Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Csehszlovákia keze

3 MAGYAR KÍ MMH ITIK A 1935 május kodás és kormányzás merev módszereitől, e szigorú eszközök nélkül is visszanyerte immár békebeli jólétének négyötöd részét. Egy agg'államérfiu, a délafrikai angol domínium egyik oszlopa, Sir Abc Bailey, aki a közéletben hoszszáíbb időt töltött el, mint l)árki más, az angol gondolkodás függetlenségét, zörgő vázzá szárad! elméletektől való irtózását a következő szavakban fejezte ki: Mi a Britl Birodalomban a jog, Szabadság és törvény uralmának mágikus mentsvárai látjuk és tudjuk, hogy — más népektől eltérően — a Brit Birodalom népei nem rögeszmék rabszolgái! Szokás és indokolt a magyart az angol alkotmányos gondolkodáshoz hasonlítani. Hirünk, nevünk nem terjed olyan messzire, mint azi angolé, de a nemzeti élet teljességének büszke tudata bennünk is él és min kevéssé járul hozzá, hogy egyenrangúaknak tekintessünk a müveit nemzetek egyeteméhen. A magvar történelem — inkább, mint bármely más^népé —, egy szabad és szabadságáért vérző nép története. Kelet rohamai és a nyugati németség hatalmas szivó ereje közt is megtartotta élete principiumáL Az a nemzetközi diktatórikus terv — csaknem az első az európai tervek között —, mely magasztos célkitűzéssel, filantropikus jelszavakkal és bábeli gőggel vélte rendezni Európa jövendő életét és megnyomorította vele az e^ész. világot, — legmélyebben minket sújtott, minket tört össze. Soha nem szerettük, a páriskörnyéki békék óta még kevéshbé szeretjük a diktatórikus tervekel. Nem az angolnak, a világ leghatalmasabb nemzetének, hanem nekünk, megszaggatott és kifosztott népnek Jutott az uj keresztes hadjárat első mozzanatának dicsősége a békeszerződések megváltoztatásának követelésével. Mi hirdettük elsőnek, vallottuk mély hittel, hogy nem emberi kéz kormányozza a végzetet. Mi voltunk az*elsők, akik láttuk az ilyen gőggel átitatott tervek hiu ny'omoruságát. Azzal az élő hittel, melyet a diktatórikus kormányzás erejének első forrásában mindig és mindenütt megtagad, — azzal az élő hittel, a legmagasabb remény hitével, melyet a magyarságból semmiféle szenvedés vagy siker nem tud kiszárítani, mi sem voltunk és nem lehetünk soha politikai és földi babonák rabszolgái. Az egység, melybe a nuigyarság a nemzetközi békeparancs ellen és a békeparancsok felidézte bajok ellen tömörült, nem egy diktatúra babonája, hanem a nemzet élő, belső és alkotmányos akarata, olyan egység, akár az angol nemzeti egység, melyben munkás és konzervatív, kormányzó és kormányzott egyképpen találkozik. Lesz idő, mikor a megváltónak hitt diktalurák álma eloszlik. Eljön az idő, mikor a józanságnak, méltányosságnak és hitnek az a napfénye, mely visszaadta az angolok jólétét és minket is feltámasztott eltiportságunkból, lesz a vüág irigyelt csodája. Lesz idő, mikor ra népek, akik már elfeledték a saját lábukon való megállást, ki akarják magukat fogni a diktatúrák igájából. Es akkor hálásan pillantanak azokra a népekre, melyek a sors éjén és vészén át is megőrizték a nemzetek teljes hitét, öntudatát és akaratát, a titkot, melynek bölcsessége mélyebb a tengerek mélységénél. Ekkor a nemzetek, melyek a nehéz időkben a szabadságol és rendet egyaránt megőrizték, lesznek a világnak példaképei és tanítói. Tőlük tanulják az országvezetést. ök lesznek a minta és a törvény, övék lesz a világosság dicsősége. Tőlük tanulnak hitet és alázatot. Tőlük tanulják meg, hogy bármi nagyot mivel az ember, bármily hatalom van birtokában, bármily sokat tud is, jövője, végzete, szerencséje és boldogsága a titokzatos, ki nem számitható végzet, Isten kegyelmes kezében pihen. Murin* CSEHSZLOVÁKIA KEZE Csehszlovákia friss sületü állam. Régi államok tüzes üszkeiböl röppent fel. Uj államok, uj országok vérrel verekszik ki helyüket, de Csehszlovákia nem vérből, nem harcból: békéből támadt. Husz állani harcolt helyette, hogy Létrejöhessen. Erfedete nem vész misztikus homályba. Hősi és mesés legendái, melyek isteni hivatását, legendás és misztikus hősei, kik e hivatásra való méltóságát félisteni erővel bizonyítanák, nincsenek. Pedig a honfoglaló hősök, akik kiverekedték egy nemzet helyét és meghatározták helyével együtt hivatását, — noha statisztikailag nem számolhatók — mégis legnagyobb erői nemzetüknek. Melyik latin nemzet mondana le a büszke római ősökről? Melyik germán Siegf riedről? Melyik turáni Attiláról? Azokról a nagyokról, akik népük sorsát a Végzel intézőjéhez kapcsolják? Melyik engedi ellopatni magától a legendákat, a nép ez ős emlékezetét, melyben isteni származását, a hősi éneket, mely származásához méltó erkölcsét bizonyítja.' A modern, hagyományok, ősök és hősök nélkül való állam, amilyen — például — Csehszlovákia, maga is gépies módon jővén létre, e titokzatos, de nélkülözhetetlen hátteret „országhirdetéssel ", propagandával pótolja. Nem lehet állítani, hogy Csehszlovákia bármit elmulasztott volna az újkori „országhirdetés" terén. A hirdető munka legnagyobb és legfinomabb vállalkozása ezidő szerint Csehszlovákia országhirdető propagandája. Ez a hirdetés megtartja a legendák szerzőségének ismeretlenségét, megtartja a szélesen elterjedt történetek változatait. Siegfried legendája nem jelentkezik többféle alakban, mint Csehszlovákia nagyságának és dicsőségének története. Nem elég, hogy hét folyóiratot tart fenn odahaza külpolitikájának igazolására. Vannak lapjai külföldön is. Nem beszélve a nemrégiben Ausztriában fenntartott cseh kézben lévő lapokról,, Párisban is jelennek meg előkelő folyóiratok, melyek külpolitikával, irodalommal, színházzal foglalkoznak: a folyóiratok sorai mögül előtűnik Csehszlovákia arca és jól táplált sajtóalapjának bőkezűsége. A sévresi múzeum polcain tizennyolcadik századból való kassai] cserepek hirdetik a csehszlovákiai művészet fejlettségét. Pedig hol volt a tizennyolcadik században Csehszlovákia? Londonban megjelenik az Enciclopaedia Britannica uj kiadása, olyan mű, mely világtekintélyével évtizedekre befolyásolja az olvasók millióit: az első, bőkezű megrendelő a csehszlovák köztársaság — és az Enciclopaedia hatszor annyit ir a csehszlovák államról, iparréd, tudományról, művészetről, mint — például — Magyarországról, mely — megfelelő költségvetési fedezet hijján — nem fizethetett elő erre a munkára.