Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Európa és a magyar külpolitika

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 január nélkül a Duna völgyének gazdasági és politikai kérdéseit rendezni, a pángermán expanzivitás ellen védőgátat emelni és Franciaország biztonságát Magyarország nélkül, sőt Magyarország ellenére a kisantant katonai szövetségére alapitani nem lehet és nem szabad. Ugyancsak a francia biztonság szempontjából vizsgálja Középeurópa helyzetéi Flandin volt pénzügyminiszter, a Francia politika egyik vezető egyénisége, aki a Le Journal 1931$ október 17-iki számában irt cikkében megállapítja, hogy a magyar kérdés megoldható lenne, ha a közös jólét érdekében történő együttműködése jutalmául Magyarország szomszédai részéről, — kikkel Trianonban túlságosan bőkezűen bántak — bizonyos területi engedményekben részesülne. Kizárólag a germán expanzivitás elleni védekezés és igy francia érdek vezette Pierre Cot, jelenlegi légügyi, minisztert is, amikor a Duna völgyének uj rendezése és a magyar kérdés megoldása mellett nyilatkozott. Xavier Vallat jobboldali francia képviselő, aki folyó évi január havában járt Budapesten, kizárólag azt tanulmányozta, hogy a magyar nemzet mennyiben támogathatja Franciaországot az Anschluss veszedelmének elhárításában és Magyarország hogyan kapcsolódhatna be a Duna völgyének uj rendezésébe. A francia biztonsági kérdés és Franciaország egyre súlyosbodó gazdasági helyzete a francia közvélemény figyelmét mind jobban a dunavölgyi probléma felé tereli és a francia politikai életben és a sajtóban az a meggyőződés alakul ki, hogy egyedül a kisantant katonai szövetsége ma már nem jelent komoly támaszt a francia politika részére, a Duna völgyének gazdasági »endezése pedig elkerülhetetlen. Briandtól kezdve Tardieun keresztül a gazdasági rendezés szükségessége lépett előtérbe, de az Anschluss kérdése már politikai térre is átterelte a francia közvélemény' figyelmét. Komoly francia publiciták hangoztatják, hogy Franciaország sem haladhat sokáig az elzárkózás utján. Nem lehet, hogy örökké egy antireviziós blokknak legyen a feje, mely mintegy szükségszerűen tömöríti ellene a békét és revíziót óhajtó népeket. A magyar revíziós gondolat napról-napra ujabb teret hódit Franciaországban. Ma már a magyar revíziós gondolatnak olyan nagy irodalma van Franciaországban, amilyenhez hasonló csak Olaszországban keletkezett. A közös magyar-francia érdekek felismerése indította a francia tudósokat és publicistákat arra, hogy könyvekben is sikraszáll janak a trianoni békediktátum revíziója mellett. Egy cikk keretében nem ismertethetjük ezeknek a könyveknek határozott állásfoglalását, csak annak megállapítására szoritkozbatunk, hogy ezek a könyvek máris nagy hatásai voltak a francia közvéleményre. Különös úttörő munkát végeztek: Pierre Delattre, Aldo Dami, René Dupuis, Louis Villát, F. de Gerando, Georges Roux, Jean Desthieux, Pierre Daye, G. Gobron, Georges Desbons, Leon Lamouche, Henry Pozzi francia irók és publicisták kitűnő munkái. A könyvek mellett a francia sajtóban is napnap után látunk megnyilatkozásokat a magyar revízió érdekében. A közös érdekek felismerése igen tekintélyes tábort szerzett a magyar igazság ügyének Franciaországban is, és irók. tudósok és politikusok nyíltan kiállanak meggyőződésük mellett. Mind többen és többen vállalkoznak előadások tartására és 1933-ban Párisban és a nagyobb francia városokban kizárólag francia közönség előtt francia irók és politikusok 48 előadási [ártottak. Az előadók között szerepelnek Mme Charof, több francia nőegyesület elnöknője, Andié de la Far újságíró, Georges Desbons ügyvéd és író, Georges Roux ügyvéd és író, aki többször járt Magyarországon, Jean Desthieux újságíró és laptulajdonos, G. Gobron író és tanár, Philippe Lamoür a francia iljuság egyik vezető egyénisége. Pierre Daye ujságiró. Louis Villát egyetemi tanár, Jean Piot, Georges Duveau, Ernest Pezet képviselő, Jackes Kayser radikális politikus és még sokan mások. A magyar revíziós gondolatot az Emberi Jogok Ligája is magáévá tette. A magyar revíziós mozgalom részére a talaj a legnehezebb éppen Franciaországban volt és még három-négy évvel ezelőtt a revíziós szól is veszedelmes voll Franciaországban kiejteni. A magyar igazság hatalmas ál ülő erejét éppen az igazolja, hogy ma már nemcsak a francia társadalmi életben és nemcsak a sajtóban beszélnek, illetve irnak róla, de a Lancia kamarában is kiállanak mellette. Csak idő és kitartó munka kérdése, hogy a francia külpolitika éppúgy megváltozzék a revízió érdekében, ahogy a jóvátétel dolgában megváltozott. Európa és a magyar külpolitika Valamely ország külpolitikája: végzetének fölismerése. Nem szeszélyes gondolat, nem egyéni nagyravágyás, önkényes elhatározás sugallja a külpolitikai törekvéseket. A nagy államférfiak nem irányítják a külpolitikát, hanem fölfedezik, meglátják azt az irányt, melyet országuknak a végzet kijelölt. Egy ország belpolitikája hánykódó, szeszélyes lehet, népessége, nyelv, nemzetiség, sőt faj szerint is változhatik a külpolitikai irány teljes változatlansága mellett. A külpolitikát nem a népesség osztály, rend szerint való tagozódása, nem is nyelve, nem is faja határozza meg. Osztályok, népek keveredése, pusztulása muló és kicsinyes tünet a külpolitika parancsoló és maradandó volta mellett. Július Caesar Galliája éppúgy védővonalat húzott a Rajnán tul lakó néptörzsek ellen, mint a harmadik francia köztársaság demokráciája a harmadik német birodalom ellen. A szármát pusztaságok szittya lakója Herodotos idejében éppoly sóvárgással sompolygott a meleg tengerek kikötővárosai körül, mint ahogy Nagy Péter cár vágyott Konstantinápoly s mint ahogy a kommunista Oroszország vágyódik a Dardanellák után. Anglia nagy prímása a 960. évben, a dán támadások elhárítására 3600 hajóval őrizteti hazája partjait s mikor királyát megkoronázza, ezt a büszke címet adja neki: — Albion császára és Augusztusa, Bri(tannia és az angolszászok bazileusa, a szigetek és az Angolországol környező óceán császára és ura, — bizonyságául annak, hogy az angol külpolitika hamarább forrott ki, mint az angol nép maga. Az a politika, mely most Olaszországot Németország jogainak védőjévé leszi, nem uj: német-római hagyományokban gyökeredzik, olyan költője volt, mint Dante s olyan képviselői, mint Nagy Károly és III. Leó. A magyar külpolitika olyan régi mint államiságunk.