Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Európa és Ázsia

1935 május MAGYAR KII.POLITIKA 13 liOTSl lti:.l HERCEG HADIKAPLÓJA 1917 nyarán, Stanislau mellett, Babán község üszkös, porrá égiért romjai között járkáltam. Alig néhány órája véres* harc dult meg a faluban, az orosz forradalmi sereg Kerenszki támadása. Károgó hollók sötétlik el a leáldozó nap vörö» sugarait. Igazi Vereses agdn kép! Szelíd harang szó csendül bele a siri csendbe A távolban még morog nak az agyuk. A teli bold ezüst köntösbe öltözteti a csataterét, Egy rosszul világitolt pairasztkunyhób&n öreg pa­nasztembefE és asszony között gyerekek dobálódznak egy kis fekete, lakkbörfedelü könyvvel, Szemügyre veszem. Az első lapoldalon szépírásai, nyugodl kézzel irotl cifra cini, Prancia nyelven: „Jolimul du princi Kolsubej, capi­tain d'etai major russe." Írója, herceg Kolsubej, a cár hadsegéde volt és Stanislau környékén alighanem hősi halált halt. A henneíoglah leijegyzések azért is rendkívül érdekesek, mert írójuk sokai tartózkodott Magyarorszá­gon. Rokonszenvvel emlékezik meg rólunk és a magyar katonáról. Különösen érdekesek a háborús felelősségről irt jegyzetei, amelyek Paleologue könyvéi juttatják az eszünkbe. A németre fordított orosz napló, amelynek alap­ján ezt a felolvasási összeállítottam, sok helyütt költői, mindvégig meghatóan, emberi és emberséges irás. És min­denekfelett tündöklően őszintel Hallgassak meg a halott katona szavát! Carskoje Sjelo, l!)l<> szeptember i. Amilyen felhős és borús az orosz ég felettünk, olyan borús hangulatit legkegyelmesebb urunk is! (ez minden valószínűség szerint a cárja vonatkozik]. ..Oh bár mái­én is kijuthatnék a frontira, hogy, ne lássam itt ezt a sok szennyet Az öreg Fr. iminden valószínűség szerint Fre­deriks cári miniszterről van szói. nem hiába súgta fülébe pár napja Paleologuenak: „Látja nagykövet ur, milyen kár volt nekünk kardot rántani! Minket senki sem bántott s ma ,i cár nyugodtan élhetne! Nézze meg, milyen meg­viseltnek látszik! Pedig még súlyos időknek nézünk elébe! Reményeink nem váltak be! Kár volt öt belevinni a há­borúba! Nem akarta ezt!" Meghallottam a suttogást, mert a siket Fr. „kiabálva súgott" Paleologue vérpiros arccal támadott \ i w.i „Es a mostani gyönyörű offenzíva nem logosit-e lel minden szép reményre.'" Fr. lemondóan in­tett „Nem bírunk a németekkel! De Önök sem! Ami pedig Ausztriát illeti, a magyarok kiugrására nem számithatunk! ök a monarchia egyetlen támasza és reménysége, nem­csak katonai erényeikkel, hanem e nagyra hivatott faj minden államalkotó tulajdonságaival is! i. Ferenc Józsel vasmarokkal fogja össze az Önök szerint omladozó romot, amely azonban még sem omlott össze az első ágyu­lövésre, mint önök gondolták' Ameddig magyarok harcol­nak ellenünk, semmi remény sem lehet a végső győze­lemre! Ne felejtse el, hogy a magyarok voltak azok, akik évszázadokon keresztül vérük hullásával védték meg a keresztény müveit nyugatot ia barbár hordák ellen! A ma­gyarság Ausztria gerince. De egyébként önök nem tanul­tak a történelemből! A napkirály legalább Ígéretekkel próbálta magához láncolni az elégedetlen magyarokat (les madjars mécontents), hogy a Habsburgok elleni harc­ban segítsenek neki; de a mai Quai d'Oisay mégj csak meg sem kísérelte a magyarok fellázitását" , (Itt a napló leibeszakadt). Carskoje Sjelo, 1910 szeptember 25. Ma Rasputin, ce gainin, — minden előzetes bejelentés nélkül berontott a cárnéhoz. Állítólag hivatta. . . . Leg­jobban szerettem volna galléron ragadva kipündöriteni, de sajnos, a sztarec, nálunk „ne nyúlj hozzám." Tudnám én, hogy intézzem el ezt a cochontl ...Sajnos máj a ro mánok is ingadoznak! Vereségi érte őket a/ erdélyi al­pokban is! Persze! Ki állhatott ellen a némel vezetésnek es a magyarok rohamának 7 Apropos! Honv edek! Egyik