Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Franciaország biztonsága és a magyar revizió

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 február Európa gazdasági konszolidációja, amely igy a Duna völgyében kezdődik, bizonyára meg lógja könynyiteni azoknak a politikai problémáknak az elintézéséi is. amelyek mosl még utjál állják egyes országok gazdasági együttműködésének. Franciaország uj miniszterelnöke, Doumergue, Benes cseh külügyminiszterrel való minapi tanácskozása során, félhivatalos jelentések szerint, a kisanlanlnak Olaszországhoz való közeledéséi ajánlotta, mert a francia miniszterelnök véleménye az, hogy ez a közeledés biztositéka lenne Ausztria függetlenségének is. A francia miniszterelnöknek ez a véleménye nagy haladási jelent Franciaország eddigi merev politikájával szemben. Franciaország eddig vezető szerepei akart játszani a Duna völgyének rendezésében és terveit jóformán egészen a cseh külügyminiszter kívánságai szerint alkotta meg. Ezek a tervek mind meghiúsultak > most. ugy látszik. Franciaország kormánya is érzi. hogy egyetlen célravezető eszköz Mussolini dunai tervének megvalósítása. Ha ezt nem is jelenti ki hivatalosan, erre mulat, hogy a Duna völgyének rendezésében a vezető helvét Olaszországnak látszik átengedni. Há pedig ez megvalósul, akkor megkezdődhetik a béke korszaka, amelyet újra Róma ad a világnak. Franciaország biztonsága és a magyar revizió Van nép. melyhez vezetői lehajolnak s melyet egykéi, belső lángolást! szilárd akarat ragad magával. Az ilyen népnek — melynek főerénye a türelem — lehet nagy birodalma, de nem lehet szabad országa. Hajdani nagy keleti birodalmak és napjainkban Oroszország példa erre. és születendő példa Németország, mely mindig szerette és ma is szereti vezettetni magát. A francia nép azonban nagyobb, mint vezetői és jelét tudja és meri adni türelmetlenségének, ha bizal mával visszaélnek. Belső politikában a francia népet nem lehet megcsalni, innen a francia kormányok óvatos tojástánca pártok, érdekek, adózás fölemelése, fizetések leszállítása körül. Ezért lehetett — kivételesen — a franciáknak erős kormánya a frank elértéktelenedése idején. A francia polgár érti a belső politikát, mert ismeri tulajdon érdekéit. A francia külpolitika azonban, bármily messze fonódnak is szálai, bármily tevékeny és hatékony is. elsősorban mindig a francia belső politika vetülete volt és ezért a magasabb belátást, szükségképpen, nélkülözte és ma is nélkülözi. A történelem folyamán Richelieu óla nem szakadt meg diplomatáinak sorozata. Richelieu, aki szótár örök rendjébe fegyelmezte a francia nyelvel, szint*- örök szabályokba szorította a francia külpolitikái is, mely Középeurópa-ellenességéve] és keleti érdekeltségeivel mindig barbár ellenségeket zúdított Európára. Hiába állapította meg Berenger szenátor. hogy Franciaország ma már nem nemzeti állam, hanem, gyarmatai révén, „nemzetközi állam"' is. - külpolitikája nem a nagy birodalmak hajlékony és bátor kül politikája, csupán a francia polgár házát-lüzét védelmező rettegő kispolitika. A francia nem igazi hódító nemzet. Erős központosítássá] önmagát meg tudta ugyan hcklitani és egj ségessé lenni, de gyarmatai nem nőttek ugy testéhez, mini Angliához, melynek vérkeringése olt lüktet minden gyarmata ereiben. Franciaország gyarmatosítása inkább szigorú és pontos közigazgatási gyakorlat, katonaszedési alkalom, mini valódi gyarmatpolitika. A napóleoni hódítás minden harctéri és diplomáciai gyümölcse elveszett, nem maradt meg belőle más. mint a diadalív s rajta fölvésve a győzelmes csaták helye. A bécsi kongresszus határozatai élettel teljesebbnek bizonyullak, mint az újszülött országok, melyekei a lángeszű hadvezér Európa térképéből kihasított. A világháború betetőzése volt Franciaország eddigi politikájának, Megnyerte ezt a háborút is és ő diktálhatta a békét, országokat hasíthatott ki Európa I estéből. Vájjon ebből a győzelméből több marad-e meg számára, mint a napóleoni hadjáratokból? Vagy kénytelen lesz megelégedni azzal, hogy sokszázados politikája évs rettentő vérpazarlása árán az Ismeretlen Katona sírjának tragikusan lobogó lángjait nézegetheti? A napóleoni hódítás elmulta azonban nem hozott olyan vészt Franciaország fejére, mint aminőt számára a mostani magaalkotta béke jelent. Bekövetkezett az, aminek be kellett következnie. Mint némelyik növény, mely akkor fejlődik legjobban, ha jégeső megtépte leveleit, Németország nagyobbra nőtt, keményebbre kovácsolódott a francia kéz rámérte csapások alatt, mint valaha. A nagy német birodalom, a richelieu-i politika oly sokszor elbukó és mindig újult erővel feltámadó réme, most újra előreveti árnyékát és jobban, mint valaha, megremegteti a biztonságért epedő franciák szivét. Előreveti árnyékát nem a békés, népeket öszszeegyeztetni akaró németrómai császárság igazi nemzetközi uralma, hanem a faji öntudattól égő. acélos, meg nem alkuvó nemzeti öntudat uralma alatt. Franciaország a békével azt kapta meg. amitől rettegett. Vérig sértett, porig alázott, emberi méltóságában megtiprott szomszédja ma nagyobb jövő elé néz, mint valaha. Franciaország kétféleképpen is elősegítette ezt. Először kegyetlen, kiszipolyozó, megalázó békeföltételekkel, a ruhrvidéki megszállás arculcsapásaival, s másodszor azzal, luv"- tönkretetl minden országot, mely a némel áradatnak és hatalmi lohogásnak a maga természetes erejével útját állhalta volna.