Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 10-11. szám - Olaszország ujjászületése

I MAGYAR KÜLPOLITIKA mol adó nemzet mulattatói és ügyeskedői. Kerüljön a szétszórt nép bármilyen helyzetbe, hiányzik életéből az a méltóság, melyei csak nemzetből fakadás, vagy nemzethez való lapadás adhat meg. Szókratész, aki a halálos ítélet elöl sem akart varosából menekülni, s aki még ünnepi küldöttségbei) sem ment ki soha Athénből, ha csak háborúba nem, érezte, hogy csak hazájában élhet és halhat meg méltóságban. Olaszországol, mely történetének hosszú folyamán a legnagyobb dicsőség és legmélyebb megaláztatás századai között élt, a történelmi rövidlátás az ujabb korban nem sorozta ama nemzetek közé, me lyek szigorú és szétbonlhatatlan egységben tudják tartani népüket. Európa elfeledte Olaszország nagyságát, amit szerencsére az olaszok nem feledtek el. Európa rég nem látta Olaszországban azt, amit látnia kellett volna: Európának államvezetésben, jogban, vallásban, tudományban, művészeiben, emberiességben első mesteréi. Mintha Itália félszigete ma is barbársággal állana szemben: csak kincseit, csak szépségeit akarták megbámulni, elhurcolni. Olaszország, mely a világ mestere volt, a világ mutatványos színpadává sülylyedt. A tekintély előtt való hódolatnak, a szülő és tanító iránt való szeretetnek az a foka. mely a régi Európát a régi Itáliával szemben jellemezte, jóideje feledésbe ment. A nagy angol szent, a tiszteletreméltó Beda, a következőket mondotta: — Ha a Colosseum megdől, Róma is megdől, ha Róma elpusztul, elpusztul a világ is. Ebben a mondásban több történeti előrelátás, több prófétai erő. több igazság van, mint abban a vállveregető harátkozásban, abban a lenézésben abban az elgáncsolásban, amellyel napjaink mindenható diplomatái Olaszországot és az olasz terjeszkedést kezelik. Valóban, Európa, az utóbbi évszázadokban, csak a barbárok zsákmányát látta Olaszországban és Itália kifosztása, kezdetben a pápai tekintély elvetésével, az olasz föld feldarabolásával és később az olaszság szegénységben hagyásával, európai törekvés és politika lett. Litvinov és Titulesicu legutóbbi, Olaszország abesszin vállalkozása alkalmából való, genfi kirohanása nemcsak Olaszország, hanem az olaszellenes megtorlástól visszalépő államok ellen is. korunk jellegzetes barbár fogvicsorgatása. Egy amerikai közmondás szerint csak a halott indián jó indián. Ugy látszik, az európai nagypolitika szerint is csak a szegény szomszéd jó szomszéd. Az angoloknak, akik hajdan hódolattal zarándokoltak el Rómába s ahol az angol művelődés kez dele óta voltak angol iskolák és kolostorok, a közelmúltban jól cselt látniok azt az Olaszországot, mely csak történelmi emlékeiből élt és nem zavarta őkel indiai útjuk védelmében. A szegény Olaszország kellemes szomszédja volt Franciaországnak, melynek egyik beavatott politikusa még nemrég ezt mondotta: — Igaz, hogy Olaszország szegény nyersanyagban, de nem mi tehetünk róla! Es Itália, az európai öntudat bölcsője, a világháború utáni nagy osztozkodásban nem találtatott méltónak arra, hogy a művelődésben elmaradt, kiskorúnak mondott népek gyámolitója legyen s nem kapott a Német- és Törökországtól elvett gyarmatokból, holott akkor Franciaországnak módjában lett volna a most szeretett latin testvér szegénységén segíteni, annál is inkább, mert ezl ünnepélyes szerződésben megígérte. Vájjon csakugyan érdeke Európának, hogy műveltségének bölcsője, az olasz félsziget, szegénységben, a szegénység züllöttségében, régi emlékeinek mutogatása hitvány borravalóiból éljen? Mások mulatta tó ja, szolgája, bohóca legyen határain innen és túl? Vájjon szüksége van-e Európának arra, hogy a Földközi tenger vidéken a szegény és - igen! — barbár Balkán mellett egy még szegényebb és a művelődés elfajultságából élő Itáliája legyen? Vájjon szüksége van-e Európának arra. hogy mikor teljes erejében és igazában kell mutatkoznia az előretörő szines népfajok előtt, akkor az európai országok elseje, ahonnan felsőbbségének elvei származnak, szegénységben, nélkülözésben, szétszóródottságban erejevesztetten mutatkozzék? Vájjon érdeke-e Európának a fehér faj kultúrájának, hogy sokai és méltán hirdetett fölényél a színes népfajok előtt csak az angol-szász fajta és imitlamott a francia és a holland nép képviselje? Vájjon az európai művelődés — a nagy délafrikai államférfin, Smuts tábornok szerint — a legmagasabb elvek egyetemes rendszere, kárát vallja-e. ha az olaszság — a legtöbb joggal és hivatottsággal — az uj vállalkozás és nemzeti újjászületés friss erejével idegen népekkel megismerteti? Itália azonban, amely isteni ajándékul kapta az újjászületés csodáját, nem akar tovább is Európa borravalóra lesője lenni és a közelmúlt századok zsibbadását lerázva, ősi és hősi hagyományaiból sziv életerőt. Az a szegény Olaszország, mely évről-évre milliószámra bocsátotta népét távoli földrészek felé, idegenek közé, szolgai sors felé, immár végleg a múlté. A kivándorló hajók már nem olasz fagylaltosokat. utcai énekeseket, cipőtisztítókat, reménytelen napszámosokat visznek idegen földrészekbe, hanem szigorú és lelkes fiatal harcosokat. Abesszinia még soha le nem igázott földjén megjelennek az olasz hódítók, nem romlást és pusztulást, hanem épülést és orvoslást teremtve maguk körül. S míg Európa Olaszország akadályozásával az olasz akarat elé színleges, vagy valódi gátakat állit, inig saját tekintélyét minden elképzelhető módon tépdesi és kisebbíti, a gyarmatosítandó nép, papsága revén, a/ olasz csapatokai mint a Rómából áradó világosság hordozóit üdvözli. Abban az időben, mikor nemcsak a tudósok, mini a világhírű Moritz Honn. állapítják meg. hogy az európai gyarmatosítás korának egyszersmindenkorra befellegzett, hanem a színes' népek ébredő faji és nemzeli öntudata is ezl látszik hirdetni, s mikor ezzel nemcsak az európai gyarmatosításnak, hanem az európai kuliura terjeszkedésének megakadása is bekövetkezendőnek látszott, akkor a friss erőre kapott Olaszország veszi kezébe, mint már annyiszor, az európai kuliura zászlaját és Róma. a római műveltség neveben és varázsával megy meghódítani még soha meg nem hóditólI népei és földeket. Az. abesszin vállalkozás sikere, vagy balsikere Európa végzetének lesz mutatója. Európa Olaszország újjáébredő ereje állal kap uj erőre s mutatkozhatik újra a világ királynőjének. Nem csupán Olaszország, hanem, jelképiesen, egész. Európa harcol az abesszin sivatagokban. Az elöregedett Európa elöregedettségének, irigy és hervadó vénségének jele volna, ha Olaszország