Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - Az uj római hármas-egyezmény

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Az uj római hármas-egyezmény Irla BALLÁ IGNÁC (Milánó) Két esztendővel az elsó római hármas-egyezmény után, melyet 1934 március 17-én irtak alá, Mussolini, Gömbös és Schuschnigg „kiegészítő" egyezményt kötöttek a római Palazzo Veneziában. Olaszország háborút folytat Kelet-Afrikában, győzedelmesen vonul előre a legnehezebb haditerepeken, őserdők borította hegvóriásokon és homoksivatagokon. Ugyanakkor pedig — Európában is háborút kell folytatnia a „szankciós fronton", ahol viszont a gazdasági ostromzár ellen küzd hősiesen és közben megszervezi az önellátásnak azt a korporációs rendszerét, amely a jövőben is függetleníteni fogja a külföldnek való adófizetéstől és uj keresetforrásokat biztosit saját fiainak. De e hősi, kettős fronton való küzdelme mellett, ime. arra is ráér Itália, hogy az európai politikának, bennünket olvan közelről érdeklő kérdésébe is beleavatkozzék és az uj római hármasegyezmény révén a Duna-medencében biztosítsa Magyarország és Ausztria békéjét és megerősödését. Az uj római „antant" a három baráti ország, Itália. Magyarország és Ausztria között kimélyítette a gazdasági, kulturális, de a politikai kapcsolatokat is, és a Duna-völgy politikájának kérdésében egységes külpolitikai csoporttá, blokká (amint az olasz szöveg mondja „blocco") tömöritette őket. Önként felvetődik a kérdés, hogy vájjon ez az uj ..antant" nem irányul-e valamely másik politikai csoport, vagv éppen a „kisantant" ellen? Több mint hatvanmillió lakosságú, szinte egységes kultúrájú, közös gazdasági irányú hatalmas alakulat állana igy szembe a ..kisantant" negyvenhét embermilliójával, amelynek azonban sokkal kedvezőtlenebb a helyzete földrajzilag, gazdaságilag és egyéb szempontból is (nem szólva a sok nemzetiségről, amely életlehetőségeit terheli), mert hiszen ami Bukarest érdeke, az nem mindenben jelenti Prága érdekeit és viszont Prága érdekei majdnem minden téren ellenkeznek Belgrád és Bukarest érdekeivel. De ezenfelül (és ezt sem szabad figyelmen kivül hagyni) a ..kisantant" államainak nemcsak külpolitikai irányai különbözők, hanem gazdasági érdekei és gazdasági politikája is sokszor ellentétes és kulturális színvonaluk sem egységes. Ezzel szemben viszont az uj „római antant" kulturfokában nincs eltérés, gazdasági érdekei közösek és — elég egyetlen tekintet a térképre! — földrajzilag is igazi, zárt „blokkot" jelent, a „kisantant" furcsa, szaggatott alakú testével szemben, amelybe valósággal beléékelődik. De amig a „kisantant" igazi célja — megszületése pillanatától — a békediktátumok börtönőrének szerepe volt és főként, szinte egyedül katonai szövetséget jelent a status quo megrögzitésére, — addig ez az uj „római antant" nem katonai érdekekre épült, hanem a három szerződő ország életérdekeinek öntudatos megszervezésére, a Duna-medence életének felszabadítására és megjavítására : gazdasági, nemzeti és politikai téren. Céljai közé tartozik annak a súlyos légkörnek megkönnyítése is, amely ránehezedik gazdasági, de politikai felhőivel is egész Európa szivére. A „római antantnak" nincsenek támadó és katonai céljai, — de azért annak az erőnek megnövekedését jelenti, amely felszabadította Magyarországot a „kisantant" fojtogató öleléséből, amikor Magyarországot, akárcsak Ausztriát, szinte feltétel nélkül akarták belékényszeriteni a , kisantantba", vagy legalább is gazdasági érdekkörébe. Az uj római egyezmény összefogja a Duna-völgy két megcsonkított országának, Magyarországnak és Ausztriának erőit és Itália ujabb súlynövekedést juttat számukra abban az egyensúlyban, amelyet a negyvenötmilliós Olaszország ereje sugároz Európa közepe felé. Ez az uj erőcsoport ma olyan hatalmat jelent, hogy súlya nem negligálható többé sem gazdaságilag, sem politikailag. A jövőben hiábavaló kisérlet lesz minden olyan diplomáciai játék, amely a római antant három hatalmának bármelyikét le akarná téríteni a közösen választott útról és senki sem reménykedhet többé abban, hogy megbontja e három baráti állam antantjának egységét — a másik kettő rovására és gyöngítésére, viszont a maga javára. Ma már nyilvánvaló, hogy a Dunamedencét érdeklő minden kérdésben a kisantant bármely országának — de másoknak is! — utja Rómába, Budapesten és Bécsen át vezet és amig Ausztriával és Magyarországgal el nem intézték a függő, ha még olyan kellemetlen kérdéseket is, nem lehet eljutni „az örök városba". Az uj római egyezmény azonban ma is nyitva hagyta ezt az utat mindenki számára : amint nincs benne támadó jelleg, ugy elzárkózási törekvései sincsenek. Amint a szerződés jegyzőkönyve mondja : „A három ország együttműködése meg fogja teremteni a tárgyi feltételeket más államokkal való tágabbkörü együttműködéséhez". De aki az uj római antanttal, vagy annak bármelyik tagjával kapcsolatot és közös munkát óhajt, annak számot kell vetnie a hármas csoport minden tagállamának, tehát Magyarországnak közismert külpolitikai és nemzeti igényeivel is. Ma. amikor az időállónak vélt egyezmények egész sora felbomlott, vagy bomladozik, a római antant a megbizhatóságot és szilárdságot jelenti, méginkább, mint valaha. És nem hagy kétséget azok számára, akik ujabb bonyodalmak és zavaros helyzetek szülte eseményekben reménykednek, mert a három baráti állam egyetért az összes, alapvető európai kérdésben és azok szemmeltartására „közös tanácsot" létesített. Ami pedig akésőbbi idők esetleges ujabb helyzeteit illeti, azoknak megvizsgálására, amikor ezt szükségesnek tartják, soronkivül is összeülnek majd a három ország külügyminiszterei, köztük Mussolini, és együtt fogják megtárgyalni az uj helyzetet, a maguk álláspontját és a szükséges lépéseket, esetleg akciókat is, amelyek — a mult tapasztalatai, de az előjelek szerint is — mindég egységesek lesznek. Magyarország szempontjából az uj római egyezmény ujabb sikereket jelent. Nem leszünk többé a kisantant gyűlölködésének és erőszakoskodásainak kiszolgáltatva, hanem ujabb erőt és súlyt jelentünk a Duna-völgy politikájában, ahol a mi életérdekeinket tiszteletben kell tartania mindenkinek, mert a békés munka, az igazi és igazságos béke csak a mi együttműködésünkkel és a mi nemzeti igényeink kielégítésével áll majd helyre! Mindez pedig annál nagyobb jelentőségű, mert a római egyezmény ezt éppen akkor biztosítja, amikor a békediktátumok által megmerevített és feszült helyzet Európában már tisztulni kezd. A római egyezmény ujabb lépés előre azon az utón. amelyen Magyarország elérheti azt a méltó sorsot, amelyet megérdemel — és amelyet el is fog érni! ELŐFIZETŐINKHEZ ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul mélyen tisztelt előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul sziveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknak, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt.