Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 6-7. szám - A békeszerződés szakértői

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1ÍK15 június—július ború előtti időszakban folytatott tengeri versengésről s elfogadta a német flottának az angol Holla 35%ában való megállapítását. Anglia ennek elfogadásával nemcsak saját érdekeit óvta meg, hanem egyúttal megtette az első gyakorlati lépést a fegyverkezés csökkentése és ezzel Európa békéjének megteremtésé felé. Anglia gyors elhatározása és a megállapodásnak két hét leforgása alatt végleges formába való öntése érthető. A sok huza-vona után felmerült a gyakorlati megoldás első lehetősége; ezt nem mulaszthatta el Anglia. Az angol politika — bár látszat szerint ellentélbe kerüli a stresai olasz-francia-angol együttműködéssel — a legnemesebb hagyományok szerint járt el, mert célja most sem más, mini megegyezés Európa összes államai között a fegyverkezés szabályozására nézve s ezel együtt az egyetemes megegyezésen alapuló béke megteremtése. Ha ezt nem lehet elérni általános megegyezéssel, akkor kétoldalú megegyezésekkel kell megvalósítani. Az angol külpolitika a lényegért mindig feláldozza a merev formákat. Ez történeti' nagyságának egyik tilka. Anglia elhatározásának meggyorsításához egyébként nyomatékosan hozzájárultak a stresai franciaolasz-angol megegyezés óta, a nemzetközi életben lejátszódott események. Nem szólva a távoli keleten egyre aggasztóbb méretet öltő japán-kinai viszályról és az egész csendes-óceáni veszedelmekkel terhes helyzetről, az európai viszonyoknak is olyan változása következelt be az utóbbi hónapokban, amelyek önmagukban is teljesen megokolják Anglia gyors cselekvését. Az orosz-francia és orosz-cseb katonai jellegű szerződések a lávoli keleten megkönnyebbült Oroszországot egyre nagyobb mértékű beavatkozásra késztetik Európában, részben ismeretlen célok szolgálatában. Ennek egyik jellemző tünete, hogy Laval francia miniszterelnök az angol-német megegyezést bejelentő londoni jegyzék megérkezése után legelőször Potemkin párizsi orosz követtel tanácskozott. Hogy mi volt a tanácskozás eredménye, nem tudhatjuk, de ez a jelentéktelennek látszó esemény fontos tanúságtétel az angol politika helyessége mellett és éles világosságot vet arra, hogy milyen irányt vett volna Európa jövendő sorsa, ha Anglia a Németországgal való megegyezés helyett a francia-orosz szövetség mellé állította volna tekintélyét és hatalmát. Ez a szövetségek lidércnyomását tette volna állandóvá, az egyetemes béke reménye helyett. Ilyen körülmények között az angol államférfiak olyan részletmegoldást értek el a fegyverkezések szabályozásában és az egyetemes békére irányuló törekvésükben, amely megenyhíti a jelenlegi helyzetet, egyúttal pedig reális alapul szolgál a további tárgyalásoknak is, amelyek az egyenjogú népek egyenlő biztonságát megteremthetik, s ezzel megszüntetik a lelkekben a háborús bizonytalanság érzését. Az angol kormány és vezetője, Baldwin miniszterelnök, tudatában van annak a felelősségnek, amely az angól birodalmat terheli a béke megteremtésének müvében. Éppen azért nem tér le még volt szövetségeseinek jelenlegi elégedetlensége mellett sem arról az útról, amelyen megindult. Most érkezett el az a pillanat, amikor Európának döntenie kellett a katonai szövetségeknek katasztrófába döntő rendszere és a békés jövendőt ígérő egyezményes szerződések között, amelyek a párizskörnyéki békediktátumok revízióját jelentik. Baldwin és az angol nép a revíziót választotta, mert tudja, hogy a revízió jelenti a békét, a jólétet és a nyugati kultúra megmentését. A BÉKESZERZŐDÉS SZAKÉRTŐI IRTA : l»H. HORVÁTH Jl \6 KÖTETEM] TANÁR Seton-Watsori az angol rádióban tartott előadásában azl mondotta, hogy mese az az állitás, mintha nem lellek volna jól értesülve azok, akik a békeszerződést megalkották. Egy más alkalommal azt mondói la. hogy a békeszerződést a szakértők alkották meg, feltehetőleg tehát ez utóbbiak voltak azok, akik a békeszerződés megalkotóit értesülésekkel ellátták. Miután saját megvallása szerint négy hónapon át ő maga is Párisban tartózkodott, hogy a békekonferencia tagjainak rendelkezésére álljon, ö is egyike volt azoknak a szakérlöknek, akik a konferencián képviselt hatalmakat megfelelő értesüléseikkel eüiatatiozlák. Ha már most ugy állítanék fel a léteit, hogy a békeszerződés megalkotói ez információkat figyelembe vették, akkor valóban el kell fogadnunk azt a feltevést, hogy a szakértőktől adott információk alapján jól voltak értesülve és hogy ennek következtében a trianoni békeszerződés jólértesült delegátusok munkája volt. Nekünk magyaroknak azonban két megjegyzésünk van a fenti beállításra vonatkozólag és ezt a két megjegyzést alig volna lehetséges figyelmen kivül hagyni. Az egyik az, hogy a Magyarországra vonatkozó értesülések közül egyetlenegy sem származott magyaroktól, mert Magyarország a békeértekezletre meghiva nem volt. A másik pedig az, hogy a Magyarországról adott információk Magyarországai ellenséges köröktől származtak, amelyek Magyarország feloszlását követelték. Így történt tehát, hogy azoknak az információknak az eredménye, amelyet a szakérték Seton-Watson irányítása mellett a békekonferencián a hatalmak elé terjesztettek, ez utóbbiakat arra bírták, hogy Magyarországot feldarabolják. Lehetséges tehát, hogy — amint Seton-Watson mondotta — a békeértekezlet kellően értesülve volt és hogy a szakértőktől adott információkat megszívlelve, határozott; de az sem szenvedhet kétséget, hogy az általuk nyert információk hiányosak és egyoldalúak voltak, mert azok alapján egy. a békekonferenciára meg sem hívott, ott nem képviselt országot annak távollétében, meghallgatása és érdekelt lakosságának tudta nélkül osztottak lel. Miután Seton-Watson nem mondja el. kik voltak és hogyan szervezkedtek'meg azok a szakértők, akiknek adatai alapján a békekérlekezlel hatalmai a trianoni szerződést megalkották, legyen szabad c helyen a források alapján e kérdésről egyet-mást elmondanunk. Izvolszkij párisi orosz nagykövet 1914 októberben nagyobb összeg kiutalását kérte saját kormányától abból a célból, hogy az Ausztria-Magyarország feloszlására vonatkozó propagandát megszervezhesse. Feltehetőleg ebből a pénzből támogatta azokat az emlékiratokat, amelyeket a hozzájött Supilo Ferenc horvát képviselővel és a volt fiumei orosz kon zullal megíratott. Seton-Watson Supilót nagy hazafi nak nevezte, de alig hisszük, hogy ezt a nézetét a horvátok osztanák, mert Supilo a horvát nemzetnek szerb uralom alá való helyezését javasolta, mi meg is történi és annak eszközlésére az orosz hatalom „irtózatos erejének" igénybevételét javasolta. Ő adta Izvolszkijnak és Izvolszkij utján az entenle kormá-