Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - A római béke

I MAGYAR KÜLPOLITIKA A római béke Magyarország kormányzójának római és bécsi látogatása és ezt megelőzően az olasz, osztrák és magyar külügyminiszter bécsi találkozása fordulatot jelent a világháború utáni idők történetében. Tizennyolc esztendeje, hogy elhallgattak a világháború tüzifegyverei, de a világ békéje még nem állt helyre. A külpolitikai eseményeket és még inkább a külpolitikai nyilatkozatokat azóta is a bábom szelleme fűtötte, színezte és sugalmazta. A háború, mely sok fegyver! talált ki és alkalmazott, legtovább és legmakacsabbul a szó fegyveréhez ragaszkodott. A békekötés maga is háborús parancs volt. Tüzí fegyverszünet, de egyébként háború, teljes szigorral, következetességgel, zsákmányolással és megalázassál. Azt hihetnők, bármilyen pusztító háború végeztével valami nagylelkűség, barátság és megbocsátás után való vágy fogja el a nemzeteket. Azt hihetnők, hogy a gyűlöletnek, mint minden emberi érzésnek, mint minden természeti jelenségnek, van ritmusa, — lángoló, égő kitörése után enyhülése és megbánása. Azt hittük, a megbocsátás nem csupán isteni parancs, hanem az emberi természet legfőbb kívánalma is. A háború utáni idők tizennyolc esztendeje rácáfolt erre. A gyűlölet és ártó szándék kiapadhatatlannak látszott. A jószándék, közeledés, nemzetközi együttmükö dés minden terve kudarcot vallott. A legyőzöttek minden megmoccanása, a napvilág felé való fordulása, a háborús fenyegetés és végső eltiprás átkait váltotta ki a békeszerződések sírboltjainak őreiből. A fenyegetések hangja nem változott. A győzők megszokták, hogy a mennydörgő Jupiter félelmetességével beszéljenek. Még akkor is, mikor már valóságos hatalmuk rég megkisebbedett és nem tudtak az események elébe állani, elmondták szokásos átkaikat, mint például a német felfegyverkezéskor, a rajnai bevonuláskor, vagy az osztrák katonai szolgálat elrendelésekor és most legutóbb Mussolini milánói revíziós beszéde után. De nem változott a külpolitika többi eszköze sem. A győztes országok, nemzetközi hatalmuk mesterkélt voltát érezve, visszatértek a háború előtti katonai szövetségekhez és sikerült ezeket a szövetségeket a Népszövetségnél is elismertetniük. Franciaország biztonságát a háború előtt az Oroszországgal való katonai szövetségben kereste és ma, mikor nem remélheti, hogy vélt jogaiért huszonhat szövetséges küldi meghalni fiait a harcterekre, újra az orosz katonai szövetségre támaszkodik. Az a hasadék pedig, mely Európa két legnagyobb nemzetét a háború előtt elválasztotta, Németországnak a nemzeti eszme és Franciaországnak a szélső radikalizmus felé haladtával, csak nagyobbodott. A békeszerződésekhez való merev ragaszkodáson, a nemzetközi politikában a legyőzöttekkel szemben használt bántó hangon, a változásoktól való görcsös félelmen kivül azonban éppen a két világnézet különbsége taszította el egymástól Európa nemzeteit. Franciaország erősen baloldali irányával, a baljóslatú orosz szövetséggel, megbomlasztotta tulajdon nemzetközi arcélét. Az a megbonthatatlannak látszó egység, mely Franciaországot és szövetségeseit a zsákmány védelmében oly félelmetesen összeforrasztotta, egyszerre lazulni kezdett. Belgium eltávolodása ebből az egységből nyilvánvaló. A szovjet-francia politika legbuzgóbb hive, Titulescu, a román külügyek éléről távozni volt kénytelen. Jugoszlávia pedig, a kisantant katonailag legkülönb tagja, nem sodortatja magát tovább