Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Magyarország helyzete az uj Európában. Külpolitikai vonalvezetésünk a háboru után. Első közlemény

1934 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Magyarország helyzete az uj Európában Külpolitikai vonalvezetésünk a háború után Első közlemény Irta: Faluhelyi Ferenc, egyetemi tanár A háboruutáni külpolitikai vonalvezetésünknek megértéséhez azon tényezőknek ismerete szükséges, amelyek külpolitikánknak irányára a háború után elhatározó befolyással voltak. Ezen irányító tényezők sorában külön kell figyelemre méltatnunk a háboru után kialakult európai politikai helyzetet és külön az Európán kiviili világnak hazánk külpolitikájára gyakorolt hatását. Az európai politikában a világháború után kél egymással egészen ellenlétben álló rendszer uralkodott. Ezek egyike a Nemzetek Szövetsége, a másik pedig az emellett, illetve ezzel ellenlétben kialakult regionális szövetségek rendszere. A Nemzetek Szövetsége, amely Egyességokmánya szerint az államok közötti békés együttműködést tűzte ki céljául, ennek a célnak elérésére kollektív, sokoldalú szövetséget létesített a világ államainak legnagyobb része között. Ennek a szövetségnek feladata volna az Egyességokmányban lefektetett eljárási módokkal és a Nemzetek Szövetségének erre hivatott szervei utján a tagállamok közötti vitás kérdéseket elintézni és ennek révén közöttük a barátságos politikai és gazdasági együttműködést biztosítani. Ha ezt a gondolatot a Nemzetek Szövetsége következetesen és lelkiismeretesen végrehajtja, akkor ezzel a világháború előtti regionális szövetségek rendszere feleslegessé válik. A háboru után, illetve a Nemzetek Szövetségének megalakulása után eltelt másfél évtized rámutatott arra, hogy ebben az irányban a Nemzetek Szövetsége nem tudta beváltani programját. Mellette sorra alakultak a regionális európai szövetségek, melyek, mint a kisántánt. a locarnói szerződések és az egymásután megkötött különböző barátsági és megnemtámadási szerződések mind külön és különböző irányokban, az egyes államokra és állam csoportokra vonatkozólag azt a feladatot akarják megvalósítani, amelyet a Nemzetek Szövetsége nélkülök is elérni hivatott volna. Nagyon jellemző ebben az irányban a locarnói szerződéseknek az a rendelkezése, mely kifejezetten kiemeli, hogy ezek a szerződések a kérdéses német-francia-belga vitás területre az érdekelt államok közötti békés együttműködést addig az ideig akarják biztosítani, amig erre a Nemzetek Szövetsége nem képes. Magyarország ezen a kettős válaszúton közvetlenül a világháború után csak a Nemzetek Szövetségéhez csatlakozhatott. Ezt kellett tennie azért, mert az Egyességokmány 10. cikke formailag és jogilag is biztosítja a lagállomoknak politikai függetlenségét. Igaz, hogy ez a 10. cikk a politikai függetlenség mellett a terület épségének garanciáját is tartalmazza. Mellette azonban a 19. cikk legalább jogilag megadta lehetőségét a sérelmes területi rendelkezések békés uton való revíziójának. A 19. cikknek jelentőségét annakidején különben is túlbecsülték. Apponyi Albert pl., aki pedig a népszövetségi rendszer alapos ismerője volt, ismételten oda nyilatkozott, hogy enélkül a 19. cikk nélkül az Egyességokmányl és a trianoni békeszerződést is Magyarország nem írhatta volna alá. Végül azután a Nemzetek Szövetségéhez lehetett és kellelt csatlakoznunk, mert az Egyességokmány elvileg állást foglal az általános leszerelés mellett. Ez az elvi állásfoglalás pedig, legalább is a csatlakozás időpontjában reményt nyújtott a bennünket a sújtó, kiáltó egyenlőtlenségeknek idővel való megszűnésére. A regionális szövetségekhez, amelyeknek egész elgondolása szöges ellentétben áll a Nemzetek Szövetségével, közvetlenül a háboru után nem lehetett csatlakoznunk. Nem lehetett pedig csatlakoznunk azért, mert ezek a regionális szövetségek éppen arra a célra alakullak, amelyet Magyarország a Nemzetek Szövetségéhez való csatlakozása által leküzdeni kívánt, ('éljük a háboru utáni területi kialakulás megrögzítése és a győztes hatalmak részéről szerzett területi zsákmánynak biztosítása. Ez a közvetlen és bevallott cél hozta létre a kisántáutot, ezzel a jelszóval, a területi státuszkvó biztosításával jött létre később a locarnói egyesség is és ezt a célt szolgálta volna az ántánt részéről propagált dunai konföderáció, valamint a Magyarország végleges pacifikálására szánt keleti Locarno terve is. Közben azonban bekövetkezett a népszövetségi politika csődje. A hitleri Németországnak a Nemzetek Szövetségéből való kilépésekor kezdtek csak beszélni a Népszövetség csődjéről. Ez a csőd pedig már sokkal előbb jelentkezett. Jelei mutatkoztak már akkor, amikor az egyes államok külön politikai céljaikat a Ntmzetek Szövetségének keretén kivül igyekeztek biztosítani és jelentkezett ez a csőd már akkor, amikor a locarnói egyezményben a szerződő hatalmak kifejezetten bevallották a Népszövetség politikai képtelenségét. Ennek a politikai tehetetlenségnek és eredménytelenségnek több oka van. Oka elsősorban az, amire Goudenbove, a páneurópai gondolat megteremtője utal. A Nemzetek Szövetsége tul tág kört kívánt felölelni. Világszövetségnek készült, anélkül, hogy ezt a célt el tudta volna érni. És létrejött egy szervezet, amely világpolitikai célok elérésére kivés, kontinentális, vagy szükebbkörü politikai céloknak megmunkására pedig sok, mivelhogy túlságosan divergáló érdekű államokat foglal össze. Világpolitikai célok elérésére kevés ez a szervezet. Kevés pedig azért, mert a világpolitika irányításának igen hatalmas tényezői hiányoznak abból. Egy szervezet, amelyben nem foglal helyet az Északamerikai Egyesült Államok, a világpolitika összefogó és irányító szerve bajosan lehet. Viszont a bennünket közvetlenül érdeklő európai politika irányításra is képtelennek bizonyult a Nemzetek Szövetsége. Képtelennek bizonyult pedig azért, mert a keretébe felölelt Európán kiviili, keleti államok eltérő érdekei a szorosan vett európai érdekeknek a szövetségen belül való tiszta megértését és eredményes szolgalatát lehetetlenné tették. Ezért aztán felmerült a Nemzetek Szövetségének keretén belül egy külön európai orientációnak a gondolata, amelyet legelőször Coudenhove páneurópai gondoláin, majd később a nagy port felvert Ilriand-térv kívánt szolgálni. Kiderült azonban, hogy a háboru utáni Európának államait a szerencsétlen békeszerződések rendelkezései következtében ugyancsak oly divergáló érdekek irányítják, hogy még az európai államok összességét sem lehet szövetségi uton egybefogni. így aztán az általános szövetkezés alapgondolata a regionális szövetkezések sziik keretére volt kény leien összezsugorodni. De előmozdította és szükségszerűen létrehozta a Népszövetség politikai erőfeszítéseinek eredmény