ősöm Paskievits vezénylete alatt küzdött a magyarok ellen. Olvastam rég elsárgult leveleit eairőJ ti hadjáratiról. Megemlékezik a magyarokról. Derék, szegény, vitéz nép ez, amely sokat szenvedett az osztrák elnyomástól. Én sokai voltam Ausztriában; Budapesten! Gyönyörű város és gyönyörű nyelv, müveit a nép Mi osák tanulhatunk tőlük1 Milyen kár, hogy most is mint ellenségek állunk egymással szemben, De erről ök nem lehelnek. Mint ak­kor, most sem önállóak. Külpolitikájuk is közös es azi cselekszik, amit a császár parancsol . . Szentpétervár, 1916 október 27. Paleologue-gal beszélgettem ma. A háború tartamairól voll SZÓ! Az1 hiszi, még soka tart. Megmondtam, neki, hogy akkor szent Oroszország elvérzik. Azi felelte, ne legyek kishitű, bár még nehéz idők következnek. Azt fe­leltem, hogy erre akkor kellett volna gündolniök, amikor 1914-ben Poinoaré itt volt é» rábeszélte a cárt .• háborúra. „Nagykövei ur, - mondám neki — a cár sohasem a kurta a háborútI Suchomlinov és Januskieviis vezérkari főnök becsapták öt. Egyszerre íratták alá vele csellel a részleges és általános mozgósítási parancsot. Azi mondták neki, hogy az utóbbi csak óvatossági intézkedés és nem bocsát­ják ki az ő előzetes engedélye nélkül. Ezt az ígéretet nem tartották be. Bűnösök voltak ezek az. urak. nagykövet ur." A francia nagykövet erre gúnyosan vágta vissza: „Nem gondolja hercegein, hogy a háború okát inkább Bécsben és Berlinben kell keresnie? — Ausztria felfújta a gyilkos­ság tényét, háborúra hajlott es Németország, kapva az alkalmon, beugratta a monarchiát." ..Téved nagykövetül! A szerbek a monarchia részéről mindig csak a legjobb bá­násmódban részesültek Az agrár Magyarország p. o. — jóllehet maga is kiviteli kereskedelemre törekedett, — egyenesen vásárolta >a szerb sütést, csakhogy meg ne sértsék a szerbeket." — A francia nagykövet izgatottan simította télre hajtincsét, mintha rossz szellemeket akart volna magától elhessegetni és hidegen elköszönt tőlem. Carskoje Sjelo, 1916 november í. Ma a Mars-mező melletti hadikórházba kísértem a cárnét, ... a további termek! Vézna, vak . praporcsikhoz érünk. Mindkét szemére vak. Őfelsége kérdéseire, mi a kívánsága, így lelek minden szót külön hangsúlyozva: ..Felség! Nekem már minden mindegy! Kössetek hamai békét, mert a front inog. Borzasztó a németek tüzérsége és a magyar huszárok rohama' Ezek nem ismernek aka­dályt, nemi fogja őket a golyó! Ha így folytatjátok, elsöpör bernietekéi a forradalom/' A cárné majdnem összerogy . . . A magyar hadifoglyok! Ezeknek legalább három golyó van a testükben, mintha ördögök lennének. Egy altisz­tünk cigarettával kínálja őket. Többen mohón kapnak utána, ezek szlávok! De a magyarok, legtöbbnyire tisztek, büszkén visszautasítják! Ezek a nagy Kossuth ivadékai! ... A csehek szabadon jámak-kelnek itt. En szégyenlenén] magam helyettük, meri ennek bizonyára nagy az ára! . . . Oh, bozse! amíg a magyarok le nem teszik a fegyvert, addig szent Oroszország csillaga nem ragyoghat fel. Ugyanott, 1910 november 20. ... Obolenszky kisasszony, a cárné udvarhölgye teg­nap elszólta magái' Pardon ez ma reggel volt! Ferenc Jó­zsefről azt a megjegyzést telte, hogy „hacsak néhány hó­napig elélne még, hamar vége lenne a véronlásnak." Pedig állítólag haldoklik a nagy békefejedelem. Moszkva, 191b november 23. I.cjelentkezés a cárnál. Kegyes volt hozzam! . . Asz­talán a Novoje Yi ein ja egy száma, amely Ferenc József haláláról ir. A cár jóhsmert piros ceruzája aláhúzta a ha­lod uralkodó korát és ezeket a szavakat: „őt tartotta valaha a világ a békeuralkodónak" Frdekes1 A „valaha szó mellé kérdőjelet lett a vár . Ny. L. GRATA" ÍRÓGÉPSZALAG GYÁRTJÁK: STE I N TESTVÉRE K IRÓSÉPSZ4LASKÉSZITÖK kiváló minőségű gyártmány BUDAPEST IX., ANGYAL-U. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom