Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 6. szám - Franciaország és Oroszország

1934 június MAGVAR KÜLPOLITIKA 7 Az emberiség azért küldetett a világra — mindenki érzi ezt —, hogy fölfedezze, tisztelje az igazságot a hit, tudomány, szépség formáiban. Vájjon oly nép, mely teljes anyagi és testi jólétben, békés biztonságban él, de nem törődik az igazság szent lényegével — nép, mely nem teremt formákat, nem dalol, nem hall égi hangokat, melynek nincsenek elmélyedő gondolkodói, lángoló prófétái — vájjon ily nép nyerte el az igéit és áhitotl paradicsomot? Vájjon, ha egy nép békén és biztonságban töltözhetik kenyérrel és borral, már elérte célját? Ilyen állapot volna az államférfiak eszménye és egyetlen gondja? Vájjon, ha ilyen nép nyom nélkül eltűnnék a földről, keltene-e pusztulása nagyobb részvétet, mintha azt hallanók, hogy a kék bálna eltűnt a sarki tengerek vizéből? — de megértjük, miért zeng fel minden évben az elpusztult jeruzsálemi templom panaszfalánál a zsidó nép sirató éneke. Müveit nemzet elpusztítása mindig örökös folt a hóditó becsületén. Éppen ezért a békekötés nagy koncosztogatása minden idők legbarbárabb tettei közé sorolható. A legsötétebb Afrika területén talán osztozkodhattak a jutalmazás és stratégia ily nyers szempontjai szerint: de ily mohó és mértéktelen gyarmati osztozkodás Petőfi, Arany, Kossuth, I.iszt. Munkácsi, Bolyai és Semmelweis nemzeténél a győzök elvakult barbárságára vall. Talán nincs minden összefüggés nélkül, hogy ez osztozkodás óta Európa tekintélye mélyen lesüllyedt a többi világrész előtt. A tekintélyt csak belső erővel s nem pénzzel, nem hadihajókkal, nem különleges fegyverekkel lehet fenntartani. Hadihajók, fegyverek, mindenütt előállíthatók, bármely, ma még barbár nép egy-kettőre lemásolhatja ezeket. Ami ezen felül van, az értelmi és erkölcsi tekintély, a tanító és vezető szerep, csak belső eszközökkel, az igazság és az igazságra törekvő népek megbecsülésével szerezhető meg. Az az Európa, mely maga pusztítja erkölcsi értékeit, nem hivatkozhatik ez értékek mindent felül muló voltára idegen földrészek népei előtt. Abban a században, melyet a tudomány, ész, világosság és általános haladás századának szeretnek mondani, Európa mélyen eddigi színvonala alá süllyedt. Európa, mely a tizenhetedik században színéi virágát küldte a magyarság megmentésére, a huszadik században megtagadta önmagát, eldobta magától azt a szerepet, melyért a földre küldetett. A tizenhetedik század Európájának nem voltak repülőgépei, mérges gázai, de volt világos erkölcsi öntudata, melynek vészes hiányát gépies gazdagság és hatalom ép oly kevéssé pótolhatja, mint ahogy soha bérenc zsoldos sereg egy nemzet igazi férfiasságát nem pótolhatja. Marius ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt. Franciaország és Oroszország Genf tovább tanácskozik, mi pedig, akik már jó ideje tudomásul vettük a leszerelés gondolatának bukásai, csodálkozva nézzük azt a diplomáciai játékot, amely olt folyik. Mert a mi Genfben történik, az már csak játék, még akkor is. ha a játék tétje Európa egész jövendője. Látjuk a játékot, de hogy valójában mi történik, szemünk nem tudja összefogni. Egy régi mondás szerint a takács sohasem tudja, hogy mit sző. Előttünk most a világ történetének tragikus eseményekkel teljes szakasza játszódik le. de nem tudjuk, hogy a nemzetek élete és a mi életünk merre felé halad, nem tudjuk, mit fonnak a Párkák? Szemben állunk a páriskörnyéki szerződések paragrafusaival, tanácskozunk a Népszövetség alkotmánya alapján és nem vesszük észre, hogy azoknak betűit már egészen fakóvá tette az élet s főképp'm nem veszik észre azok, akiknek elsősorban kellene észrevenniök. A francia kormány külügyminisztere, Barthou, aki a most folyó genfi tanácskozás első ülésein a legnagyobb határozottsággal és szokatlan hevességgel tagadta meg a leszerelés gondolatát, most ujabb határozati javaslatokkal akarja az értekezlet látszatéletét meghosszabbitani. Határozati javaslatában — hivatkozva az orosz részről tett indítványra — azt kívánja, hogy a leszerelési konferencia ,.békeértekezlet" elnevezéssel alakuljon át állandó értekezletté. Ha nem is látunk át a taktikázó államférfiak és diplomaták szövevényes szándékain, tudjuk, hogy akár leszerelési, akár békeértekezlet a neve, Franciaország számára csak annyiban van értéke, amennyiben a biztonság rugalmas jelszavát szolgálja. A biztonság természetesen ebben az esetben Franciaország biztonságát jelenti, a cél pedig, amelyet szolgál, nem más, mint hogy Franciaország politikai, katonai és gazdasági téren mindazt megtarthassa, amit a háborúban huszonöt szövetségese segítségével szerzett. Franciaország régi és jelenlegi államférfiai csodálatraméltó következetességgel irányították a francia külpolitikát, az egységes Franciaország megalakulásától kezdve mostanáig. Második Ferenc és utódai, akik a legkeresztényebb király cimét viselték, Franciaország céltudatos külpolitikájának szolgálatában habozás nélkül szövetkeztek a törökkel, hogy a Habsburgok uralmát megtörjék. Mintegy kétszázötven esztendeig tartó harc után győzedelmeskedtek is és a harmincéves háború után darabokra szaggatták ellenségeik birodalmát. Richelieu, majd XIV. Lajos Franciaországot Európa első államává tették, később Bonaparte Napóleon, majd harmadik Napóleon alatt kerültek ismét az élre s ugyanezt vitte véghez Clémanceau a nagy háború után. Franciaország nem érte el ugyan minden célját, nem érte el. hogy keleti határaként a Rajnát jelöljék meg. valamint azt sem, hogy a Rajna baloldalán fekvő németlakta területekből valami nemzetközi ellenőrzés alatt álló ütköző államot alkossanak. A Saarvidék megszállása, amelynek sorsa felől a következő év elején népszavazás után döntenek, szintén nem kecsegteti a franciákat területgyarapodással. Mivel ezek a kívánságok nem teljesedtek, azért harcolt és harcol most is Franciaország a maga biztonságáért szövetségi garanciák keresésével. Első sorban azt szerették volna, hogy Anglia és az Északamerikai Egyesült Államok vállaljanak ünnepies kötelezettséget, hogy — német támadás esetén —