Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 2. szám - Monda a német köztársaságról Emil Ludwig műve Hindenburgról [könyvismertetés]

M /V r; V \ ¥2 KfllPOMTIKA 13 húzója, ínég inkább megfejtője és magyarázója magyar tudós leheteit: Fehér Géza át. a debreceni tudományegyetem rendkívüli tanára. Fehér Géza fiatalember: mindössze 44 éves. Szabadkán volt gimnáziumi tanár, majd a háború alatt, katonai szolgálatát abbahagyva, a kormány Konntantinápotyba küldte ki az éppen akkor szervezeti Magyar Intézetbe. 1921-ben a kultuszminiszter megbízta a bolgár-magyar őstörténeti kapcsolatok megírásával, majd a szükséges anyag összegyűjtése végett 1922 nyarán Szófiába küldte ki, ahol azóta megszakítás nélkül tartózkodik, 1923 februárjától a magyar követség mellé beosztva, mint kulturális megbízott. Kint tartózkodása második évében országos feltűnést kellő előadást tartott a Bolgár Régészeli Intézetben arról, hogy a madarai szikla dombormű leiirata, — amit addig megfejthetetlennek tartottak, — igenis megfejthető. A régi dunai bolgár f«jedelemség székhelye ugyanis a pliszkai síkon Abrtbában volt, amelynek közelében, a kis Madara falu melleit, égnek emelkedő meredek sziklafalba vágva hatalmas dombormű van faragva, ami lovas vitézt ábrázol, lábánál oroszlánnal, amelybe a hős éppen beledöfi löfarkas lándzsáját. A domborművet görögnyelvü felirat keríti, kb. 50 négyzetméternyi területen, amit megfejteni addig sem bolgár tudósnak, sem erre egy egész emberöltőt áldozott Skorpil nevű cseh tanárnak sem sikerűit. Mindössze annyit sejtettek, hogy Krum bolgár király emlékét hirdetheti, valószínűleg Omurtag, a legnagyobb fejedelem kegyeletéből, aki birodalmához csatolta Erdélyt is majdnem a Tiszáig. Az előadás hatására a Régészeti Intézet a bolgár Nemzeti Múzeummal 23 méter magas állványt készíttetett az emlékhez, hogy onnét a felirat pontos mását le lehessen venni. A bolgár tudományos életben olyan lendületes tempójú munka induli meg ezzel, amilyen pezsgésben már régóta nem voltak a tudós körök. A bolgár tudósok egész sora: nyelvészek, történészek, műtörténészek kezdtek hirtelen a bolgár-török őstörténet különböző ágaival foglalkozni, felismerve, hogy ez a korszak népük legdicsőségesebb ideje volt, hogy török eredetű őseik műveltségének és államuknak a szlávokhoz semmi köze, s hogy malijuknak legfényesebb emlékei egykori ázsiai szomszédaikhoz, a magyarsághoz kapcsolják őket. A madarai állványon végzett munkákhoz 1924-ben maga ///. Boris cár háromszor is ellátogatott, s a magyar tudós munkahelye rövidesen minszterek, tudósok, egyesületek és iskolák zarándokhelye lett. Az újságcikkek egész sora adta hírül, hogy a legendás emléknél egy magyar tudós tikkasztó nyári forróságban, szeles őszi esőben rendületlenül dolgozik, hogy felderítse a bolgárok régi dicsőségének legszebb emlékeit. Fehér Géza munkája előtt mindössze 8-10 szót tudtak valahogy kibetűzni; ő azután megfejtette, hogy a felirat egyik része Krum kánnak Nikeforoszon szerzett győzelméről beszél, a másik a Leó császár elleni hadjáratáról (813.) Majd Krum haláláról kapunk hírt, kinek testvére Kisin (Kis?) karchan nagy tort, „eszem-iszom''-ot, esmedeme-t rendezett. (Azóta egész sor bolgár korcsma cégtáblája hirdeti ezt az östörök kifejezést: „Esmedeme-vendéglő".) Majd Omurtagról olvashatunk, aki vérbírónak nevezeit ki apja és aki ezt az emléket dicső alyja tiszteletére emelte. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a szobor Európa egyetlen szikla-domborművc, hogy a török eredetű népek legnagyobb szabású emlékmüve, úgy megérthetjük, hogy a németül, bolgárul és magyarul feldolgozott felírás publikálása2) után 1927 május 15-én a cár egyenes kívánságára névnapját 15.000 főnyi közönség jelenlétében Madarában ünnepelték meg, amikor is a cár magyar beszéddel nyújtotta át Fehér Gézának a „Tudományért és művészetért" érdemrendet. Ugyanakkor az új üt- és tíz levás pénzekre a madarai lovas alakját verték ki, mint a 2) Fehér Géza több mint 30 tanulmányban foglalkozott a bolgár-török régészeti emlékekkel; munkái közül legnevezetesebbek: „Die Inschrift des fíeiterreliefs von Madara" (Sofia, 1928, Bolgár Nemzeti Múzeum kiadása) és „A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik" (Budapest, 1931, Magyar Nemzeti Múzeum kiadása, francia szöveggel is). bolgár mull egyik legragyogóbb emlékét. A közoklalásügyi miniszter javaslatára pedig a bolgár parlament az ország nevében köszönetet szavazott Fehér Gézának és 50.000 leva nemzeti ajándékot ajánlott fel munkájának további folytatására. Széleskörű tudományos munkássága alapján a debreceni tudományegyetem Fehér Gézát még 1924-ben egyetemi magántanárrá habilitálta, Bulgáriában pedig hamarosan országosan ismeri ember lett. De nem is csoda, hisz munkájának hatására indult meg a komolyabb ásatási munka és a már meglévő anyag feldolgozása, annak a sok emléknek közkinccsé létele, amik eddig a kevesek által olvasóit tudományos folyóiratokban kerüllek csák közlésre. Előádáspk egész sorában hirdette meg széles rétegek előtt e dicsőséges kor felemelő történetét, — egyedül csak egyik körútján 13.000 hallgatója volt. Az általa keltett visszhang egyenesen megható; Slivnica város bírája pl. így köszönte előadását: „Eddig azt hallottuk, hogy őseink idegen rabságban élő, műveletlen emberek voltak, most eljött a rokon magyar nép kiküldöttje, aki bizalmat öntött belénk, mert megtanultuk, hogy nem szolgaságra való nép voltunk, amely a múltban nem alkotott semmit, hanem ellenkezően, mi adtuk a nagyobb műveltséget az itt talált népeknek." Más alkalommal Manoloff közoktatásügyi államtitkár így üdvözölte: „A háború után Bulgáriában senki sem gondolt a nemzeti ideálokra. A nagy bukás rezignációba, hitellenségbe kerge le a lelkeket. S akkor jött egy magyar, aki nemcsak a bolgár tudományra nagyjelentőségű tudós, de született propagátor, Bulgáriába jőve tudományról beszélt, az ősök nagy kultúrájáról s a bolgárság nagy értékeiről. És szavát mindenki meghallgatta, nemcsak a tudósok, hanem a parasztok is. Hitt abban, amit mondott, tehát mi is hiszünk neki." De Fehér nem elégedett meg a bulgáriai kutatásokkal: végigjárta Dobrudzsát és Bcsszarábiát, hogy ott is megnézze a bolgár-török emlékeket és bejárta Görögországot is, ahol ujabb érdekes östörök emlékekre bukkant. A bolgár tudományos világ érdeklődéssel kisérte itt folytatott munkáját is és ennek látható jeleként a cár a mult évben harmadik érdemrenddel, a polgári érdemrend parancsnoki keresztjével tüntette ki. Nagy lelkesedéssel, a fanatikusok tüzével, sokszor áldozatos lemondással dolgozik Fehér Géza, akit munkájában sajnos még nem segít elő az a tudományos szervezet, amely a nyugati állmokbán kutatóinknak már rendelkezésükre áll. Szófiába okvetlen kellene eyy jól felszerelt magyar könyvtár, hiszen e város a Balkánra vona'.kozó tudományos kutatások központja lehetne. Fehér maga mesélte, hogy nyelvészeik nem ismerték még a nagynevű Gombóez Zoltán alapvető filológiai munkáit sem. Fiatal bolgár tudósokat kellene tehát hosszabb-rövidebb ideig Magyarországra meghívni és nyelvészeket, régészeket, balkanológusokát leküldeni. Alig van lefordítva magyar irodalmi munka bolgárra. Az 1923-ban megjelent Petőfi fordítás is Fehér érdeme; a kezdésére alakúit bolgár-magyar könyvkiádóvállalat meg nemrégiben Herczeg Ferenc „Lápvirág" című regényét adta ki, amit a közeljövőben követ „Az ember tragédiája," hogy meghódítsa e nagy alkotás déli rokonainkat is. Mi magyarok is keveset tudunk a bolgár irodalom remekeiről s tudományos kutatásaiknak eredményeiről. A szófiai magyar könyvtár mellett Budapesten vagy Szegeden Balkán Intézetet kellene szervezni és így folytatni a háború alatt szépen megindult kulturális és tudományos kapcsolatok további kiépítését. A hazánkkal barátságos és rokoni viszony következtében közel álló országokkal egymásután lépnek éleibe a kuturális egyezmények. Olyan kölcsönhatások után, amiket fentebb említettünk, kézenfekvő, hogy mindkét ország közvéleménye részéről csak örömmel fogadnák, ha a két r.ép tudósái, művészei és fiatalsága minél szélesebb keretekben érintkezhetne egymással. A magyarság számára a homályba vesző pogánykor felderítése szempontjából, a bolgárság számára pedig a kedvezőbb, mert nyugatabbra került egykori lestvér kultúrájából való mcríthetés szempontjából volna fontos és bizonyára eredményes is a kapcsolatok állandó megszervezése. A magyar egyetemeken