Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 5-6. szám - Európa és a Közel-Kelet

ül AGYAR KÜLPOLITIKA II árnyéka lebeg. Akármilyen bonyolult is azonban a helyzet, bármennyire bizonytalan is a jövendő, látjuk azt, hogy a jelenlegi állapot minden veszedelmét tisztán látják azok, akiknek feladata ezeket elhárítani s ezzel saját népeik békevágyát is megvalósítani. Amelyik államférfiú most akadályt gördit Európa feltámadása elé, nemcsak a béke ellen követ el jóvátehetetlenül bünt, hanem saját nemzetének sorsát is kockára teszi. Mert Európa egyetlen nemzetének sorsa sem választható el a másikétól, akár a romlás útját járják, akár a megújhodás felé haladnak. Európa és a Közel-Kelet Az európai gondolkodásban és ezzel együtt az európai politikában — századok zavartalan uraságának és aranykorának gőgje miatt — volt és van valami gyermekes egyszerűség. Az európai, századok óta, megszokta, hogy a föld kereksége neki nemcsak kimeríthetetlen kincsesbányája, hanem elpusztithataf lan képeskönyve is. A világ arra való, hogy öl szolgálja és gyönyörködtesse. Természetesnek látszott, hogy vannak gazdag és szegény népek. Vannak népek, melyek arra valók, hogy uralkodjanak és vannak, melyek arra valók, hogy szolgáljanak földjük, testük és lelkük kincseivel. Az egyéni rabszolgaság megszűnt, de a népi rabszolgaság megszűnéséről még csak szó sem esett soha. Európa vezető államai a gazdagság szem- és gondolkodáskápráztató csillogásában éltek. Ez a világ elringatóan szép volt, pillangókisaszszonyaival, kifürkészhetetlen sárga embereivel, fátyolba burkolt asszonyaival, burnuszba takart íérfiaival, ősi sirok kincseivel, a mesés és festői kelettel, mely — a föld kincsein tul — a romantikát is szállította Európának. Most pedig ütött az a nemvárt óra, mikor Kelet nemcsak kincseinek kiaknázását és elhordását akarja megnehezíteni, hanem szinte türelmetlen gyorsasággal igyekszik megszabadulni minden festői tulajdonságától is. Európa e/t talán még inkább zokon veszi, mint a Közeikelet politikájának európaellenes feszülését. Utóvégre, ha a Keletről származó gazdagságnak és hatalomnak nem is. a Keletről jövő romantikának minden európai egyformán részese volt. Egv újságíró ama kérdésére, vá jjon a perzsák nem sajnáiják-e régi festői jellegük eltűnései, a perZsák uralkodója szárazon ezt felelte: — Nem azért vagyunk itt, hogy festőiek legyünk. Valóban, a Kelet egyre jobban érezteti velünk, nem azért van itt. hogy festői legyen. Talán a festőiség láttatásával járó alantasság érzése is okozta, hogy a Kelet első ébredő nemzete, Japán, az európai kultúrából és civilizációból csupán a gépiességet és a tömegek szervezettségéi vette át. A Távolkelet egyenjogúságát immár elfogadó Európa most ujabb és közelebbi veszedelmet érez: a Közel-Kelet változásait. A változásoknak ezt a sorát a hagyományait elvető Törökország sajátságos formában indította meg. Törökország volt az, mely először vetette el az eddig alázatosan viselt európai diktatúrát s először pattantotta meg a páriskörnyéki békeszerződések gyűrűjét. Kigyomlálta életéből, nyelvéből és Írásából az arab hagyományokat, mintegy jelezvén ezzel, hogy az arab és európai világ küszöbén állva, mindkettőtől csak azt fogadja el, ami különleges helyzetével megegyezik. A közeikeleti világ egyre nagyobb sulyu politikai tényezővé való fejlődését mutatja a Dardanelláknak Törökország részéről való megerősítése és Törökországnak az angol birodalommal folyamatban való Földközi tengeri szerződése, nemkülönben a békeszerződések következtében angol mandátummá vált arab államok függetlenítése. Az arabság, mely régi, hódító és uralkodó szerepét még nem feledte el, most tudatára jött népi és gazdasági jelentőségének. Erre vallanak a szíriai, palesztinai és egyiptomi zavargások, alkotmány- és jogkövetelések. Az az arab hullám, mely a mohamedánizmus egyesítő erejével valamikor Európát is elözönlötte, most nem ilyen formában fenyeget. A nemzeti és népi érzés inkább regionális, mint világhódító erő. A világbirodalom álmának a nemzeti érzésen tul valami egyetemesebb eszmére és parancsszóra, valami égi sugallatra van szüksége. De az arabokban most fellángoló erő érzése elég parancsoló arra, hogy saját földjükön úrrá tegye őket és megváltoztassa velük szemben Európa magatartását. Az arab zavargások, melyékről a francia és angol irányítás alatt álló hírirodák csak rostált és ki nem elégítő híreket adnak, még igy, tompán átszűrődve is meggyőznek arról, hogy az arabok nem kezelhetők pusztán gyarmati helyzetben szenvedő népként, akiktől csak kapni lehet. A népek egyenjogúságának nagy leckéje most, a Közelkelet révén, Európa vezető népeinek szól. Ez a lecke, helyes értelmezésben, azt mondja, hogy Isten előtt nemcsak minden ember, hanem minden nemzet is egyenlő. Minden nép: Isten választott népe. Európának ezt tudnia kellene Pál apostol óta, aki az athénieknek az Areopaguson a következőket mondotta: — Az ő müve, hogy az egytől származó emberi nem lakja az egész föld szinét, megszabta ittlakásuknak idejét és halárait, hogy keressék az Istent, hátha kitapogathatják, vagy megtalálhatják . . . Európa nem lehet ezután vezető oly módon a Keleten, hogy elnyomja és kihasználja, hanem csak olymódon, hogy vezeti népeit és megegyezik velük. Európának meg kell szoknia, hogy a nemzetközi diktatúra megszűnt a Távol- és Közelkeleten egyaránt. Azoknak az államoknak és azoknak a népeknek, melyek kultúrájuk legfőbb jellegzetességének a jog és méltányosság tiszteletét tartják, könnyű lesz ebbe belenyugodniok és beleszokniok, hiszen ez az eljárás csak saját legmagasabb erkölcsi elveik alkahnazása lesz nemzetközi téren. Azt is belát ják majd e lecke során, hogy a Közelés Távolkelet népeinek öntudatra ébredése, ha meg is szünteti az európai gazdagodás kizárólagos monopóliumát, nem jelenti szükségképpen Európa elszegényedését. A nemzetközi egyenrangúság nem jelentheti a világ javainak eltűnését. Azt is be fogják látni, hogy a nemzetközi diktatúráknak, megszűnvén más földrészekkel való vonatkozásban, meg kell szűnnie Európában is. Az arabok szíriai, palesztinai, egyiptomi zavargása, Irán öntudatos fejlődése, az arab államok súlyban velő növekedése, bármily távolinak lássék is az Összefüggés, —i Magyarország vetését is érleli. A nemzetközi egyenjogúság nagy aratásának mi is részesei leszünk. A nemzetközi diktatúra sötét korszakának leszá-