Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 3-4. szám - A második ezredév külpolitikája

MAGYAR KÜLPOLITIKA Másrészt viszont: ez az uj egyezmény egyálta­lában nem zárja ki u revíziót. És iti meg keli álla­pítanunk, bogy csakis Itália közvetítésével lehet megvalósítani az eredményes, üdvös revíziót Ma­gyarország számára, amely ugyanakkor üdvös le­gyen egész Európa számára is: és ez az egyedüli alapfeltétel a megvalósítására. A revízió eszméje magában Foglalja a szerződések tiszteletét és a vál­lalt kötelezettségek teljesítését. Amikor azonban ez az előfeltétel hiányzik, a revízióra való bivakozás­nak nincs többé joga. Az a felfogás, amelv a nyers erők elméletét tekinti a jog alapjának és amelv .1 nemzetközi szerződéseket csak papirrongyoknak minősíti: nem lehel alapja olyan revíziós mozga­lomnak, amely méltó is akar lenni e névre. Nem lehet revízió alá vetni valamit, amit olyannak keil tekinteni, ami nem is volt sohasem ' jazán érvény­ben, vagy amit egyoldalúan meg tehet szüntetni. A inai Németország legutóbbi cselekedeteit tehát semmiesetre sem lehet a versaillesi szerződés reví­ziós folyamatának következményeként Feltüntetni; és az igazság kedvéért, meg kell állapítanunk, hogj maguk a németek sem tekintik annak. De ha ez így v an. — lehet-e akkor tagadásba v enni azt, hogy ha­sonló eljárás gyökerében fenyegeti Európa békéjét? Itália semmiesetre sem vállalhatja a szörnyű fele­lősséget, hogy támogassa Európa alapépítményének aláásását és védelmezője legyen ennek a politiká­nak. . . De ebből a politikából Magyarország sem remélhetne tartós előnyöket. Kiérkezett az. idő ellenszegülni a szélsőséges megoldásokkal kecsegtető, kész helyzetekkel ope­ráié) politika káprázatainak. Magyarország nemes kultúrájával, mint a latin szellem előőrse a dunai medencében, teljesen tisztában is van mindezzel. A műveltség és a barbárság, a jog és az erőszak, a rend és a kháosz közé ékelve, Magyarország min­dég a műveltség, a jog és a rend mellé állott. És ma, méginkább, mint valaha, ezt a bátor és érde­mekben gazdag utat választotta. A revíziós folya­matnak ez. az utja az, amelyet Itália ma mégin­kább, mint valaha, támogatni és hirdetni fog, kü­lönösen azokkal szemben, akiknek be kellene vég­re már látniok, hogv mennyire üdvös volna az ő számukra is, utat nyitni az igazságnak, ha nem akarnak már holnap áldozatul esni a romboló erőknek, amelyek egvre nyugtalanabbul ostromol­ják Európa határait. Ez az alkalom, könnyen meg­lehet, nem fog mégegyszer kínálkozni. Az olasz-francia egyezmény céljául tűzte egv dunamenti egyezmény létrehozását. Ez pedig nem lehet ellentétben a magyarság jogos aspirációivá!: és nem is tagadja meg a revíziót. Sőt máris egy lépést jelent e cél megvalósítása (elé. És hogy ez ígv van, ezt biztosítja Olaszország tetterős jelen­léte. A második ezredév külpolitikája A magyar Külpolitika most kezd a nemzet ön­tudatának központjába jutni. Az a Folytonosság, mely megvolt szerencsésebb és — ami ellentmondásnak látszik — szerencsé! lenebb nemzetek külpolitikai ösztönében és öntu­datában, nálunk századokra megszakadt. A babsburgi kor külpolitikai lankadtságában .t pozsonyi országgyűlés óta. amelv Mária I erézia és a magyar rendek patetikus szereplésével elhatáro­zó volt Európa életében, külpolitikai érzékünk tom­pult, nem ébredt lel a napóleoni háborúk alatt; alig serkeni lel a negyvennyolcas mozgalmakban, és végképp és végzetesen elzsibbadt a Ferenc Jó­zsef-kor boldog álmatagságban. Hiába keresnek bennünket a világháború bű­nös okozói között: hiszen annak oka, célja, kilátá­sai Felől a legmélyebb, csecsemői tájékozatlanság­ban voltunk. A világháború végeztével szinte álmunkban öl­lek meg. daraboltak lói és raboltak ki bennünket, s ami országunkból megmaradt, az csak meg­rablóink álszemérmességének köszönhető. Halálos csapások juttatták eszünkbe, hogy a külpolitika nem henye, nem föllengző játék, nem nagyhatalmak, világbirodalmak szabadalma, ha­nem minden nemzet élő lélegzetvétele, akaratának iránya, elsőrendű életműködése. Nem lehet szánalmasabbat és a közeli és távo­li célok teljes tudatlanságában gyámoltalanabbat elképzelni, mint aminő önállóságunk első pillanatá­ban külpolitikánk tétova kapkodása volt. Pedig a magyar külpolitika eleven, életerős, céltudatos, nagyvonalú volt a múltban európaivá válásunk első pillanatától kezdve. Külpolitikai a léit ságit nk századai tették Magyarországot terra incognitává és elhanyagolható mennyiséggé, de kül­politikánk elevensége Magyarországot mindisr Euró­pa előterébe állította és volt idő, mikor egész Európa rettegett Magyarország sorsáért és a Ma­gyarországért való harcolás nemes kötelessége volt Európa ifjúságának. Milyen lehet a második ezredév megnyíltával Magyarország külpolitikája? Igaz, országunk kicsiny, de kicsiny volt a tö­rök hódoltság alatt is, mikor sorsa az európai civi­lizáció ügye volt. Clsak a külpolitikai tompaság századait kell elfelejtenünk és e századokon túl a magyarság tör­ténetében megtaláljuk a magyar külpolitika újra kisarjadó mély gyökérszálait. E politikának iránya és érzelmi háttere ugyan­az, az. első és második ezredévben. Magyarország akkor is választhatott Nyugat és Kelet között. — a második ezredév megnviltával is kellett választania. • mftflMIM M IMIHÉAII KÜLÖNLEGES MINŐSÉGŰ LEFKOYITS ES VflNDOR ^^yar ivetek BUDAPEST, V., DEÁK FERENC-UTCA16-18 és "a9y (ADRIA PALOTA) EREDETI ANGOL SZÖVETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom