Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 6-7. szám - Anglia harca a revizióért és az európai békéért

1935 június—július MAGYAR KÜLPOLITIKA r francia logika megkívánja, hogy a jog és hatalom minden formája és sallangja s egyúttal lényege is tiszteletben tartassék . .. A formai joghoz ragaszkodó, a légüres térbon tornászó száraz francia logika, mely véres és kegyetlenül elnyomott lázadásba kergette a rábízott Sziria szerencsétlen lakosságát, tartolta kegyetlen gúzsban Európa népeit is, tizenöt esztendőn át. E kegyetlen, csak a maga játékaival törődő és csupán saját mértéktelen jogait elismerő logika uralmának adott az angol kézmozdulat halálos csapást. A francia száraz, tiszta logikának leghatalmasabb ellenfele volt mindig az angol kitartás, a bulldogszerü makacsság. A meddő logika szerepe elmúlt. Az angol kitartás megkezdte munkáját. Európa méltán fellélegezhetik erre a hirre. Az elkövetkezendő esztendőkben Anglia fogja vezetni Európa külpolitikáját és ez a külpolitika közelebb lesz az élethez, a kiegyenlítődéshez, a földhöz s egyúttal az Éghez is. mint a száraz, terméketlen, gyűlölettel, gőggel és félelemmel dolgozó francia külpolitika. • p. m. ANGLIA HARCA A REVÍZIÓÉRT ÉS AZ EURÓPAI BÉKÉÉRT Az a diplomáciai jegyzék, amelyet nemrég Londonban az angol és a német tengeri haderő arányának állandó megállapításáról aláirtak. nemcsak a két hatalmas állam tengeri fegyverkezési versenyének vet véget, hanem a háború utáni történelemnek egyik legkiemelkedőbb eseménye. A londoni flottaegyezmény megkötése, különítsen figyelembevéve a legutóbbi hónapok nemzetközi eseményeinek a bizakodásnál sokkal nagyobb nyugtalanságot keltő sorozatát, döntő befolyással lehet egész Európa jövendő politikájának alakulására. Még ha e pillanatban nem gondolunk is arra, hogy az államoknak egészen uj csoportosulására vezet, ha nem látjuk is azt, hogy Angliának ez a megegyezése a legyőzött Németországgal, az egyedül helyes útra tereli a békétlen Európát, akkor is éreznünk kell, hogy ez az első reális lépés a párizskörnyéki kényszerszerződések áttörésére s arra. hogy a békét egyenjogú népek között szabadon kötött egyezmények szilárd alapjára helyezzék. Tizenöt szenvedéssel, pusztulással és gyűlölettel lelt esztendő minden keserves tanulsága kellett ahhoz, hogy ez az egyezmény létrejöjjön. A főtanulság pedig az. hogy a tizenöt esztendővel ezelőtt váratlanul nagy győzelmük mámorában elkövetett hibákat helyre kell hozni, hogy a párizskörnyéki szerződések törvényei helyett a Gondviselés örök (örvényeit kell vezető gondolatnak elfogadni, ha el akarjuk kerülni a tragikus végei, amelynek árnyéka hosszú idő óta felettünk lebeg. Tudomásul kell vennünk, hogy minden emberi szerződés csak addig élhet változatlanul, míg bele nem ütközik azokba a legyőzhetetlen, titokzatosan működő törvényekbe, amelyek a! világ egyensúlyát és az egyes ember sorsát egyformán irányítják. Ennek a megismerésnek hangja csendül ki tisztán az angol közvélemény legérzékenyebb orgánumának, a Timesnek szavaiból, amelyeket az angolnémet flottaegyezmény megkötésével kapcsolatban irt. „A párizskörnyéki békeszerződéseknek — irta a nagy angol lap — egy része olyan, hogy legjobb, ha teljesen elfelejtjük. Jogi érvényességének ugyan csak az összes aláiró hatalmak vethetnek véget, de romok ban kell hagyni azokat a