Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 2. szám - Népszövetség és a revizió

1935 MAGYAR KÜLPOLITIKA tekintik olyannak, mely mai napit;- is nagy hatás­sal van életünkre. Pedig végzetes hatása ma is ele­ven és ma is elevenbe vágó. Az egyházszakadás Bizáncot és ezzel Európa keleti felét egy világ­kataklizma erejével leszakitotta Európa testéről és minden keleti támadásnak tág kaput nyitott. A Nyugattól, vagyis Európától, elzárkózott Bizánc t\ mohamedán támadás zsákmánya lett. Ennek a te­rületnek Európához való tartozása ma is kétes. A szakadás következménye nemcsak a (örök előre­nyomulása és a magyarság másfélszázados szenve­dése a török hódoltság alatt, hanem Európa nagy területének „balkanizalódása" is. — Hol végződik a Nyugat, vagyis Kurópa? és hol kezdődik a Balkán? — hangzik a ina egy­mást lenéző európai nemzetek gvakori kérdése. A válasz csak ez lehet: — A Balkán ott van mind­azon a területen, ahol az egyházszakadás végbe­ment, — mert a balkanizálódás nem más, mint az európai szellem bénulása. Az európai szellem parancsoló erejét kell lát­nunk mindabban, ami földrészünk kultúráját egy­ségbe akarja forrasztani. Ebben az egységben tündökölnek Európa erényei, ebben van sikereinek titka. Ez a szellem szüli Európa hőseit. Hunyadi, ausztriai János, Szobjeszki, Szavojai Jenő nem egy nemzet, hanem az egész kereszténység hősei. Ez a szellem világít Bellarmin és Pázmány lelké­ben, és az ellenreformáció nagy pápáiban. A tizenkilencedik század nagy eretneksége, mely magát atheizmusnak, radikálizmusnak, ma­terializmusnak, marxizmusnak nevezte s mely vég­re századunkban nyíltan testet öltött a szovjet­rendszerben, úgy látszott, gyökerében támadja meg ezt a szellemet. Tudomány és felvilágosodás örve alatt elfordította a meghódított tömeg tekintetét a magasságok felől s tíz parancsolatul olyan vallást adott neki, melyhez képest a kannibálok hite — amiben mégis van transcendentális vonás — eszmei és eszményi magasságban tündöklik. E tanítás ha­tása alatt Európa leszállandó volt abba az ér­telmi sekélységbe, melyben már csak mesterségek vannak s melynek eszménye a termeszhangyák élet­rendje. Az ember nem akart Istenhez, hanem ál­lathoz hasonlítani. Mikor ez a bölcseség nélküli bölcselkedés a legmagasabb reménytől fosztotta meg a tömeget, hogy helyette a jóllakás reményével ajándékozza meg, nem vette észre, hogy — míg az éhestől elvette a szenvedés méltóságát, Isten­hez való hasonlóságát — a jóllakott embernek már nem tud adni semmit s mindkettőtől ellopta a lélek és erkölcs magasabb szempontjait és oda­hajszolta, hogy ős gyomorállattá legyen. A sötétenlátás, mely a nyugati művelődés al­konyának prófétáit szülte, ennek a reményfojtó mozgalomnak az eredménye. Az európai szellem alkotó, céltudatos, rendszeres, a legmagasabb re­mény hordozója, tehát derűs. A sötétenlátás cse­lekvésbénító, célhomályosító, tehát Európa-ellenes. Európa csak most, a világháború válsága után kezd ébredezni ebből a szörnyű csapásból. Az orosz rendszer erkölcsmentes vadállatiassága, az egy­mástól elzárkózó nemzetek ragadozó vicsorgása, valami kannibáli vonás, mely — különösen a szom­szédokkal szemben — a vakhit erejéig emelkedik, a végzet szárnyainak suhogása Kelet felől, végre kinyitotta Európa szemét. A túlzó és kemény nacionálizmus, mely ura­lomrakerülésének gyors lendületében mindenütt erre a filozofiátlan filozófiára csapott le először és torölte el földje színéről, ennek az ébredésnek el­ső üdvös jele. Az egyetemes és ösztönszerű borza­dás az orosz rendszer minden megnyilvánulásától, a céltudatos és helyes szigorúság a szovjetpropa­ganda minden moccanásával szemben: szintén biz­tató jel arra, hogy az alélt európai szellem előbb­utóbb feltámad kábultságából. De a nemzeti öntudat élesebbé válása még csak a védekezés negatív formája, különösen ak­kor, ha a nemzeti öntudat világossága nemzeti el­zárkózással jár. Az európai kultúra — határok, nyelv és államok sokasága mellett — sohasem ismerte az elzárkózást. Az olyan nagy eaységresítő mozgalomnak, aminő például napjainkban Németország államainak még a határát is eltörölte, — régebben nem volt meg a lelki háttere: Európa, államokra való töredezettsé­gében is, egységes volt és nem volt szükség arra, noov a „Páneurópa" jelszónak híveket szerezze­nek. Európa valóban egy és oszthatatlan volt. A nemzeti kultúrák nagy és jogos büszkesége mellett is minden nagy gondolkodója, művésze, kiválósá­ga minden államban otthonra talált. Minden nem­zet szellemi kincsének ragyogása az európai szel­lem ragyogása volt. Spanyol irodalom termékenyí­tette meg a franciát. Az olasz művészetnek nem voltak határai. Shakespeare hírét a németek ver­ték fel az egekig. Goethét Itália és a görög szépség kápráztatta el. A Byron-i borongáson áttör a Föld­SSZONY nVONATON FANNIE HURST világhírű regénye nyomán ====== Főszereplők: ===== CLAUDEITE COLBERT és WARREN WILLIAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom