Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 5-6. szám - A Népszövetség és Európa jövője

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Mert a kérdés most is az, ami korábban volt. A különbség csupán az, hogy a választ a kérdésre most már nem lehel halogatni. Azok a történelmi események, amelyek a legutóbbi időben lejátszódtak s azok az ellentétek, amelyek nyomukban kiélesedlek, a gyors megoldást követelik. Abesszínia meghódítása után és a Nyugat-Európa biztonságát szolgáló locarnoi egyezményeknek s ezzel együtt a versaillesi szerződés katonai szakaszainak megsemmisülése után egészen uj helyzet, uj korszak dött áll Európa. Elérkezett az ideje annak, hogy Európa vezetőállamai számot vessenek a mull hibáival s az igy nyert tanulságok alapján igyekezzenek megalapozni az uj Európát. Franciaország és Anglia vezető államférflai egy aránt tudják már most, hogy az elkövetett hibák helyrehozatala nélkül Európa békéjét nem lehel megteremetni. Tudják azt is. hogy az európai hatalmak testvérviszályának folytatása végleg rombadöntené a Népszövetséget is. amely pedig az igazság és az, élet törvényeinek szellemében újjáalakítva, kristályosodási pontja lehetne Európa jövendőjének. Mert jelenlegi csonkaságában. tekintélyében megtépázva, nem lehet ereje eredeti hivatását teljesíteni. A Népszövetségnek, ha a béke őrzője akar maradni, alkalmazkodnia kell az élet fejlődéséhez és azt elő kell segítenie. Ha azonban halott paragrafusokkal akarja megállítani az élet folyamatát — mint ezt mostanáig tette —, éppen olyan sorsra fog jutni, mint azok a régebbi szövetségek, amelyek győzelmes háborúk után szintén a fennálló helyzet megkövesitését tűzték ki céljukul. Jules Cambon, aki annakidején francia nagykövet volt Rómában, egyik diplomáciai müvében a Népszövetségről elmélkedve, szinte látnoki ihlettel irta a következő szellemes sorokat: ..Képzeljük csak el, mi tortént volna, ha már akkor meglelt volna a Népszövetség, amikor Garibaldi Itáliát megalapította. A nápolyi királyság, az egyházi állam, a toszkanai nagyherceg valószínűleg tagjai lellek volna a Népszövetségnek. Kormányaik bizonyára tiltakoztak volna Genfben szabadságuk fenyegetése miatt. A Népszövetség megkísérelte volna a beavatkozást. Vájjon sikerült volna-e Garibaldit és csapatait Nápoly felé való előnyomulásukban feltartóztatni?" Cambon azonban nem felel a saját kérdésére, mi pedig most azt kérdezhetjük, hogy miután Mussolini abesszíniai csapatait nem sikerült megállítani, vájjon a Népszövetség vagy bárki más elveheti-e Olaszország győzelmének gyümölcsét vagy megkisérelheti-e ezt az európai béke veszélyeztetése nélkül? Mikor az elmúlt napokban egy francia lap tudósítója emlékeztette Mussolinit arra, hagy régebbi nyilatkozata szerint a katonai megtorlások Európa térképe újjáalakításának veszélyével járnának, Mussolini a következőkel mondta: — Ugyanazt mondhatom ma a gazdasági megtorlások szigorításáról, amit akkor mondottam a katonai megtorlásokról. Ezt a nyilatkozatot nem lehet félreérteni. S az angolok és a franciák is látják azt a veszedelmet. A Morning Post, a legtekintélyesebb angol lapok egyike az olasz-angol ellentétről szólva, azt irta, hogy ha Anglia akár közvetlenül, akár a Népszövetség utján módosítani akarja Abesszínia helyzetét — háborút kell indítania Olaszország ellen. A jelenlegi abesszíniai helyzetet csak az olasz korona elleni nyilt hadművelettel lehet megtámadni. Olaszország pedig — írja az angol lap tovább — teljesen el van tökélve és fel van készülve, hogy állja ennek az állapotnak minden következményét. Abesszínia meghódítása éppen olyan tény, mint a rajnai övnek a németek által történt megszállása. S ezekkel a tényekkel számolnia kell mindenkinek, aki az uj békét meg akarja teremteni. A Népszövetségnek tehát és irányitóinak a lények tudomásuvételével kell kivezető formulát találni s az elkövetelt hibák helyrehozatala után olyan megegyezéseket létesíteni, amelyek a békét megteremtve, biztonságot nyújtanak minden államnak jogos érdekei megvédelmezésére. Léon Blum tanácskozásai egyrészt a jelenleg kormányon levő francia államférfiakkal, másrészt az angol politikusokkal elsősorban azok közül a kérdések körül forognak, amelyeknek tisztázása nélkül nem kezdődhetik meg az állandó nyugalmat igérő béketervek tárgyalása. A sürgős kérdések között első helyen áll a kudarcot vallott és immár egészen groteszkül ható megtorló intézkedések megszüntetése. Az angol közvéleménynek igen tekintélyes része, köztük a parlamentnek igen kiváló tagjai, határozott formában szállnak sikra az Olaszország elleni megtorlások megszüntetése mellett. Remélhető, hogy Anglia és Franciaország ebben a kérdésben még a június közepére összehívott genfi tanácsülés előtt megegyeznek. Ezt Anglia annyival is inkább megteheti, hiszen Baldwin és Eden külügyminiszter is kezdettől fogva hangoztatták, hogy Anglia csak a Népszövetség többi tagállamaival együttes eljárásban vesz részt. A megtorlások kudarca tehát a Népszövetség módszereinek kudarcát is jelenti. Ha pedig a Népszövetség bármelyik tagállamának indítványára kimondja a megtorlások megszüntetését, az legfeljebb a Népszövetség eddig alkalmazott eljárásának helytelen voltát bizonyítja, ebből az egyes tagállamokra nézve külön tekintélycsökkenés nem származhatik. Továbbá, ha a Népszövetség tagállamai helyes felfogásra jutnak a Népszövetség célját illetően s a valóságnak megfelelően Ítélik meg a Népszövetség erejét, akkor meg van minden feltétele a Népszövetség igazi reformjának. A megtorlások megszüntetése egyszerre lehetővé tenné Franciaország számára Olaszország bevonását az európai kérdések megoldásába, amelyek közül első helyen áll a nagyszabású német béketerv tárgyalása. Olaszország tevékeny közreműködése nélkül sem a rajnai kérdést, sem a dunai problémát megoldani nem lehet. Ugyanez a helyzet a Népszövetség reformját illetőleg is. Mint ahogyan elképzelhetetlen az európai kérdés rendezése általában Olaszország és Németország részvétele nélkül. Mert az. igazi békét semmiképpen sem lehel katonai szövetségekkel biztosítani, bármilyen hatalmasak legyenek is azok. Minden katonai szövetség, amely bizalmatlanságból jön létre, magában rejti a jövendő fegyveres összeütközésének lehetőségét. A bizalmat, amely feltétlenül szükséges a béke helyreállításához, kölcsönös engedékenységgel lehet csak megteremteni, nem pótolhatja semmiféle kölcsönös katonai támogatás Ígérete. Mert a béke csak a kölcsönös bizalomból fakadhat, a kölcsönös katonai támogatás pedig előbb-utóbb az erőszak felidézésére vezet. Léon Blum-nak most is igaza van. mikor egyetlen kérdésnek mondotta a megértés vagy erőszak, a béke vagy a háború kérdését. Mert akár a megtorlásokról, akár a rajnai övezetről, akár a dunai problémáról, akár az együttes biztonságról van szó — minden kérdés fölött a katasztrófával fenyegető bonyodalmak