Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 10-11. szám - Anglia és Olaszország a magyar külpolitika horizontján

M \4.YAIt KÜLPOLITIKA irat legfontosabb része egy cseh tanúságtétel volt, melynek, éle a magyarországi revíziós mozgalom ellen irányult. Ugyanakkor a francia sajtó szerint Benes cseh külügyminiszter Magyarország ellen minden résziéire kiterjedő beható előadást tartott, amelynek (éljál a/oknak az erőknek az ismertetéséhen jelölte meg, amelyek a középeurópai területeken a nemzeti kisebbségek kárára nagyobb nemzetegységek kiala­kulását akadályozzák. Hozzá kell tennünk azt, hogy ugyanezen a napon kezdte még a szerb kormány a magyarok kiutasítását és hogy végül ugyanezen a napon történt az első határincidens az olasz-abesz­sziniai határvonalon. Miután Olaszország a Nemzetek Szövetségének Tanácsában szorosan Magyarország mögött foglalt állást, nem ok nélkül remélték azt. hogy az afrikai kérdés előtérbe állításával Róma figyelmét meg lóg­ják osztani. Ugy is történt. Amikor Laval miniszter elnök 1935 elején Rómába érkezett, a francia-olasz megegyezésnek már összes alapjai adva voltak. A január 7-iki megállapodás szerint Franciaország ér­dektelennek jelentette ki magái Abessziniában, Olasz­ország pedig feladta Tuniszra vonatkozó követelé­seit. Ugyanakkor véget ért a francia-olasz ellentét, az olasz határról visszarendelték a francia csapatokat, Róma barátságot kínált Belgrádban és az afrikai kér­dés elintézésének idejére felfüggesztette a dunai kér­désben addig elfoglalt álláspontját. Miután félő volt, hogy az olaszoknak Afrikába vonulását az oroszoknak a Duna völgyébe való be­vonulása fogja követni. Németország 1935 március 16-án a versaillesi békeszerződés V szakaszát magára nézve hatálytalannak nyilvánította és megkezdte a védelmi fegyverkezést. Az afrikai háború Anglia és Olaszország között is ellentétet váltott ki, amelynek okai részben, már a fentiekből következnek. Nevezetesen a január 7-iki francia-olasz megállapodásban Tunisz és Abesszínia nem alkotnak egyenlő értékeket. Amíg ugyanis Tu­nisz már 1881 óta francia kézben volt, addig Abesz­szinia nemzetközileg elismert független államot al­kotott, amelynek függetlenségét Olaszország nem­csak elismerte, hanem az ellen sem tett kifogást, hogy a Nemzetek Szövetségének tagjává lehessen. Miután azonban Tunisz szuverén francia birtok volt, a római megállapodásban Tunisz és Abesszínia csak akkor alkothattak megfelelő ellenértékeket, ha utóbbi szu­verén olasz birtokká lesz. A Nemzetek Szövetségének alapokmányában a XI. cikkely minden tagállam bir­tokát biztosítja és ez a cikkely bírta rá a brit kor­mányt arra. hogy az egyik tagállamnak a másik tag­állam ellen indított háborújában olyan határozóit ál­láspontot foglaljon el. Magyarország szempontjából a kérdésnek több oldala van. Mindenekelőtt megállapításra nem szorul az, hogy Magyarország iránt a közelmúltban mindkét hatalom egyforma barátsággal viseltetett. Valamint az sem, hogy a magyar nemzet az angol és olasz nemzetekkel bosszú évszázadokon keresztül állandó barátságban élt. Ha a kél hatalom között különbsé­get tehetünk, ugy ez csak arra szorítkozhat, hogy a két hatalom külpolitikai rendszerei egymástól szin­tén különböznek. Olaszország nekünk olyan szom­szédunk, amely a békeszerződéstől megbénított gaz­dasági helyzetünkben rajtunk tettleg segit, ez a segit­ség pedig a Nemzetek Szövetségének közvetítésével, tehát Anglia jóváhagyásával indult meg. Igen helyes volt tehát a magyar kormánvnak Genfben és a ma­gyar parlamentben kifejezésre juttatott azon felfo­gása, hogy Magyarország mini segítségre szorult kis állani nem haladhal élén olyan megtorlásnak, amely öl a rajta segítő nagyhatalommal szembe állítja. Magyarország hűsége és kitartása bajba került szövet­ségese melleit még akkor is általános elismerésre niélló volt, ha az elnöklő Benes ugy mutathatta be Magyarországol az angol nemzetnek, hogy íme a te barátod. A kis entente sietett az angol sajtót ebben az értelemben befolyásolni, ami neki részben sikerült is. Van azonban az éremnek egv másik oldala is, mert nekünk is ragaszkodnunk kell a Nemzetek Szövetségének alkotmányleveléhez. Mi is tagállam vagyunk, amelyei más tagállamnok megtámadhatnak és tönkre lehelnek. A XI. cikkely tehát magyar s/cm­pontból is értékkel bír. Van azonban az alkotmány­levélnek egy másik cikkelye is. amelynek fontossága régóta ismeretes a magyar közvélemény előtt. Éppen az angol közvélemény volt az. amely a XIX. cikkely végrehajtását követelte, már pedig Magyarország et­től a cikkelytől éppen a maga igazának diadalra segítéséi reméli. Nekünk teliál kiváló érdekünk az, hogy az angol közvélemény jóindulatát Magyarország iráni ne csak megtartsuk, hanem a lehetőség szerint fokozzuk is. Ebben a tekintetben a legnagyobb nehézség egy­részt a földrajzi távolságban, másrészt abban rejlik, hogy az angol és a kontinentális diplomáciai rend­szerek egymástól különbözők. Amíg az utóbbiak nagyrészt propaganda-természetüek. addig az előbbi hűvös elzárkózásban él. Ez tévesztette meg a régi osztrák diplomáciát is. amely az angol politikai rend­szerről sohasem tudott magának tiszta fogalmat al­kotni. Ezen a fogyatékosságon kívántak segíteni azok a magyar államférfiak, akik Széchenyi István gróf példája nyomán közvetlen kapcsolatot kerestek az angol közvéleménnyel. Ennek a kapcsolatnak a szer­ves kiépítése nagy nemzeti érdek és még nagyobb leiadat. LEGJOBB ZONGORÁK RÉSZLETRE IS KÉSZPENZ­ÁRON LEGOLCSÓBBAN VÁSÁROLHATÓK KERESZTÉLY HÍRNEVES ZONGORATERMÉBEN BUDAPEST, VILMOS CSÁSZÁR-UT 66. SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom