Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - A magyar-osztrák-olasz együttmüködés

1934 május MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 Az egyes országokba rajzolt négyzetek területe az illető ország külkereskedelmi összforgalmát (bevitel és kivitel együtt) szemlélteti. A melléjük irl számok pedig az összforgalmat adják meg millió pengőben. A vonailozotl négyzetekbe rajzolt fekete négyzetek a három ország egymásközti összforgalmát szemlélteti, a nyilakra irt számok pedig ennek az egymásközti forgalomnak a nagyságát adják meg millió pengőben. Halász Albert. Napóleon magyar vonatkozású levelezése Paris, május. A francia nemzeti levéltárban oly magyar vonatkozású, eredeti okmánygyüjteményre bukkantam reá, amelynek kivonatos ösmertetése reánk, magyarokra nézve azért is különös értéket jelent, mivel Napóleonnak, illetve Davout francia marsallnak ezen magyar vonatkozású Írásai, proklamációi, stb. csak nemrégen kerülvén végleges rendezés alá, azokkal együtt sok olyan részlet került felszínre, amelyekiről eddigelé egyáltalában nem, vagy csak nagy vonásokban tudtunk. Nemkülönben ezen kor okmányai közt találtam egynéhány olyan eredeti, ligen érdekes magyar levelet is, amelyet, ugy látszik, a hazánkból távozó francia csapatok vittek ki magukkal. Én azt hiszem, hogy ma, midőn Európa két vezető hatalmasságának, az olasz és francia nemzetnek és a vezetésük, illetve protektorátusuk alatt álló más nemzeteknek esetleges összefogásáról komolyan lehet szó, nem lesz érdektelen és céltalan ezen eredeti francia okmányoknak néhány olyan eddig még kevésbé ösmert részét feltárni, amelyek arról tanúskodnak, mennyire nagyrabecsülte a francia nemzet már iá napóleoni ;idők alatt is a magyar nemzetet. Jóllehet, tudjuk azt, hogy a francia nemzet szivét az akkori időkben nem tisztán önzetlen érzelmek hangolták magyar baráttá, de mindezek dacára, a mai válságos időkben, midőn a nemzetek vadul száguldó politikai szekerei máról holnapra változtathatnak irányt, jól esik minden oly történelmi okmány ösmertetése, amely igazságtalanul szenvedett nemzetünkre a barátság és elösmerés termékeny leheletét árasztja reá, még ha az egyelőre a múltra is vonatkozik! Ezen ösimertetésnek ugy (hiszem nemcsak a mindinkább térthóditó revízió ad aktualitást, — lévén annak megoldása részben a franciák kezében, — hanem, mint látni fogjuk, a magyaroknak törhetetlen hűsége is királyuk iránt, amelyhez Ihasonló hűséggel nemzetünk pazarul fog adózni azoknak, akik majd megértő barátsággal közeliednek felé. Ezek után rátérek az okmányok ösmertetésére. 7797. március 3-án (20 ventose) Bassanoban kelt Bonaparténak azon hires kiáltványa, amelynek cime: „Proclamatien aux soldats de l'armeé d'Italie'* („Kiáltvány az olaszországi hadsereg katonáihoz"), mely a magyarokról igy ir: ,, . . . a direction executif mindent elkövetett, hogy Európának megszerezze a békét. . . ezt Bécs nem hallotta mej! Nem marad reánk nézve más hátra, mint a békét az osztrák örökös tartományok szivében keresni. Ti ott egy derék népet fogtok találni, amely a török háborúk és a jelenlegi harcok által el van nyomva (accablé par la guerre). Ez a becsületes magyar nép, rengeteget szenved a toécsi kormányok vakságától, mert Anglia aranya megrontotta a császár minisztereit. A magyarok vallását, szokásait respektáljátok! tulajdonukat tartsátok tiszteletben. Ne feledkezzetek meg arról, hogy a derék magyar nemzetnek a szabadságot viszitek, azon derekaknak, kik vérükkel védték kelet barbárai ellen a müveit nyugatot! ők a mi barátaink, kiknek területi épségben tartása, illetve felszabadítása Európa békéjének imminens érdeke .. ." 1805. Napóleon magyarországi kémei egybehangzóan azt jelentik, hogy Magyarország bármikor elszakadna Ausztriától s kész volna a franciák oldalára állani. Helyszűke miatt nem terjeszkedhetünk ki ezen jelentések megbízhatóságának mérlegelésre, csupán azt szögezzük le, hogy nemzetünk, mint azt látni fogjuk, sohasem tántorodott el királyától! Egy bizonyos. Napóleon ezen jelentések hatása alatt határozottan remélte, hogy hazánkat Ausztria ellen fellázithatja! Igen érdekes egy Németh nevü kálvinista lelkésznek itt őrzött magyar nyelvű levele, mely egy Legrand nevü francia kapitányhoz van intézve Pozsonyból Cseklészre 1805 május 10-én: ,, . . . megírhatja a francia császárnak, hogy Napóleon nemcsak Franciaországé, hanem az egész emberiségé: nékünk a történelem még nagy, közös jövőt jelöl ki . . ." La Rochefoucauld francia diplomata ezt írja Napóleonnak rólunk: „ . . . Magyarország elszakítása Ausztriától és önálló királysággá való szervezése könnyen fog menni, mivel a magyar nemesek fegyveresen élnek birtokaikon. A férfiak harcképesek. Az elszakitást egy jellemes, okos francia tábornok egy kis haderővel megcsinálhatja, ha kedvében tud járni a magyaroknak és a nádornak, ki kiváló patrióta' Pest elkeseredett és okos (desesperé et prudent). „Nekünk erdekünk egy nagy, független Magyarország..." Ezen és hasonló jelentéseknek tudható be a Pozsonyt ostromló Davout marsallnak alábbi kiáltványa a magyarokhoz: én fenkölt Uram, a császár nevében jelenlem ki, hogy ő kész a magyar nemzetet semlegesnek tekinteni és seregeit az országhanyomulástól eltiltani, ha viszont ő császári Fensége a nádor, a derék vitéz magyar csapatokat visszavonja, insurrectióktól tartózkodik. Bécset élelemmel ellátja és ha a nádor őfensége barátsági szerződést köt a francia császárral . . . Szerencsésnek tartanám magam, ha ez által boldogságát és nyugalmát biztosithatnám egy nemzetnek, mely anynyí tekintetnél fogva méltó a tiszteletre, mint a magyar nemzet! Legyetek nyugodtak, vallástok, fiiggetlenségtek és törvényeiteket, végül tulajdonaitokat épségben tartandjuk! őrizkedjetek az insurrectióktól és ti nálunk csak jót fogtok tapasztalni. Ez az érzés bennünk a magyar nemzet azon megbecsüléséből származik, melyet a magyaroknak már elégszer kinyilatkoztattunk . . ." Davout ezen kinyomtatott kiáltványát azonban a pozsonyiak nem terjesztették, hanem hűek maradtak uralkodójukhoz! 1805 október 4-én Napóleon Fouché-boz igy ir: „ .. . a mi újságainkat mindenütt, de különösen Magyarországon olvassák. Közöltessen cikkeket azokban, melyek arról beszéljenek, mennyire oktalanok a magyarok, hogy vérüket ontják Anglia aranyáért és az osztrákokért, kik őket elnyomják . . ."