Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Olaszország, Magyarország és Ausztria együttműködése. A dunai probléma megoldása

1934 február MAGYAK KÜLPOLITIKA 11 lesei voltak, több kísérletet teltek ezeknek a minden nap uj bajt bozó problémáknak megoldására, azonban terveik — minthogy a kölcsönös bizalmai nem sikerült megteremteni — mind kudarcot vallottak. Mármár oda jutottunk, hogy az az érzésünk támad, mint amit a régi Róma hanyatlása idején annak a korszaknak egyik történetirója igy fejezett ki: — Sem a bajokat, sem azoknak orvosságát nem tudjuk már elviselni ! Ebben az általános zűrzavarban, amely politikai, erkölcsi és gazdasági életünket megrontja, Európa politikájában egyetlen szilárd pont van, Róma, az örök város. Angliát a többi földrészen való érdeke vonja el attól, hogy teljes erővel lépjen közbe Európa békéjéért, Franciaországot belső politikájának nyugtalansága és főképpen parlamentjének válsága, valamint keleteurópai kis szövetségeseivel való szoros kapcsolata akadályozza meg abban, hogy európai politikáját az uj idők és a fejlődő élet követelményeihez szabja. Olaszországnak jutóit ilyen körülmények között az a történelmi hivatás, hogy Európa rendjét és egyensúlyát helyreállítsa. Mussolini, a régi római ősök méltó utóda, kezdettől fogva érezte ezt a reá várakozó feladatot. Július Caesar világbirodalma óta a római géniusz többször togta egységbe Európa szellemi életét és jelölte meg céljait. Rómából sugárzott szét egész Európára Krisztus egyházának tanítása, majd a renaissance fényessége. Olaszországnak a háború után való újjászületése, amit Mussolini hajtott végre, saját országának megújhodásán kívül, a keleti veszedelem elhárítását is jelentette Európának. Mussolini öntudatosan fogott hozzá nagy történeti hivatásának teljesítéséhez, Nyugat és Kelet eszméinek harmóniába hozatalához. Mussolini világosan látta a célt. Mindenünnen akadályok merültek fői előtte, a kitűzött iránytól azonban nem tért el sohasem. Ki akarta vívni országa számára azt a helyet, amely múltjánál és munkájánál fogva a világ hatalmasságai közt megilleti. Ennek eszközéül pedig elsősorban Európa békéjét tekintette, amelyet az igazság alapján és az élet fejlődésének utat engedve lehet csak megvalósítani. Ezek a távolabbi és magasabbrendü célok magyarázzák meg Mussolini egész politikáját, amely Róma érdekén túlmenően Kurópa jövendőjét szolgálja. E politikának egy-egy láncszeme Edén, angol miniszter most lefolyt római tanácskozása éppen ugy, mint Suvich. olasz külügyi államtitkár, budapesti látogatása. Eden, angol miniszter, európai körútján Páris és Berlin után ment Rómába. Mussolinitól várja azt a támogatást amely szükséges Anglia közvetítéséhez a fegyverkezés kérdésében. A megoldás útját Mussolini már itt is régen megjelölte. A Népszövetség meddő ülésezése; helyett a négyhatalmi egyezmény lebet csupán a fegyverkezések szabályozásának fóruma. A dolog lényegén nem változtat az sem, ha a nyugati négy nagyba la lom mellett több államot is belevonnak a négyhatalmi egyezmény keretébe. Ha a tanácskozások ilyen módon megkezdődnének, a megegyezés reménye egyszerre valószínűbbé válnék, mert Franciaország i.s előbb-utóbb kénytelen lenne azokat az engedményeket megtenni, amelyek a legyőzött államok elismert egyenjogúságának természetes következményei. Európa másik legégetőbb bajának gyógyítására ugy látszik, Mussolini szintén elérkezettnek látja az időt. A dunavölgyi népek gazdasági talpraállitása ez a kérdés, amely szintén európai probléma és az igazi békének fundamentuma. Éppen