Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - Az olasz államrendszer. Tanulmányi ankét a pécsi egyetemen

ÍO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 május Az olasz államrendszer Tanulmányi ankét a pécsi egyetemen A pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyetem kultúrtörténete nagyjelentőségű és maradandó értékű eseménnyel gazdagodott. Az egyetem Nemzetközi Jogi Intezete Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi tanár vezetése mellett a mull hónap 22, 23 és 24-én a fasizmus jogi felépítésének, gazdasági életének ás egyéib szociológiai vonatkozásainak ismertetésié és megvitatása végett, meghívott olasz előadókkal, nagysikerű tanulmányi ankétot rendezett. Az olasz előadók élén ViiM'hno Anselmi korporációs minisztériiumi főigazgató, egyetemi tanár állott Jelentőségben és tudományos értékben nem volt csekélyebb a másik kettő előadása sem, Filippo Cor/í'-é és Arnaldo Volpicelli-é. Fejtegetéseik nyomán az ankéton résztvevők előtt határozott, tiszla kép alakult ki az olasz korporativ állam lényegéről. A magyar tudósok magas színvonalú előadásaikban főleg a fasizmus jogi és gazdasági kihatásaival foglalkoztak. Az elődások nyomán rendkívül nívós és értékes felszólalások hangzottak el. Éppen emiatt határozta el magát az ankét összehívója és rendezője, hogy a következő hónapok valamelyikében a felolvasott, értékes tanulmányokat és kritikai felszólalásokat egységes testbe foglalva össze, a Nemzetközi Jogi Intézet kiadványsorozatában a magyar értelmiség ronde'kezésére bocsátja. Anselmi. az aktív államférfit jellemző tiszta és világos gondolatvezetésisel boncolta a korporativ-szindikális rendszer jogi struktúráját. Három alapvető törvényről emlékezett meg; ezek: az 1926 ápr. 3-iki törvény, a munka kollektív viszonyainak jogi szabályozásáról, az 1930 március 20-iki törvény a Korporációk Nemzeti Tanácsairól és végül az 1931 február 25-iki legújabb törvényhozási intézkedés a korporációk felállításáról. Ehhez a három alaptörvényhez járni még a Munka Alkotmánya (Carta del Larvoro), melynek szövegét a Fasiszta Nagy Tanács hagyta jóvá és hirdette ki a Hivatalos Lapban (Gazetta Ufficiale). Ennek lényege már pozitív tőrvényekbe van átültetve. Mindezek alapján a korporativ-szindikális elvek a következők: a munkaadók és a munkások szakszervezeteinek (Smdicato) jogi elismerése, a jogilag elismert szindikátusoknak kollektív munkaszerződéseket alkotó képessége, a sztrájknak és kizárásnak tilalma és a munka kollektív viszályainak elintézésére hivatott Munkaügyi Bíróság (Magistra del Lavoro) A jogilag elismert szakszervezetek minden gazdasági és jogi vonatkozásban az egész termelési kategóriát képviselik. Az érdekeknek ezt a hierarchikus kiépítését a szakszervezeti szervezkedés közponliassága biztosítja, mely a szindikátusokon, federációkon és konfederációkon keresztül a részérdektől a közérdekig jut el. Ez a fasiszta szervezkedés u. n. függőleges (vertikális,! iránya. A konfederációkban összpontosított szakércleket ezután az állami szervekként alakuló korporációk állítják a nemzet egészének szolgálalába. A korporációkban a munkaadók és i( munkások szakszervezetei találkoznak egymással, kiegészítve ezeket a fasiszta párt ós az állam közegeivel. \z érdekeknek ez a korporativ, vagy mint ők mondják, vízszintes (omzontale) összekapcsolása egészen sajátos jellege a farjiszfa államnak. \ sizindikális szervezetek feladata a kollektív munkaszerződések kötése, libben a feladatukban támaszul szolgál két uj jogintézmény: a sztrájk és a kizárás törvényes tilalma. Az esetleges súrlódások szociális megoldására az állam egy sajátságos összetételű biróágol létesített, a Munkaügyi Bíróságot. Ezzel a szervezettel az állam maga lép közbe, jogi felépítésével, a munkaelleniélek sz ibályo/ásánál. A Munkaügyi Biróság mint egy sajátságos osztályként létesíttetett, a 18 Corte d'Apello-nál (nálunk a tábláknak felelnek meg). Tagjai egy elnök, két bíró és az egyes viszályok elintézésénél csctről-esotro az illetékes gazdasági szervezetek képviselői közül egy munkaadó és egy munkás, akik az Ítélkezésben is résztvesznek. A biróság peres eljárása rendkívül gyors és mindenképpen alkalmas ia felek jogainak és érdekeinek tekiutclbevételével a felmerüli ellentétek