóerejét. Zenei élete továbbra is elsőrangú attrakcióia a zenekedvelőknek és emellett, — ne feleitsük el, — határozottan olcsó ország volt. E 'körülmények a csökkentett jövedelmű külföldieknek a gazdasági krízis éveiben is sok tekintetben kárpótlást nyújtottak az előbb kedvelt turisztikai gócpontokkal szemben. Még egy kis szomszéd országot kell megemlítenünk, amely az utóbbi időben hatalmasan tört előre az idegenforgalom terén: ez Jugoszlávia. Ami Dalmáciát illeti, röviddel a háború előtt kezdték csak az osztrák körök Brioni mellett a dalmát tengerpartot is bekapcsolni az osztrák idegenforgalomba. Erre a lehetőség annál is inkább megvolt, mert az osztrák Cosulichhajókon kívül a legtöbb angol hajós-társaság. Amerikából Földközi-tengeri járatokat rendszeresített, éppen a gazdagabb körök számára, akiknél az üdülés volt a főcél és kultiválták a rövidebb Észak-atlanti-út helyett a hosszabb, de szebb Földközi-tenger utat is. A háború persze megállította ezt a fejlődést és az impériumváltozás után csak nagyon lassan ébredt tudatára Jugoszlávia annak a kincsnek, amelyet Dalmácia számára idegenforgalmi szempontból jelent. A legutóbbi években az előbb osztrák Veldes, most Bled is nemzetközi jelentőségre tett szert. Ezen kies helynek a kenti herceg házassága Marina hercegnővel adott váratlan és hatalmas lökést). A kenti hercegi pár a jugoszláv királyi családdal való közeli rokonság alapján mindéig évben visszatér Bledbe, ahol á jugoszláv királyi családnak is nyaralója van. A legutóbb megépített golfpálya, zergevadászat, pisztránghalászats is nagy vonzóerőt gyakorol a gazdag angolokra. Emellett ;ne felejtsük el, hogy Jugoszlávia az utóbbi ,időkig a legolcsóbb turista ország volt, és csak Olaszország lett az idén, különleges valutáris rendszabályok következtében, e téren Jugoszlávia versenytársa. (Folytatjuk.)