Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 7-8. szám - A dunai kérdés alapjai. 3. [r.] Önrendelkezési jog és autonómia

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Olyan háború ez, melyben Spanyolország követi Istentől kapott végzetét és küzd minden elv ellen, mely a nyugati művelődés virágát legázolhatja és gyökerét kitépheti. Olyan háború ez, aminőt már Spanyolország nyolcszáz esztendőn keresztül viselt az arab művelődéssel szemben, mely pedig távolról sem volt olyan ellentétben lényegével, mint a Szovjet földöncsuszó gondolkodása. A spanyol belháború, jóval inkább, mint a világháború, Európa küzdelme önmagáért, lénye legjaváért, eszményeiért. Következőleg nem jogromboló, hanem jogteremtő s egész művelődésünk védelme. Keresztes háború, melyben részt kellene vennie, a spanyol nemzeti csapatok oldalán, egész Európának. Európa hatalmas nemzetei azonban csöndesek. Ha fegyvert adnak el, a kommunista csapatoknak adják. A gyengének látott, a számításba alig vett Spanyolország hősi kiállásában nem a spanyol végzet parancsát, hanem csupán az ősi széthúzást és fegyelmezetlenségei látják. Az európai államok nem ismerik fel hivatásukat, jeléül annak, hogy a mai Európa kevésbé öntudatos, mint a XI. és XII. századbeli volt, mely tudott háborúskodni századokig nem kereskedelmi piacokért, hanem egy sziklasirért, ha ez a sir szellemi kincseinek magasztos jelképe volt. P. M. A dunai kérdés alapjai III. Önrendelkezési jog és autonómia Irta: HORVÁTH JENŐ egyetemi rendkívüli tanár Miután ezt a biztonságot, amelyet ma főleg azok javára követelnek, akik attól tartanak, hogy fegyverrel szerzett uj birtokaikat elveszithetik, ugyanazok az államférfiak ugyanezt a biztonságot nem voltak hajlandók megadni azoknak az államoknak, amelyeket erőszakos uton csonkítottak meg, vizsgálat alá kell vennünk azt a kérdést, hogy vájjon Középeurópa békés nyugalmának és rendjének helyreállítása nem követeli-e az elvett területek viszszatéritését? Nem volna egészen helyes, ha ennél a pontnál a magyar álláspont ellenfelei Magyarországgal szemben az egyoldalú és erőszakos revízió követelésének vádjával állnának elő, mert ezt az egyoldalú és erőszakos revíziót ők fogadtatták el 1919-ben a párisi békekonferenciával. A békekonferencia vezető állani férfiai viszont azért hagyták jóvá ezt az egyoldalú és erőszakos revíziót, mert egyrészt a máséból űzethették meg a saját tartozásaikat, másrészt pedig mert abban a hitben éltek, hogy az erőszak helyét idővel a jog, a háború helyét a béke foglalja el, az erőszaktól ütött sebeket megfelelő kezeléssel orvosolni lehet. A középeurópai helyzet abszolút félreismerésére vallott az a feltevés, hogy a nyugati hatalmak vezető államíérfiainak tudatlansága folytán fegyveres erővel előidézett osend nem a temető csendje, hanem a rend ellen zajongók elhallgattatása volt. Ezért olvassuk olyan gyakran a Magyarország területét felosztó kormányok hivatalos megnyilvánulásaiban azt, hogy a magyar természeténél fogva elégületlen, született rebellis, aki csak akkor elégedett, ha mások vérét nyugodtan és büntetlenül szívhatja. Nem hiszem, hogy ezt az utóbbi állítást valaki be tudná bizonyítani, de súlyos tévedésnek tartanám, ha valaki kényelemből, tudatlanságból vagy rosszindulatból elhinné azt, aminek bizonyítékaivá] nem rendelkezik. Sokkal fontosabb annak megállapítása, hogy a magyar nemzet a múltban azért volt elégedetlen, mert vczclö államférfiai, akik lélekben, szívben és jellem* ben gyakran fölötte állottak mindazoknak a nyugati államférfiaknak, akik a békeszerződéseket megalkották, az osztrák deszpotizmus börtöneiben sínylődtek, meri az elnyomott nemzet és a szenvedő nép oldalára állottak. Szobraink egy részén bátran foglalhatna helvét az a magyarázat, hogy az illető meddig szenvedetl börtönt igaztalanul.. Miután azonban ma már Európa összes márványa nem volna elég arra, hogy valaki mindazoknak az emlékéi megörökítse, akik az elhibázott és rájok erőszakolt békeszerződések áldozataivá lettek, az a vád, hogy a magyar született rebellis, inert ma is börtönben ül és az elnyomás i [len lázong, akaratlanul súlyosan latba eső bizonyítékává lelt annak, hogy nyugtalanságának okai a vele szemben álló oldalon keresendők. Mert ennek a nyugtalanságnak az alapját az képezi, hogy a Magyarország területét felosztó kormányok megelégedtek azzal, hogy az osztrák elnyomás módszerét, eszközeit és szomorú eredményét tegyék biztositékává a fegyverrel szerzett területek birtoklásának. Ezok után fel kell tenni a kérdést, vájjon lehetett volna-e valami más megoldást találni, amiben a dunai népek megnyugodtak volna? Nem lett volna-e jobb, ha ezek a népek nehéz szivvel bár, de maguk járultak volna hozzá azokhoz a veszteségekhez, amelyeket a vesztett háború következményeként, a közös béke, a közös jövő és a közös együttélés érdekében meg kellett volna hozniok. hogy félszázmillió ember életét és otthonát ne dobják oda martalékul egy ujabb háborúnak, amelyre a cseh, szerb és román kormányok az elszakítás óla nyíltan és bevallottan fegyverkeznek? Mert a valóságban mit jelentett a dunai közösség megszűnése? Nem azt jelentette, amit annak idején a nyugati államférfiakkal elintettek, hogy a magyarországi népeket nem magyarországi kormányok boldogabbakká lógják tenni. Hanem azt, hogy valamennyi nép ellensége lesz egymásnak és hogy minden olyan kísérlet hiábavaló lesz, amint hogy azzá is lett. amelynek célját a középeurópai ügyek rendbehozása képezte. A hiba nem ott van tehát, hogy azok a milliók, akikre nézve a háború muló veszedelmét és tengernyi bajái a békeszerződések állandósították és intézményesítették, rebellisekké váltak, hanem abban, hogy az elégedetlenségnek ugyanaz a forrása, mert a cseh, szerb és román kormányok ugyanannak az elnyomásnak a folytatására vállalkoztak, amely alól a nyugati hatalmaktól a saját felszabadításukat követelték. A helyzetet nagymértékben egyszerűsíti tehát az, hogy az a baj. amelyet orvosolni kell, a valóságban ugyanaz, mint amelyet a háborúval kívántak orvosolni. Mert ha ez a megállapítás a valóságnak megfelel már pedig a helyszíni adatok állandóan ezt bizonyítják —, úgy meg kell állapitanunk, hogy az 1918 november 3-iki páduai fegyverszüneti szerződéssel befejezett háború megújításával állunk szemben és hogy nincsen másról szó. minthogy a háborút végre Középeurópában is befejezzék. Bármilyen legyen léhát a megoldás, amit a jövő