Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 5-6. szám - Japán és Magyarország. A Magyar-Nippon Társaság jubileuma

MAGYAR KÜLPOLITIKA s/láviával szemben, amely a kisantant államai között meglévő katonai szövetségi kötelezettség értelmében Magyarországot szintén meg fogja támadni háború esetén, még akkor is. ha mint azt már mondottuk — Magyarország semlegességi nyilatkozatot tesz. Albánia Itáliának abban a pillanatban lett egy nagyjelentőségű előőrse a Balkánon, mikor újból olasz protektorátus alá hajtotta fejét. Ha megvizsgáljuk Albánia földrajzi helyzetét, ugy azt látjuk, hogy ez Jugoszláviának már „ab ovo" a hátában fekszik. Más szóval kifejezve tehát azt is mondhatnók, hogy bábom esetén Itáliának az albán katonai erőkkel, mint előőrseivel megnövekedett hadseregei az olasz Adria-politikának agresszíven ellenszegülő Jugoszláviát legérzékenyebb pontján, a hátában támadhatják meg. így pedig Magyarország egy igen jelentékeny ellenséges katonai nyomás egy részétől szabadul fel. Itt és ekként kapcsolódnak egymásba tehát az olasz és magyar érdekek. Ezért tölt be minden magyar szivet örömmel hatalmas barát jának. Itáliának sikeres balkáni- és Adpolitikája. Japán és Magyarország A Magyar-Nippon Társaság jubileuma A magyarság mindig vágyódással és érdeklődéssel tekintett az Ázsia túlsó oldalán elterülő szigetvilágra, a Felkelő Nap országára. Azon az uton, amelyen nem egy Ázsiát járó tudósunk és utazónk elindult, hogy az őshaza nyomait keresse, vagy az évezredek távlatában ottmaradt ősi rokonokkal találjon kapcsolatot, többen jutottak el az idők folyamán Japánba is. Az itthonmaradottak pedig nagy érdeklődéssel olvasták a visszaérkezők tudósításait erről a titokzatos keleti birodalomról, amely rövid félévszázad leforgása alatt a maga lezárt, de évezredes kultúrájának birtokában nemcsak átvette, hanem tovább fejlesztette és építette szinte lebirhatatlan erejűvé az európai és amerikai kultúra civilizatórikus berendezéseit. Abban a nagy rokontalanságban, amely a népek országútján itt, a Kárpátok medencéjében sokszor elfog bennünket, a távolbanézők álmodozásával kerestük mindig az elhagyott Magna Hungária nyomait és könnyen délibábos álmodozásra hajló lelkünknek jólesett kacérkodni azzal a tudattal, hogy valahol, tul Szibérián és a mongol sivatagokon egy hatalmas rokonnép kezdi feszíteni világotrengető izmait. Amikor az orosz-japán háború győzelmes lefolyása a japánok számára világszerte elismerést biztosított, a magyarság soraiban egyszerre felélénkült az „ázsiai" származás tudata és széleskörű társadalmi mozgalom keretében igyekezett kiépíteni a keleti népekkel kapcsolatait. Ekkoriban alakult meg a Turáni Társaság, amely sietett felvenni az érintkezést Japánnal is. A világháború két különböző táborban talált bennünket. Csapataink mégsem állottak soha szemben egymással és Szibériába szakadt hadifogoly testvéreink nem az ellenséget, hanem a rokonnép jóleső kézszorítását érezték, amikor a Szövetséges és Társult Főhatalmak felhívására Japán Szibériában átvette az oroszországi hadifogolytáborok gondozását. A japán katonatisztek és a Vöröskereszt-szolgálat mellett az egyszerű japán közkatonák is tudták, hogy a hadifoglyok közül a magyarok nem ellenségként kezelendők. Mint ahogy az egyik hadifogoly tiszt leirja emlékezésében : „Ha japán katona hadifogollyal találkozott, ugy az ottani nemzetközi érintkezési nyelven, oroszul