Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 10. szám - A magyar idegenforgalom politikai és kulturális jelentősége. (Báró Forster Pál, ny. m. kir. követ, megh. miniszter felolvasása a Magyar Külügyi Társaságban 1937. nov. 25-én.) 1. [r.]
MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 A magyar idegenforgalom politikai és kulturális jelentősége (Báró Forster Pál, ny. m. fcir. követ, menh. miniszter felolvasása a Magyar KűlűgyiTársaságban 1937 nov.25-én.) I. ' ; : : i r:" j> A magyar idegenfoigalomról — különösen amióta ezen a téren is kinőttünk a gyerekcipőkből, — egyre több szó esik mostanában. Az illetékesek méltán hivatkoznak az elért eredményre, az irántunk megnyilvánuló fokozott érdeklődésre. Magyarország »divatba hozására«. A felkeltett érdeklődés többnyire nem is maradi kielégítetlen, a külföldiek jórésze, mint idegen érkezik, de mint barát hagyja el csonka országunkat. A tradicionális magyar vendégszeretetnek természetesen főrésze van abban, hogy idegenforgalmunk az utóbbi években meredek vonalban fejlődik: aki egyszer ittjárt, az ismét visszatér, sőt magával hozza családját, barátait, klubtársát is. Erre az eredményre joggal büszkék lehetünk éppen úgy, mint arra, hogy az elmúlt években már sok millió pengőt reprezentált a magyar idegenforgalom aktív-saldója, tehát az a különbség, amennyivel többet költöttek el a külföldiek minálunk, mint mi az idegenben. A magyar fizetési mérlegnek ez a jelentős tétele ma már sok exportcikk ellenértékét túlhaladja, és legalább részben pótolni tudja a háború előtti idők amerikai pénzküldeményeit, kivándorolt véreink rendszeresen hazaküldött, megtakarított tőkéit, amelyekkel nem csak fizetési mérlegünk, de belső tőkeerőnk is "'jelentősen gyarapodott. Senki sem' kicsinyelheti le a magyar idegenforgalom gazdasági jelentőségét. Ma minden probliéma mélyén ott rejtőzik az anyagi kérdés: a gazdasági szempontok kétségkívül dominánsak, tehát, ha az idegenforgalomnak csak ezt az oldalát vizsgálnánk, már jól felfogott üzleti érdekből is mindent el kellene követni a külföldi látogatók számának fokozása és a vendégek kvalitásbeli növelése terén. Ez éppen annyira hazafias kötelessége a társadalom minden rétegének, mint például a honvédelem, vagy az adófizetés. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy az idegenforgalom egy szakma, vagy foglalkozási ág magánügye és üzlete. Hogy törődjék csak azzal a vasút-, vagy a hajóstársaság, a repülővállalat, esetleg az autóbusz fuvarozó, hiszen ezek hozzák és viszik az idegent. Még csak nem is a szállodások, vendéglősök kizárólagos reszortja a vendégforgalom. N|cm elég tehát, hogy ezek, az idegennel elsősorban és közvetlenül érintkező vállalkozók, illetve alkalmazottak hozzáértéssel, végtelen türelemmel és nyugateurópai udvariassággal lássák el feladatukat; gondoskodva arról, hogy a külföldi kellemesen, kényelmesen jusson el hozzánk és élvezetesen töltse itt idejét. E hivatásos faktorokon kívül, sőt a hivatalos idegenforgalmi szerveken felül az egész magyar társadalomnak be kell kapcsolódnia az idegenforgalomba, aminek példáját számos helyen, sőt több országban, •— elsősorban Svájcra utalok, — látjuk is. Állítom azonban, hogy az anyagi eredmények biztosításán felül egyéb feladatai is vannak a magyar idegenforgalom megszervezőinek. Mondhatnám: magasztos erkölcsi tartalommal is meg kell tölteni az idegenverbuválást és kiszolgálást, — amivel természetesen még gondolatban sem emelek vádat senki ellen és távolról sem állítom, hogy az anyagias gondolkodás egymagában egyértelmű lenne az erkölcsi alapok hiányával. Kétségtelen azonban, hogy az idegenforgalom terén éppúgy, mint másutt, a multak példáin és a jelen tanulságain okulnunk kell. A háború alatti cseh, román és szerb propaganda iskolapéldája annak, miképen lehet egy adott helyzetet jól kihasználni. Ami fegyverrel nem sikerült, azt propagandával pótoltak. Es amikor a békeszerződésekre került a sor, — de azóta is, a mai napig állandóan, — éreztük és iérezzük a háború alatt megindított, azóta sem lanyhuló ellenséges propaganda káros hatását. Ereztem ezt nevezetesen Berlinben, közvetlenül a háború -után és évekkel később is külföldi tartózkodásom alatt. A megcsonkított Magyarország gazdasági helyzete csak szerény anyagi erőket sorakoztathatott fel, hogy legalább részben ellensúlyozza ezt a káros propagandát, és így kétszeresen fontossá vált az a cél: »come and see«. Jöjjenek az idegenek ezrei és lássák meg saját szemükkel, hogy Magyarország nemcsak a tatárjárás és a török előretörése idején volt a nyugati civilizáció bástyája, hanem ma is az európai kultúra végvára kelet felé, és sohase felejtsük el: a bolsevizmus nyugat felé való veszélyes terjeszkedésének megakadálvozása szintén a magyarság egyik fontos hivatása, cselekedete volt. Kétségtelen tehát, hogy az idegenforgalom terén nekünk, magyaroknak, e vándormozgalom politikai és kultúrális jelentőségét is fel kell tárnunk és ezt lehetőleg gyümölcsöztetni is kell. Mielőtt azonban erre áttérnénk, szükségesnek vélem, hogy más országok idegenforgalmával foglalkozzunk, konstatálva, ami az utolsó évek folyamán megváltozott. Európa számára az amerikaiak ideözönlése kifejezeten kincsesbányával ért fel. A háború előtt inkább csak a vagyonos osztályok fényűzése, a háború után azonban a széles rétegek, a szerény igényűek részéről is szokássá vált] Európa felkeresése. Az amerikai túristaáramlat anyagi jelentősége természetesen függ az ottani gazdasági helyzettől is. —• Jó években 800 millió dollárt is kitett. Vagy tiz éve határozott franciaellenes áramlat kerekedett felül Amerikában. A frank értékcsökkenése idején soviniszta láz vonult végig Franciaországon, mely oly erős idegengyűlöletre vezetett, hogy külföldi, elsősorban amerikai túristák súlyos inzultusoknak voltak kitéve. Saján szemeimmel láttam egy parázs tüntetést a Madelaine téren Párisban, a Cook-iroda előtt, amidőn egy turista csoport egy sight seeing autóbuszra akart felszállni. Az amerikai ingerültség Franciaország ellen azonban .semmivel sem maradt adós, mert ott is pénz körül forgott a dolog. Arról volt ugyanis akkor szó,,