Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - A magyar revízió erkölcse

MAGYAR KÜLPOLITIKA ségi elvnél is jóval szűkebb, egyetlen méltósági alapot ismer: a nyelv méltóságáét. Vigyük végletekig a wilsoni elvet és kacagnunk kell, ha alacsonyságát látjuk és sírnunk az emberiségen, mely ilyen bárgyú tanításnak áldozata lett. Ha egy uj világrendezés kapcsán a történelem valamely elaggott tanára kijelentené, hogy különböző Hyelvjárásu és különböző felekezetű népek nem élhetnek egyazon államkeretben, vájjon sietve felosztanék e apróbbnál apróbb községállamokra Európa területét? Vájjon a népek keveredése, sorsa tisztán előre lelteit emberi szándékból ered? Vájjon van-e olyan épület, néhány ősi kőhalmazt kivéve, mely tisztán egyazon anyagbói áll? Vájjon nincs-e meg a soknemü anyagból álló épületben a maga sajátos szerepe vasnak. Iának, kőnek? Vájjon hol vannak az egynyelvű birodalmak? Vájjon Európának nem legbékésebb és legvirágzóbb állama-e a kis Svájc, három, sőt négynyelvü lakosságával9 Vájjon nem élt-e Wilson előtt ezer esztendővel Szent István, akinek államelméletében bennfoglaltatott a keresztény egyetemesség egész méltósága, virágzó birodalmakat fönntartó hite. Vájjon nem mondta-e ki a nomádságból újonnan kilépett fiatal nemzet első keresztény államférfia azt az elvet, amely fenntart és bodogit ott, ahol a wilsoni elv bomlaszt és átokkal sujt. Nem mondta-e Szent István, hogy az egynyelvű ország gyenge? Akár az elvek magasságából, akár az eredmény szempontjából nézzük a wilsoni államkisérletet, lehetetlen nem látnunk azt a rettenetes pusztítást, melyet Európa gondolkodásában, népei sorsában és jövőjében okozott. Az európai gondolkodásnak fel kell röppennie a wilsoni történetfilozófia alacsonyságából és abba kell hagynia a wilsoni népkisérletezés kegyetlenségét és oktalanságát. Nemcsak Magyarországnak, egész Európának a revízió utján kell haladni. Ez a revízió nem csupán a magyar határok s egyúttal magyar kisebbségek ügye — hanem Európa és a nyugati művelődés visszafordulása a lejtőről, mely a tudatlan, emberi méltóságot megvető barbárság felé vezet. Minden lépés a revízió utján nemcsak boldogabb Magyarországot, hanem boldogabb Európát is jelent. Jelenti azt az Európát, mely miután a legmagasabb erkölcsöt képviselte, ismét elfordul a barbárság igájától és ismét az akar lenni, ami egykor volt. Nem véletlen, hogy mikor Európa újra barbárrá akart válni, Magyarország életerejét pusztította el. Nem véletlen, hogy a kis Magyarországot tette a világ bűnbakjává, rárakta a legnagyobb terhet és amikor a békeszerződés szinte már mindenütt halott, Magyarország teste még körös-körül vérzik, népe milliószámra rabszolgaként eladva s ő maga fegyvertelenül áll egy fölfegyverkezett világ közepette. Európa, mikor lényének lényét, küldetésének fenségét eldobta magától, mikor valódi öngyilkosságba fogott, jónak látta, hogy legelőször Magyarországot ölje meg — azt a harcost, aki, mióta átvette, mindig vérével védte Európa kultúráját. De Magyarország valóban átvette a keresztény és európai kultúrát és éppen ezért nem tud meghalni. Kötelességet teljesít, hogy él — mint egy régi bölcs mondotta. Kötelességet teljesít, mikor ki akarja irtani a wilsoni nép- és államkisérletezés barbár szellemét. Kötelességet teljesít, mikor bibliai keménységgel hiszi, vallja és reméli a revíziót, a beteg és lealacsonyult Európa egyetlen és egyetemes gyógyszerét. A Gondviselés akarata, hogy Magyarország, míg egyetlen hullatni való vércseppje van, Európa művelődéséért él jen és haljon. Ez sorsunk és végzetünk és nem az, hogy éppen csak legyünk. Nem. Nem az a végzetünk és célunk, hogy statisztikai táblázatokat készíthessenek rólunk. Nem az, hogy lejenként ennyi húst, vagy kenyeret együnk, nem az, hogy negyven vagy hatvan milliónyian legyünk. Mii kis nép vagyunk. Büszkén valljuk ezt, mert Isten kis népre is hizta már nagy feladatait. A mi feladatunk, hogy küzdjünk Európa lealacsonyodása ellen, hogy kiirtsuk azt a szellemet, mely a nyers erőhatalom birtokában megveti az élet titokzatos Összetettségét, felfelé való misztikus utalását, isteni küldetését. Ez a magyar revízió erkölcsi hátiere s egyúttal legyőzhetetlen ereje. És ez teszi a magyar revíziós szellemet politikai hatóerővé is. Mi, ha csak küldetésünkéi nem akarjuk cserben hagyni, nem hagyhatjuk cserben a revíziót, mert akkor, mint ahogy Nabukodonozor füevő állattá változott, mi is egyszerű kenyérpusztitókká változnánk. Azon az elvi harcon kívül, melyei az állam- és népkisérletezés ellen vivunk, a revíziónak vannak közeli és gyakorlati feladatai is. A revizió már nem az az ijesztő szó, melytől az európai politikusok megborzonganak. Hiszen láttuk az automatikus revíziót, mely a jóvátételekre, a fegyverkezési egyenjogúságra, a békés revíziót, mely a Dardanellákra vonatkozott. Miért ne lenne alkalmazható ez a nemcsak békés, hanem zajtalan revizió az elszakított magyarság jogaira és Magyarország felfegyverkezésére vonatkozóan is? Oly követelés ez, amely mellett szilárdan állunk, mellyel senkinek érdekeit nem sértjük, senkit sem fenyegetünk, de amelyet semmiféle gazdasági előny Ígéretéért föl nem áldozhatunk. Mi hála Istennek, nem vagyunk gazdagok, hogy még gazdagabbak akarjunk lenni. Mi hivatásunk gazdagságából akarunk élni és isteni örökségünket nem adhatjuk el semmiféle tál lencséért. Mi ki akarjuk űzni Európából a nép- és államkisérletezés alacsony szellemét és minden lépés, ami az elszakított magyarság jogai és Magyarország egyenrangúságának elismerése felé vezet, egyre távolabbra űzi ezt a szellemet és ezzel együtt Európa népét boldogabbá, légkörét pedig békülékenyebbé teszi. Azoknak, akik Magyarország küzdelmét a revízióért és a népkisérletezésekkel való szembeszállását aránytalannak látják, talán igazuk van. A feladat valóban óriási, az erők aránytalanok és egyenlőtlenek. Egy kis ország szelleme a régi Európa nagyságát idézi, hívja és védelmezi, csaknem egész Európa ellenében. Mi azonban akár .a törökkel akár Ausztriával harcoltunk mindig túlerővel álltunk szemben, s akkor az egész világ rokonszenve mellettünk volt, mert látta, hogy a harcot nem csupán a magunk életéért, hanem az egész világ jóvoltáért harcoltuk. Most, amikor a magyar kisebbségek sorsának javítása és a magyar fegyverkezési egyenjogúság elismertetése a revizió legközelebbi feladata, most is éreztetnünk kell, hogy a revizió igenis harc, de harc Európa rendjéért, régi méltóságáért, a wilsoni népkísérletek minden boldogtalan kisérteteinek elűzéséért. Marius.