Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1. szám - Oroszország európai gyarmata. A szovjet légi hadereje a Felvidéken

s IIAG1 AH KtlI.POMTIKA Csodálatos, hogy Európa mily kevéssé riadt fel erre a hirre, mily kevéssé érti jelentőségét. Ez az átadás nem csupán azt jelenti, hogy a Felvidék valóban nem a haza földje Csehországnak, csupán stratégiai terület, melyet átad Oroszországnak, hogy sarokba szoríthassa Németországot és Lengyelországot. Ez az átadás elsősorban nem Csehország védekezése, bár mint ilyen is elsőrangú diplomáciai lépésnek mntatkozik. A Felvidék átadása e katonai és külpolitikai célon tul az orosz nép előrenyomulása, aminthogy — bár a békeszerződés urai nem is álmodtak erről délutáni szunnyadozásuk közben, mikor Csehszlovákia álmukban megfogant — ezt jelentette Csehszlovákia létrehívása is. Nyilvánvaló, hogy Európa nem szláv elemekből és nem szláv erővel építette fel műveltségét. Az északi szlávok, a lengyelek kivételével és a déli szlávok, a horvátok és dalmátok kivételével, csak ostromlói és tagadói voltak e műveltségnek a kezdet kezdete óta s ha átvettek valamit ebből a műveltségből, legföljebb túlzásait és kinövéseit, mint például, óriásira nagyítva az Európától már-már ellökött marxizmus elméletét. A szovjet államvezetése rég tul van azon az állásponton, mely csak ott akar és tud uralkodni, ahol a legfőbb államhatalom névleg is az övé. A szovjet államhatalom nem kiván mindenütt névleges birtoklást : megelégszik a kevesebb zajt verő tényleges birtoklással is. A Felvidéken katonailag, immár vitathatatlanul ő az ur, ha gyarmata közigazgatási költségeit nagylelkűen átengedi is a cseh államnak. A cseh köztársaság rokonszenve a szovjet iránt nem a bolsevista elvek imádatán, ennél mélyebb érzésben : a faji érzésben, a pánszlávizmusban gyökerezik. A bolsevizmus ma már csak a pánszlávizmus álarca. Az orosz nemzeti érzés, az orosz fölény propagálása bajos dolog volna Európában, a bolsevizmusé azonban könnyű a szenvedő proletárok soraiban. A bolsevizmus nem is csupán a tőkét, nem is a magántulajdont fenyegeti, hanem fenyegeti mindazt, ami az európai, a nemzeti, a vallási, az egyéni életben becses : az európai művelődés, az európaiság gondolatát. A történettudósnak meg kell látnia a történelem mély és örök igazságait. Meg kell látnia, hogy Magyarország végzetes elgyengitése Európa egyik tartó oszlopát roppantotta meg. Magyarország földarabolt testén keresztül hatolt be Oroszország Európába. Oroszország ezzel úrrá lett Európán, ahol már különböző alakban eddig is ott rejtőzködött. Azzal, hogy becsúszott Genfbe, kisajátította magának a Népszövetséget ; azzal, hogy szövetkezett minden ország minden baloldali pártjával, különösen Franciaországban, döntő befolyást biztosított magának nemcsak Franciaországban, ahol egyre-másra buktatja a legnemesebb célú kormányokat, hanem ezzel együtt, az európai nagypolitikában is. A világ közvéleményének irányitói valami rövidlátó dühvel üldöznek minden állami védekezést a bolsevizmus és ezzel együtt a pánszlávizmus ellen. Valóban, keserű kényszerűség késztette az államokat oly védekezésre, mely elnyomni látszik az európai művelődés legszebb virágát, a demokráciát. De az európai népek, ha rendbe hozták országukat a legnagyobb együttes erőfeszítéssel, nem fogják elfelejteni azt a szabadságot sem, mely az európai művelődés célja és csúcsa. A pánszlávizmus azonban, mely erre a szabadságra nem is emlékezik és melynek elvei és módszerei közt ez a szabadság soha nem szerepelt, Európa vezető elvévé válván, ennek a termékeny szabadságnak még a magját is ki fogja irtani! A pánszlávizmus előretörésével az európai művelődésre egy uj jégkorszak dermedtsége következik. Ennek a jégkorszaknak fagyos lehelete máris érezhető. S ennek a veszedelemnek kongatója nincs. E veszc delem nagyságát nem foglalták a közvélemény előtt tetszetős képbe. Nem kiáltozták az együttes biztonság, a veszélyeztetett birodalmi ut varázsszavait. Az olasz-abesszin ügytől dagadozó közvélemény álmosan tér napirendre a tót nemzeti tanácsnak a Népszövetséghez nyújtott beadványa felett. Már megint a tót nemzeti tanács, — gondolják. Már megint Jehlicska, már megint Dvorcsák, már megint a magyar sürgetés revízió és népszavazás után! A Népszövetség méhkasa nem zúdul fel a tót nemzeti tanács figyelmeztetésére. Nem tervez szankciókat, hiszen a szankciók európaellenes szándékot sújtanának és Litvinov nem ítéli el Litvinovot. Európa államférfiai és Európa bölcsei nem hiszik el, hogy Magyarország földarabolásával, a cseh köztársaság fölhizlalásával Európa életereit nyitották meg. Hogy hihetnék ők, a bölcsek, hogy leölvén az őrtállót, saját magukat adták ellenség kezére! Hogy hihetnék, hogy farizeusi tudományukkal szemben igaza lehet Jehlicskának, Dvorcsáknak, igaza lehet Magyarországnak! Csak nem mérhetnek egyenlő mértékkel szegénynek és gazdagnak. Olyannak, akihez közeli és olyannak, akihez rövidlátásuknál fogva, csak távoli és nem rögtöni kereskedelmi érdekeik kötik? A négus jó ember, bölcs ember, igazságos uralkodó s a rabszolgaság nála becses és jeles közgazdasági intézmény. Meg kell védeni sivatagait Európa lejáratása és pusztulása árán is. De a Felvidék? Magyarország? Igaz, hogy Magyarország sok száz éven át tulajdon testével védte az európai műveltséget, a kereszténységet, de akkor még Európa öntudatos Európa volt. Ma, a nemzeti öntudat legélesebb lobogása idején, van angol érdek, olasz érdek, német, francia érdek, még együttes biztonság is van, de európai érdek nincs. A mai Európa nem érzi, hogy van egy és csak egyetlen védelmezendő nagy kincse, öntudata elzsibbadt és nem látja tulajdon érdekeit, nem érzi pusztulását, nem érzi vészes hanyatlását, megadja magát sorsának és ezért nem siet a rabul eladott Felvidék, az igazságát kereső Magyarország védelmére. Marius. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. sz.