Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 7-8. szám - Szent István és Wilson

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 7-8. SZ. BUDAPEST 1936 Szent István és Wilson Az Egyház szentjei közi tiszteli István királyunkat, a történetiró pedig nemcsak a legnagyobb országlók, baném az országlás legnagyobb bölcsei közé sorolhatja. Az államelméletek között biresebb és bővebb, de nem termékenyebb, Platón elmélete, mint az övé, de soha még tömörebben nem fejezték ki a legmagasabb államiság lényegéi, mint e szentistváni szavakkal: Az egynyelvű ország szegény. A nacionalizmus tomboló napjaiban, mikor aj 19. század elején sarjadó nem/eli és nemzetiségi gondolat, bőséges táplálékot találva a wüsoni filozófia „nemzetiségi önrendelkezési" jogában, minden nyesegetés nélkül burjánzik, érdemes eltűnődni az ezeréves kemény szentistváni elv és a wüsoni, oly emberbarátinak látszó lágyszivüség fölött. „Az egynyelvű ország szegény ", — ez a mondás az államot, mint magasabb és összetettebb, eszmeibb és nemesebb elveket hordozó alkotást, a törzs és a nemzet méhkasa és hangyabolya fölé emeli. Ez a mondás egyértelmű a Birodalom gondolatával. Ebben a mondásban hóditó, szervező és magas célok felé törő halalom rejlik. Távlatában nagy birodalmak fénylenek az egységes európai kultúra aranyló tündöklésében. Különös erővel hal e mondás, ha meggondoljuk, hogy egy törzsi szervezettségéből alig kiemelkedett ország és egy A/siából alig kiszakadt nép vezérétől ered. Ez a mondás nemcsak egy uralkodóhoz illik, aki szervezett birodalmat alkotott, hanem illenék egy gondolkodóhoz is és elég volna arra, hogy örökké fenntartsa nevét. Ez a mondás hirdeti nemcsak a birodalom átfogó erejét, hanem a kultúra közösségét és a birodalom célját s a magyarságnak örökös jogcímei ad arra. hogy a nyugati művelődés oszlopai és elöharcosai kózé számláltassák. Ezt a mondást ezer év rozsdája nem fogta be. A szentisváni elvvel ellentétes a wüsoni önrendelkezési jog, a népek önrendelkezési joga. A wüsoni mondás fénye azonban máris megkopott. Nem az örökkévalóságnak, hanem napi népszerűségnek volt szánva, nem örökös útmutatásnak, nem felfelé való utalásnak, hanem olcsó vásári kiállásnak, világ vakitásának. A nemzetiségek önrendelkezési joga; politikai szemfényvesztés, magyarán: korteslogás. Ha megvizsgáljuk, mit látunk benne? Bomlasztó, szétválasztó és süllyesztő elemekei. Hatásának nem is olyan messzi távlalában széttöredezett, jelentéktelenné váll kultúrákat. Ha Wilsonban ördögi cselszövői és nem csupán országlásra képtelen embert akarnának látni, azt mondhatnók, úgy dobta a dőre Európának ezt a mondást, mint az amerikai vándorkereskedők az indiánoknak a pálinkát: meg akarta rontani Európát vele. Sajátságos ellentétképen ez az. elmélet egy számtalan népből és számos fajból álló birodalom fejétől származik. A szentistváni gondolat a világ hömpölygő áradalában ma elmerülni látszik. A napi, olcsó siker és vdágbir Wüsoné. Európa ma is ittasan dülöng Wilson méregitalától. A történelein és a gondolkodás azonban Szent István királyunknak ad igazat. Nincs és nem volt oly birodalom, vagy ország, mely e nevet megérdemli, mely valaha is egynyelvű lelt volna. A római birodalom, ha egynyelvű akart volna maradni, talán még egy város sem lehetett volna. A történelem legjobban ismert ,,egynyelvű" népe, a zsidó, Krisztus idejében már nem a héber, hanem az arám nyelvet beszélte. Anglia nyelve maga is kompromisszum, ir, wales, skót népéről nem is szólva. Az olyan egységesnek véli Franciaországnak is megvannak a maga baszkjai, katalánjai, provencaljai, bretonjai, olaszai. Olaszországnak szlávjai, németéi és a népi különbségnek is beillő nyelvi és származási skálái. Oroszország, nemkülönben az újonnan alkotott wüsoni államok mindegy'ke valóságos nyelvészeti gyűjtemény. Valamely elv igazságának vizsgálatánál eredményének egyszerűsége a döntő. Csak az egyszerűség simul az igazsághoz. A szentistváni elv eredménye a rend, szervezettség, kultúra, virágzás és erő. A wüsoni elv következménye Európa szétesettsége, regionális jelentékk'h'iiségbe való süllyedése. Az állami hatalom teljes félreértése, vagy megvetése kell ahhoz, hogy kijelentsük: ez, vagy az az állam csak egynyelvű nép igazgatására való. Ez az Ítélet az. ország barbár gondolkodását tételezi fel, a törzsi fejlődés legalacsonyabb fokát, mely az idegent csak rabszolgaságban tudja tartani. Az Amerikai Egyesült-Államok tulajdon állami és birodalmi méltóságát vivta ki akkor, mikor — belháború árán is — megszüntette a négerek rabszolgaságát. A modern, szentistváni értelemben vett államnak, nincsenek rabszolgái, nincsenek nemzetiségei és — nincsenek kisebbségei sem. Ahol ..kisebbségek'" élnek, olt nincs állam, csak győztes és barbár törzsek, akik, merő gyávaságból, vagy, mert ízesebb eledelekhez szoktak a külsőleg rájuk ragadt művelődés folyamán — nem eszik meg a hatalmukba került idegent, hanem válogatott és lassú kínzással kipusztítják és a legalacsonyabb, halódó színvonalon tartják. A kisebbségvédelmi törvények már magukban véve, meg nem tartásuk és ellenőrizhetetlen mivoltuk pedig kétszeresen égbekiáltó jele a törzsi barbár-