megkérdezte tőle : Ausztrickij? = (Osztrák?) Nyet. = (Nem.) Seszki? =- (Cseh?) Nyet. (Nem.) Vengerec. = f Magyar.) A magyar szó hallatára a japán katona boldogan nyújtotta kezét a tépett ruhájú fogolynak és nem mulasztotta el, hogy egy kevés dohánnyal, vagy teával meg ne ajándékozza a magyar testvért". Szélesebb felületeken ekkor találkoztak magyarok és japániak először. A hazatérő tisztek között rövidesen mozgalom is indult meg egy a magyar-japáni kapcsolatok kiépitését célzó szervezet felállítására, amely mozgalomnak eredményeképpen 1924. június 1-én alakult meg a Magyar-Nippon Társaság. A hadifogoly tiszteken kivül az első vezetőségben ott látjuk Szentgáli Antal mérnököt, aki a kelet-kinai vasutak egyik tervezőjeként hosszabb időt töltött Mandzsúriában, dr. Bozóky Dezső tengerész-orvost, dr. Felvinczi Takács Zoltánt, a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum igazgatóját, Simonyi-Semadam Sándor dr. volt miniszterelnököt, akik lelkesen indították meg a Társaság életét. Az uj társaság mindjárt tiszteleti tagokul választotta azokat a japániakat, akik különösebb érdeklődést mutattak hazánk iránt, köztük azt a négy katonatisztet, akik, mint a trianoni határmegállapitó bizottság tagjai, többizben döntő szót emeltek a határkitüzés igazságtalanságai ellen. A Társaság élénk egyesületi élete során rövidesen egész sereg kitűnően sikerült előadást tartott, amelyek közül kiemelkedik az 1925. évi június 18.-i előadás, amikor a Magyarországon tartózkodó Imaoka Dsuicsiró japáni tanár elsó'izben szólt hazánk nyélvén a japáni nép irodalmáról. A Társaság kezdeményezésére foglalkozott a magyar kormány a két áUam közötti kereskedelmi kapcsolat fokozottabb kiépítésével is. Ennek eredménye lett egyrészt az 1929-ben megkötött magyar-japáni kereskedelmi egyezmény és bemutatkozásul 163 japáni cég által ideküldött nagyértékü japáni ipari mintakollekció, amelyet az 1928. évi tavaszi vásáron mutattak be. Különösképpen támogatta ezekben az években a Társaság működését Ohno Morie japáni császári követ. A magyarság érdeklődése annyira felfokozottan fordult már ekkor Japán felé, hogy 1929-ben a magyar könyvpiacon váratlanul nagy sikert aratott Imaoka Dsuicsiro-nak „Uj Nippon,'> cimü könyve, amely Japán egész életén élvezetes formában, mindvégig érdekfeszítően ujat mondva, végigvezeti az olvasót. Ugyanebben az évben a budapesti Nemzetközi Vásáron 3500 fajta különböző árucikkel szerepeltek a japániak, amely kiállításról annakidején a Magyar Külpolitika részletesen beszámolt. A japáni ipar termékeinek bemutatásán kivül közreműködött még a Társaság a Nemzeti Szalonban rendezett japán szépművészeti kiállítás előkészítésében is. Ezt a sokoldalú és eredményekben gazdag munkát a Társaság élén dolgozó vezetőség, a mindenben résztvevő dr. vitéz József Ferenc királyi herceg személyes közreműködése vitte előre az utóbbi években, akit 1933-ban választottak meg az egyesület tényleges elnökévé. Vitéz Csécsi-Nagy Imre ny. altábornagy és Hollós Ödön japáni császári konzul társelnökök mellett Mezey István dr. ügyvéd, az egyesület ügyvezető alelnöke volt a lelke a Társaság sikeres működésének. Különösen nagy lendületet hozott az elmúlt esztendő a Társaság életébe, amikor Mitsui Takaharu báró, a japáni Rockefeller-familia egyik tagja, az egyesület részére évi 5000 pengő támogatást helyezett kilátásba. A Társaság az első évi adomány kézhezvétele után