méltányos megoldására. A biróság nemcsak a szerződések betartása felelt határoz, hanem joga van uj munkafeltételek és a munkaszerződések tarthatatlanságának a megállapítására is, ha a felek a beavatkozását kérik. A fasiszta judikatura nemcsak a kollektív, hanem az" egyéni mnnkaellentétek elintézését illetőleg is uj utakon mozog. Az 1928-iki királyi dekrétum alapján az egyéni ellentétek elintézésére szolgáló peres eljárás egyszerűsége és gyorsasága miatt alapjában távolodik el a polgári peres eljárás formaságaitól. A korporativ államlMMendezkedés szindkótusai és korporációi nem öltik magukra egy merev és minden kezdeményezést megölő hivatalnak irányítását, hanem a vállalkozók és a munkások társadalmi osztályának önkormányzását (self governemant) kívánják fejleszteni, de természetesien az állam céljain és keretein belül. Anselmi harmadik előadásában a Korporációk Nemzeti Tanácsának jogalkotó hatáskörét fejtegette. Az 1930 március 20-iki törvény felhatalmazza a szúbanlévő szervet, hogy .normákat alkosson a termelés különböző ágainak kollektív összhangbehozására". Ezt a törvényt egyszerűen korporativ normának nevezik. S azt mondják, hogy a gazdasági és a politikai forradalom ezzel csapott át jogi térre is. A világgazdaság történésében, az előadó szerint, az eltolódás nem a gazdasági, hanem a politikai szempontok felé történik. Ami annyit jelent, hogy a gazdaságnak alá kell rendelnie magát a nemzeli élet hierarchiájának, azaz szoJgálnia kell és nem uralkodni. Filippo Curli, mint a korporativ gazdasági rendszer doktrinerje, először is szembcállitofta a korporalivizmust a liberalizmussal és a szocializmussal. A klasszikus közgazdasági elvektől, szerinte, négy pontban tér el a fasizmus. 1. Smitih és kövelői a gazdasági élet egyensúlyát a keresl?t és a kínálatra építve egy absztrakt piacon keresik, mig a korporativ gazdasági rendszer egy konkrét területen, azaz a nemzet gazdasági életében. 2. A klasszikus közgazdaságtan az eigyensuly állapotát az egyen szempontjából értékeli, mig a korporativ gazdasági rendszer az államon belül egyes csoportokat vesz figyelőmbe. 3. Az el'őbi kizárólag mechanikus tényezőkkel számol, mig az utóbbi a történelmi és a szellemi erőket is elismeri. 4. Végül a klasszikus gazdasági rendszer a piac egyensúlyi állapotát a szociális viszonyoktól ós főleg a politikai v iszonyoktól távol keresi. Ezzel szemben a korporativ gazdasági rendszer felöleli a nemzet egészének érdekkörét. A továbbiakban az előadó azoknak az álláspontját vitatta, akik a korporativ gazdiaságban csak egy sajátságos gazdasági politikát Iáinak, amely a gazdasági teóriákban sem mi esel re sem foglal el uj helyet. A korporativizmuis a gazdasági életet, mint eszközt állítja a többi társadalmi jelenségek sorába. A fasizmus önmagának nevel gazdasági a'ianyt, amelyik szervesen illeszkedik bele az őt körülvevő társadalomba Szerintük nincs egyén, amelyik nem él társadalomban és nincs társadalom, amelyik nem lenne politikailag megszervezve. A ..homo oeeonomicus" sennniieselre sem lehet zárt egység. A korporativ nemzetgazdasági rendszer nem más, mint a kiegyensúlyozott piacok rendszere, vagyis csak akkor lehel egyensúly-állapotban a nemzet gazdasága, ha az öt alkotó egyes piacok mind egyensúlyban vannak. A korporativ oeconomia nem hirdeti az állam mindenhatóságát (totalitaris voltát), hanem a termelés érdekében kezremükede gazdagig! erőket koordinálj! Minden erdeket egységes testbe tömörít S a többivel szemben ezek az egységes csoportok alkotják a korporációt. A korporáció biztosítja azt, hogy a produktív ténykedések csoportjában a szolgáltatások és ellenszolgáltatások harmóniában vannak. Gazdasági nyelven, az ellenszolgáltatási egyensúly a kereslet és a kínálat pontos öss/,•illeszkedését jelenti. A fasiszta gazdasági rendszer nem az állam kezdeményezése, hanem az állam felügyeiele alatt a termelők önfegyelme viszi előre. A fasiszta állam mindezt az állami beavatkozások logikus rendszerével, a nemzeti érdekkel összhangba hozott szabadsággal („li'berta coo.rdin.ata"), az ösztönzéssel és az önfiékezóssel éri el. A korporalív gazdasági rendszerben a gazdasági haladás programja nem az állam tervgazdaságától függ, hanem spontán keletkezik magukban a korporativ csoportokban.