Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Magyarország helyzete az uj Európában. Külpolitikai vonalvezetésünk a háboru után. Első közlemény

s MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 telenségét a Népszövetség egyik legfőbb feladatának, a leszerelésnek nyilvánvaló eredménytelensége is. A leszerelés népszövetségi gondolata ugyan már eleve halálra volt itélve. Halálra volt pedig itélve azon bifurkációs tervezet miatt, amellyel a legyőzött központi hatalmaknak előlegezett lefegyverzését és a későbbi általános leszerelést megoldani lehetségesnek gondolták. A legyőzött államok, Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária fegyverkezési csökkentésének mértékét az egyes békeszerződések állapították meg. Ez a mérték pedig az illető államok belső biztonsága, az illető állam belső rendjének biztosítása. Ezzel szemben a népszövetségi Egyességokmány 8. cikke az általános leszerelés mértékéül az államok külső biztonságát jelöli meg. Ez a külső biztonság azonban nemcsak fogalmilag különböző a legyőzött államok lefegyverzési mértékét meghatározó belső biztonságtól, de amellett még oly labilis, annyira nyújtható és annyira kétséges fogalom, hogy már eleve lehetetlenné teszi annak a biztos határnak megállapítását, amelyen belül a leszerelés az államok biztonságos együttműködését még lehetővé teszi. A leszerelésnek ez az eleve nyilvánvaló csődje pedig maga után vonta a népszövetségi tagállamok egyenjogúságának elvi lehetetlenségét. A fegyverkezések egyenlőtlenségének megrögzitése eleve kizárja a politikai egyenjogu.ság megteremtését, a politikai egyenlőtlenség pedig lehetetleníti a kölcsönös politikai érdekeknek igazságos szolgálatát. így aztán Magyarországnak is változtatnia kellett a háború után külső politikáján. Népszövetségi politikájának fenntartása és további megerősítése mellett rá kellett térnie a maga részéről is a regionális szövetkezés útjára. Ez az ut akkor nyilt meg Magyarország előtt, amikor egyrészt hathatós külső propagandája, másrészt pedig és főképpen a világpolitikai érdekek alakulása lehetővé tették, hogy Magyarország is találjon oly hatalmat, amelyik nem a politikai status quo megrögzitése, hanem ellenkezőleg annak megváltoztatása érdekében hajlandó vele összefogni. Ilyen államul elsősorban a háborúban győztes olasz nagyhatalom kínálkozott, amelynek hatalmi és területi igényei a világháborút követő békeszerződésekben kielégítést nem találtak és amely Jugoszláviának adriai terjeszkedési törekvéseivel szemben éppen Magyarországban találta meg a nélkülözött egyensúlyt. Ez tette lehetővé Magyarországnak a regionális szövetkezés kiépítését, amelynek első fix pontja az olasz-magyar barátsági szerződés volt 1927-ben. Ez a barátsági szerződés volt egyúttal az első fix pont. amelyből egy különleges magyar külpolitika is kiindulhatott. Podgyászbiztositást «o- Balesetbiztosítást Postacsomagbiztositást Árubiztosítást kössön az EURÓPAI ÁRU- ÉS POIIUYÁKZRIZTOSITÓ RT.-MÁL Budapest, V.Eötvös-tér 2 Külpolitikai alapköveket.. . Az Országos Külpolitikai Egyesület zászlóbontásával kapcsolatban dr. íisedényi Béla, egyetemi magántanár, jogakadémiai rendes tanár, a miskolci „Felsőmagyarország'' főszerkesztője lapjának vezető helyén az alábbi értékes és minden tekintetben figyelemreméltó cikkel irta. Március 21-én bontott zászlói Sárospatakon az Országos Külpolitikai Egyesület, előkészítvén zemplénmegyei szervezetének megalakulását. A következő napon pedig az egyesület szervező vezérkara Miskolcra jött, és itt folytatott