részekel, amelyeket eredeti alakjukban nem állandó hatályuaknak szántak és amelyeket nem lehetett közös megegyezéssel módosítani. Az angol kormány igen józanul Ugy határozott, hog> lépésről-lépésre halad előre, mivel kiderült, hogy az általános leszerelési egyezményt nem lehet lelő alá hozni a Népszövetségben képviselt hatvan nemzet részvételével". A francia kormány és a francia sajtó élesen állási foglalt Angliának Németországgal való külön tengeri egyezménye ellen, amelyet előrláthatóan rövidesen követni fog a két állam megegyezése a légi védelem szabályozása ügyében is. A francia jegyzék, amelyet ez ügyben az angol kormányhoz intéztek, lényegéhen azt mondja, hogy Franciaország lehetetlennek tartotta a tengerészeti kérdésben való megegyezést Németországgal a versaillesi szerződés összes aláíróinak hozzájárulása nélkül, mert minden ilyen megegyezést békereviziónak tekint. A francia kormánynak igaza van, mikor azt mondja, hogy az angol-német megegyezés revíziót jelent, még pedig elsősorban a versaillesi békeszerződés katonai és tengerészeli rendelkezéseinek revízióját. Ez igaz. de az angol kormány tudja azt is, hogy a kényszerbékék revíziója nélkül sohasem lehet béke a kontinensen. Ez az egyezmény revíziót jelent, de vájjon a legyőzöttek meghallgatása nélkül diktált békeszerződések, amelyeket a gyilkos háború vezetői szabtak meg minden magasabb cél és eszmény nélkül a szuronyok védelme alatt, vájjon nem mentek-e át revízión jóformán az első naptól kezdve? A háborús bűnösség kimondása, a jóvátételek és hadi adósságok gyakorlati megszűnése, a lefegyverzés csődje és Németország katonai egyenjogúságának kihirdetése a szerződések halott betűi ellenére, vájjon mindez nem revizió volt-e? S ezek után a felettünk uralkodó örök törvény szerint nem kell-e elkövetkeznie lépésről-lépésre minden nagy igazságtalanság megszüntetésének? Megakadályozhatja-e ezt a paktumoknak és katonai szövetségnek még olyan sürün font hálózata is, amelybe azok kapaszkodnak a ,,béke oszthatatlanságának" hamis jelszavával, akik azt hiszik még mindig, hogy örök időkre megkövesithetik a jelenlegi állapotot és a katonai szövetségeknek háborúval fenyegető árnyékával megakaszthatják a történelem folyamatát, amely az egyensúly-keresés természeti törvénye szerint halad előre a maga utján'' Ellenállni a teremtő fejlődésnek nem lehet. Választás csak a közölt van. vájjon egyengetjük-e józan emberi ésszel a fejlődés útját, vagy mesterséges akadályokat állítva útjába, robbanásokat készítünk elő. Eden, az angol kabinet megbízásából nemrégiben Párizsba utazott és a francia kormányférfiakkai igyekezett Anglia álláspontját megértetni s megmagyarázni, hogy Anglia lépést-, amelyet az európi egyetemes béke érdekében tett, nem jelenti az angol-francia barátság veszedelmét. Ha Franciaország valóban akarja a békét — és semmi okunk sincs feltételezni, hogy nem akarja — akkor meg kell értenie, hogy az egyetemes békének az az egyetlen ulja, amelyre most Anglia lépett s hogy az egyetemes béke megteremtése nélkül Franciaország jövője éppen ugy kockára van léve, mint egész Európáé. Anglia gyorsan cselekedett. A német kancellár májusi beszédének a fegyverkezési verseny csökkentését lehetővé tevő kijelentéseit az uj angol kormány rögtön magáévá lelte. Németország most véglegesen lemondott a bismarcki hagyományok nyTomán, a ha-