a szovjetpolitika felé és közeledése északi és nyugati szomszédjához az uj idők egyik legörvendetesebb jeleként mutatkozik. Uj Európa van kialakulóban és ebben az uj Európában két izolált állam tűnik fel, két állam, mely és ez jellemző — egyaránt ragaszkodik a szovjethez és a békeszerződések változatlanságához: Franciaország és Csehország, nemrégen még a magas politika keményhangu szóvivői, ma — - a jövő kilátá sait illetően — Európa elszigetelt államai. Annak az Európának, mely minden bizodalmát a szovjet legendás erejébe, népének mindenre felhasználhatóságába vetette, mely a gyógyulni akaró nemzetek betegágya mellé állította a szovjet tiltó és büntető pallosát, mely kapuink elé hozta a szovjetfegyvereket, ellenfele támadt a nacionalista Európában. Ez a nacionalista Európa ma még talán irányzatában— éppen a nacionalizmus jellemző különbségei miatt — nem olyan egységes, mint a szovjetbarát Európa, de ami a születendő béke irányában történt, az mind a nacionalista Európának köszönhető. A nacionalista Németország törölte el a belvizek felségjogának visszavételével a versaillesi szerződés irmagnak maradt utolsó — nem területre vonatkozó — rendelkezéseit. A nacionalista Németország kezdte használni a bátor, nyilt hangot a nemzetközi politikában. Nem véletlen, nem is egyetlen személyiség hatásának következménye, hogy Éurópa igazi békéjének terve, a négyhatalmi egyezmény, a fasiszta nemzeti Itáliából indult ki. Európa pacifikálása olasz jelszó. A győztes Franciaország, mely még az olasz véráldozatért sem tudott hálás lenni, a háború után igen sokáig feszült viszonyban élt a békeszerződésekben gyarmatilag kisemmizett Olaszországgal. Nem véletlen, hogy a nacionalista erőktől fűtött Olaszország már korrigálta a maga számára a békeszerzőLengyelország függetlenségi évfordulójának megünneplése Budapesten. A Magyar-Lengyel Egyesület fényes külsőségek közt ünnepelte előkelő közönség jelenlétében Lengyelország függetlenségének kikiáltási évfordulóját. Az ünnepséget a Nemzetközi Club helyiségében tartolták meg. Az ünnepélyen József kir. bérceset Kratochwill Károlv altábornagy képviselte. A kultuszminisztérium, a térparanrsnokság, vitézi szék, honvédelmi minisztérium is képviseltette magát. A lengyel követséget gróf Mycielski Kázmér, a lengyel konzulátust pedig a most újonnan Budapestre küldött konzul. Naniislovsky képviselték, kinek ez volt az első nvilvános bemutatkozása. Ezenkívül még nagy számban jelentek meg a különböző egyesületek és testületek képviselői is. Az ünnepi ülést Oknlicsnniii László, a Magyar-Lengyei Egyesület elnöke nyitotta meg. utána Lukács György v. b. 1.1., ny. kultuszminiszter tartotta meg ünnepi beszédét a magyar-lengyel barátságról. Dr. l.aubál Kánlyné lengyel dalokat adott elő zongorakísérettel, befejezésül pedig a közelmúltban Lengyelországban járt dr. Kertész János, a Magvar Miczkiewirz Társaság litVára tartotta meg érdekes előadását ,,Merre halad Lengyelország?" cimen. Az előadó vázolta a lengyel külpolitika irányát, melv egybeesik a budapest—bécs— róma—varsói vonallal, de kiegészül még Páris- és Londonnal. A danzigi események, továbbá a poseni németellenes bojkottok és általában a sziléziai helyzet elidegenítették a lengyelséget a már békésnek Ígérkező németbarát politikától. Ez azonban nem jelentette a diplomáciai eltávolodást Németországtól. Befejezésül az Elektromos Müvek dalárdája Müller Károlv karnagy vezetésével a lengyel és magyar himnuszt énekelte el.