Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Ki ellensége a szellemi lefegyverezésnek

11 MAGYAR Kt'LPOLlTIKA 1935 május KI ELLENSÉGE A SZELLEMI LEFEGYVEREZÉSNEK A háború utáni időszak történetében az 1935. esztendő bármilyen eredményeket fog hozni számunkra, Európa sorsának uj korszak kezdetét jelenti. A nemzetközi politika apró, jelentéktelennek látszó napi eseményei fölé emelkedve meg kell látnunk, hogy azok a tanácskozások, amelyek most folynak, a korábbiakkal ellenlétben ugylátszik, helyes uton igyekeznek a valódi béke megteremtése leié. Látjuk már. győztesek és legyőzöttek egyaránt, hogy a vakságban és gyűlöletben fogant kényszerbékék kora lejárt s tudjuk azt, hogy csak megértéssel, kölcsönös áldozatkészségen alapuló megegyezéssel lehet a romokat eltakarítani és az uj Európái felépíteni. A győztesek és a legyőzöttek lelett áll a diadalmas élet, amely a fejlődést megvalósítja az emberi akarat eile nére is. a szerződések ellenkező l(')ldi törvénye feleli pedig otl van az isteni törvény, amelyet lioss/.u időn át büntetlenül megszegni nem lehet. A békeszerződések módosítása halad előre a maga utján s az államférfiak feladata nem lehet más, minthogy ezt a természetes fejlődést és átalakulást igyekezzenek minél jobban megkönnyíteni, nehogy az elmúlt tizenhat esztendő kegyetlen időszaka után még mindig tovább tartson a bizonytalanság, amelynek pusztítása semmivel sem volt kisebb, mint a fegyveres háborúé. Az európai politika nehéz megpróbáltatások után most újra abba az. irányba terelődött, amelyet Mussolini évekkel ezelőtt egyedüli járható útnak megjelölt. Ennek az Európa egyetemes békéjére törekvő hatalmas tervnek legkiemelkedőbb pontjai voltak a négyhatalmi egyezmény, amely a négy nyugati nagyhatalom, Anglii, Franciaország, Németország és Olaszország kezébe akarta adni a döntést Európa sorsáról. Továbbá a most január elején megkötött római francia-olasz egyezmény, amely áthidalhatatlannak látszó ellentétek elsimításával valósította meg a két latin nemzet, együttműködését. Ezt az együttműködést támogatja Anglia is, amely mostanában mindent elkövet a kontinens békéjének helyreállítása érdekében, főképpen pedig azt a szakadékot akarja áthidalni, amely a volt győzteseke! még mindig elválasztja Középeurópa leghatalmasabb államától, Németországtól. Mussolini nagyszabású és az igazságtalanságok jóvátételét óhajtó politikájának egyik főpontja a Duna-medence szétrombolt gazdasági erejének és az itt fennálló politikai ellentéteknek elsimítása volt. Ennek a politikának öntudatosan kovácsolt láncszeme volt az a baráti szerződés is, amelyet Mussolini 1927-ben, ezelőtt nyolc esztendővel Magyarországgal kötött. Ez a szerződés, amely első pontjában a két ország között állandó békét és örök barátságot igért, az idők folyamán egyre elevenebb életűvé változott. Ez a szerződés volt azi, amely a háború után Magyarországnak az elszigeteltségből való menekülését jelentette s egyúttal irányi szabott számunkra jövendő magatartásunkban is. Az évek folyamán Magvarország és Olaszország viszonya egyre szorosabbá és bensőségesebbé vált s Olaszország a maga súlyával minden diplomáciai bonyodalomban mellettünk állt. Ismételten állást foglalt Mussolini a trianoni szerződés revíziójának szüksége mellett. A négyhatalmi egyezmény tervezeténél már kísérletet tett, hogy a revizió gondolatát a nemzetközi politika előterébe állítsa Ami akkor nem sikerült, megtörténi most, az ujabb események hatása alatt, ínég pedig Franciaország hozzájárulásával a stresai értekezleten, ahoj a revizió szükségességének elismerése hivatalos közleményben először történt meg. A külpolitika terén lassan érnek meg az események, a céltudatosj és kitartó akarat azonban itt is le fogja győzni a nehézségeket. A most lefolyt, velencei értekezlet, amely a júniusi dunai konferenciát megelőző tanácskozás volt Olaszország, Ausztria és Magyarország külügyminiszterei között, szintén egyik állomása annak a béketeremtő munkának, amelyet Mussolini folytat. Ez a velencei tanácskozás, bár részletesebb hivatalos tájékoztatást a dolog természeténél fogva nem adtak ki róla, teljes megegyezéssel végződött. A kiadott közlemény, hangsúlyozza, hogy a három kormány felfogása és céljai tel jesen azonosak. Es ez. nem sem mitmondó frázis, mert ez annyit jelent, hogy a júniusi római értekezleten, amely a dunai medence rendezését, a dunai államok között levő ellentétek áthidalását és ezen a területen a barátságos és békés szellemű együttműködést akarja megvalósítani, Olaszország, Ausztria és Magyarország együttesen képviseli azt az álláspontot, amely az igazság és a béke érdekét s ezzel együtt Európa egyetemes békéjét is egyformán szolgálja. A velencei értekezlet nyomán a világ sajtójában mindenféle találgatások jelentek meg Magyarország követeiléséről és a kisántánt állásfoglalásáról. A római értekezleten mindazok a kérdések tárgyalásra kerülnek, amelyeket az olasz-francia megegyezés Közép-Európa konszolidálását illetően tervbe vett. Hogy a római értekezleten mi fog történni, azt előre neon tudhatjuk. Bizonyos azonban — főképpen a velencei találkozó után >—, hogy Magyarország és a vele baráti szerződésben levő államok magatartása a békés megoldást szolgálja. A mi helyzetünk egyszerű és világos. Magyarország résztvesz a római értekezleten, hogy a maga részéről is ereje szerint hozzájáruljon az európai béke megteremtéséhez. Ha jelenlegi ellenfeleinket is az az őszinte békeszándék vezeti, mint minket, nem lehet akadálya a megegyezésnek. Magyarország minden jogos igényének megvalósítását békés uton akarja és semmi olyat nem követel, ami minden népet természetszerűen meg nem illet. Ezek közül a kívánságok közül természetesen a legelső az egyengjoguság elismerése. Ami pedig Magyarország békés revíziós kívánságait) és az idegen uralom alatt élő magyar kisebbségek jogvédelmét illeti, ez mind olyan jog. amely részint a népszövetségi egyességokmányban. iészint a kisebbségek védelméről szóló szerződésekben bennfoglaltalik. Itt csak arról van szó, hogy ezek a jogok elevenekké válhassanak. Ennek pedig semmi akadálya nem lehet, ha a páriskörnyéki békeszerződések szelleme beívelt Európa nemzeteinél az együttműködés és a bizalom szelleme lesz úrrá. Hogy a magyar követelések megfelelnek a jog és az igazság szellemének s hogy nem állnak ellentétben azzal! a reális politikával sem, amelyet most — a jelek szerint — Olaszország Franciaországgal együttesen követelni akar, erről világos tanúságot tesz a velencei tanácskozásokról kiadott hivatalos közlemény s ez jelenti egyúttal a velencei tanácskozás sikerét is. Most következik Kóma és ott mindazoknak a problémáknak a megoldása, amelyektől függ a Duna völgyének jövendője. A francia politika, amely a sok hiábavaló kísérlet után a dunai kérdés megoldá-