előkészitő tárgyalásokat a Miskolcra, Borsodra és Csonka-Abaujra kiterjedő szervezel mielőbbi kiépítése felől. Szervezkedése tehát az egész országot be akarja hálózni s egyelőre a fontosabb és nagyobb centrumokban veti el a kitűzött nagy célok termékeny magvait. E szervezkedés célja komoly, nagy, hiánytpótló és nemzetépítő munka. A külpolitikai kérdések népszerűsítésében volna röviden megjelölhető, de azzal a hozzáadással, hogy e népszerűsítés főkép a vidéki magyar közönség azon rétegei körében történik, amelyek külpolitikával mindeddig igen kevéssé, vagy egyáltalában nem is foglalkoztak. Célja ezenfelül az is, hogy megteremtse, vagy élénkebbé tegye egyfelől a magyar vidék, másfelől a főváros külpolitikai intézményei közölt az összeköttetéseket s elősegítsen minden olyan munkásságot, amely különlegesen érinti a külpolitika kérdései! s épiti a magyar külpolitikai közvéleményt. Külpolitikai közvéleményünk ugyanis, — eltekintve néhány életbevágó és kardinális kérdéstől, amelyekben inkább ösztönösen, mint tudatosan alakult ki, — még ma is alig-alig van és igen szűk határok között mozog nem nagyon mélyreható külpolitikai tájékozottságunk is. A külfölddel, nyugattal szemben különösen, de még néhány keleti és balkáni országgal szemben is, amelyek önálló, független nemzeti életüket sokkal régebb idő óta élik, ezeken a vonalakon nagyon is el vagyunk maradva. Az Ausztriával hosszú időkön keresztül tartó monarchikus kapcsolat, ennek külpolitikai vonalvezetésében a magyar befolyás állandó háttérbeállitása és másodrendüségc, de épugy már ezt megelőzőleg is, a Habsburgok abszolutizmusra törő uralma és dinasztikus érdekeket szolgáló külpolitikája, elvonták, elszívták a magyar külpolitikai közvélemény kialakulása elől a napfényt, az éltető levegőt. Legfeljebb egyes külpolitikusaink voltak, — bárha jelesek s nevesek is, -- közéletünk azonban a történeti helyzet adottságai folytán, mindenkor a lokális problémák és politika erjedésében, a vicinális vágányokra vezetett párttusákban élte ki magát s a nemzetek életközösségének sorsdöntő kérdései iránt vajmi kevés érdeklődést mutatott. Hogy mily nagy kárát vallottuk mindennek, arra Trianon taníthatott meg a legsiralmasabb példák tengerével. Azóta és most már azonban mi magunk vagyunk a sorsunk kovácsai. Tanulhattunk és tanulnunk kell a legujabbkori történelein példáiból, amelyekből még a laikus is játszva tudja levezetni abból a különbségből eredő előnyöket és hátrányokat, hogy válságok, megrázkódtatások esetén, van-e vagy nincs-e valahol, egészséges és helyes külpolitikai közvélemény? Ha el vagyunk, mint ahogy el vagyunk maradva e téren s mérföldes csizmákat kellene felkötnünk, hogy behozzuk a késedelmet, helyes és szükséges is ez a szervezkedés. A Magyar Külügyi Társaság, immár sokesztendős, eredményes munkájával, ugyanezt a célt szolgál ja a fővárosban, de munkássága egyrészt központi, másrészt inkább tudományos és reprezentatív jellegű. Ezért van szükség az Országos Külpolitikai Egyesületre, amelynek keretei között értékes nemzeti munka indulhat útnak és lerakhatok a magyar külpolitika alapkövei. Megér annyit a vágy, a remény, hogy 3, 6, 12, 24 pengőt befektessen havonta a m. kir. Oszlálysorsjátékba? Sokezer ember: nő, lénfi; fiatal, öreg; szegény, gazdag azt állítja, hogy igen és célszerű, mert hol nyerhet ma egyszerre oly óriási összeget mint az Osztálysorsjátékon? Rendeljen vagy vegyen tehát ön is egy sorsjegyet bármelyik föelárusitónál. Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési esélyei