ugy. ahogyan Európa nyugati részének politikai békéjét Mussolini négyhalalmi egyezménye alapján lehet megteremteni, a Dunavölgy problémáját pedig rendezni jóformán egyedül Mussolini dunai emlékirata alapján lehet, amelyet a múlt és őszén nyújtott át a hatalmaknak. Ez az emlékirat azokat a bajokat akarja orvosolni, melyek az osztrák-magyar monarchia gazdsági egységének fölbomlásából származtak. Ez a megoldás figyelembe veszi a dunai államoknak gazdasági és pénzügyi különleges helyzetét elsősorban a Duna-völgy középpontjában levő Magyarország és a vele szomszédos Ausztria helyzetét. Elsősorban Magyarország, Ausztria és Olaszország gazdasági együttműködése az a mag, amely körül az egész Duna-völgyének gazdasági rendje kikristályosodnánk. Az ausztriai események csak siettetik ennek a megoldásnak a keresztülvitelét. Dollfuss kancellár a közelmúltban járt Budapesten, azután pedig Suvich államtitkár budapesti tanácskozásai folytatták az előkészület munkáját. A hét esztendővel ezelőtt, 1927 tavaszán megkötött olasz-magyar barátsági szerződés volt a kiinduló pont a dunai medence kérdésének reális megoldásához. Ez időponttól kezdve a középeurópai kérdés rendezésének számos terve merült föl francia részről is. Ezek a tervek természetesen a kisantant szempontjait vették figyelembe és a Duna völgyében a politikai felsőbbséggel a gazdasági felsőbbség erejét is a kisantant számára akarták biztosítani. Minden ilyen tervnél kiderült azonban, hogy Magyarország nélkül és Magyarország ellenére a dunai medencében rendet csinálni nem lehet. A lefolyt esztendők során Ausztria sok hányattatáson ment keresztül. Megpróbáltatásai — vámunió terve miatt való zavarai és Csehországnak az a szüntelen igyekezete, amely minden eszközzel a kisantant hatalmába akarta ejteni a gazdaságilag legyengült országot, — mindezek a tapasztalatok megmutatták Ausztriának is az egyedüli helyes utat, amely nemcsak gazdasági fellendülése felé vezet, hanem féltve őrzött önállóságának is biztositéka lehet. , „ A három ország között a szoros gazdasági együttműködésnek minden feltétele megvan. A politikai atmoszféra, a kölcsönös egymásrautaltság érzete hathatósan elősegíti a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését. Ez a gazdasági koopperáció természeténél fogva lehetővé teszi, hogy más országok is csatlakozzanak hozzá, amelyek őszintén akarják a Duna völgyében az igazi béke helyreállítását. Magyarország politikai kívánságai az igazság és méltányosság alapján nyugosznak, gazdasági érdekei pedig teljesen összeegyeztethetők Középeurópa gazdasági érdekeivel. Éppen ezért a kisantant viselkedésének a hatalmi törekvéseken kívül más magyarázatát adni alig lehet. Eddig is a kisantant volt, amely a gazdasági elzárkózás politikáját folytatta, még a maga rovására is. Az olasz-magyar-osztrák gazdasági együttműködés, amely a béke biztosításának is egyik pillére, semmiképpen sem lehet akadálya a többi államokhoz való gazdasági közeledésnek. Ennek egyik bizonyítéka a legutóbb Budapesten aláirt német kereskedelmi pótegyezmény is, amely a Németországgal kötött korábbi egyezményünket egészíti ki. A politikai elszigeteltségből annak idején Mussolini Olaszországa mentette ki hazánkat, most pedig a már korábban megkötött gazdasági szerződések után — amelyek közül Csehország makacs elzárkózása a legfeltűnőbb kivétel — Magyarország gazdasági elszigeteltségéből is kikerül. Ez a legnagyobb jelentősége a legutóbbi budapesti tanácskozásoknak, amelyeket remélhetőleg rövid időn belül ujabb tanácskozások követnek Rómában.