Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - Ausztria függetlensége és Olaszország

13 IIAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 dát nem várhatunk. Az igazi béke korszaka husz csz­tendei pusztítás és gyűlölet után nem térhet vissza má­ról-holnapra. Ezt különösen a mostani zűrzavaros helyzet mutatja legjobban. Szinte ijesztő tanúságtétel emellett, liogy az angol birodalom, amelynek legna­gyobb érdeke a béke megteremtése és valóban a leg­őszintébben támogat minden törekvést, amely Európa békéjét szolgálja, a nagy nemzetközi tanácskozá­sok kudarca, a lefegyverzési értekezlet meghiúsulása nlán egyedül fegyverkezésének hatalmas növelésében tálja a béke megőrzésének lehetőségét. Baldwin, az angol miniszterelnök helyettese, éppen most jelentette ki a parlamentben, hogy a régi határok nem állnak már lenn többé és ha Anglia védelmére gondol, nem a dover-i sziklákra, hanem a Rajnára kell gondolnia, meri most már ott van az angol batár. Baldwinnak ez a kijelentése, amelyet a parlament tagjainak nagyrésze helyesléssel fogadott, megdöb­bentő bizonyítéka annak, hogy husz esztendővel a há­ború kitörése után, milyen nyugtalanság él a lelkek­ben. Ezt a nyugtalanságot pedig a fegyvereknek sem­miféle növelése nem tudja eloszlatni. A békéhez csak az igazság és a méltányosság, a lestvéri szerződések utján lehet eljutni, amelyek nem a szövetséges had­seregek, hanem a békére vágyó népeknek együttmű­ködését biztosítják. Róma ezt az utat mulatja mind­nyájunknak és ha követjük tanársál. Európa vissza­nyeri békéjét és állandó csatatér helyett újra az élet löldje lehet. A Phönix Életbiztosító Társság mérlege. A Phönix Élet­biztosító Társaság most tartotta 51-ik közgyűlését. A társaság magyarországi igazgatóságának közzétett mérlegéből kiemel­jük a következő adatokat: nettó díjbevétel a mellékilletékek nélkül az 1933. évben közel hét és fél millió aranypengő, a tőkék nettó hozadéka a költségek levonása után nyolcszáz­ezer aranypengő, a társaság díjtartaléka az év végén huszonöt­millió pengőre emelkedett, az értékpapirárfolyani ingadozási tartalékalapja másfél millió pengő! haladja meg, az ingatla­nok értékcsökkentesére pedig négyszázhetvenezer pengő a tar­talék. A vagyonoldal adatai közül kiemeljük, hogy a magvar­országi igazgatóságnak a pénzintézeteknél elhelyezett kama­tozó követelései 6,467.000 pengőt, értékpapírjai 7,122.000 pen­gőt, ingatlanai 9,029.000 pengőt és saját hiztositási kötvényeire adott kölcsönei pedig 4,095.000 pengőt tesznek ki. Németország külpolitikája A harmadik német birodalom vezetői hata­lomra jutásuk óla állandóan hangoztatták, hogy Né­metországnak békére van szüksége. Nemrégiben jelen­tették ki egy angol újságíró elölt, hogy „amennyire a dolog Németországon múlik, nem lesz háború. Né­metország csak akkor nyul fegyverhez, ha megtá­madják." Diplomáciai téren tanúságot telt az uj Németország békés szándékáról. Meglelte azt, ami a weimari Németország idején elképzelhetetlen lett volna: megegyezett tiz esztendőre Lengyelországgal, lemondván a korridorról, a főütközőpontról a két ál­lam között. I gyanilyen egyezményt ajánlott föl Cseh­szlovákiának és hasonlói Franciaországnak. Ezeket az egyezményeket mind a kél ország visszautasította, még pedig Franciaország azzal a megokolással, hogy a locarnói megegyezés után, amely Franciaország ke­leti határát biztosítja, fölösleges lenne az uj német­francia egyezmény, mert ez csak gyöngítené a lo­carnói egyezmény erejét. Tette ezt az a Franciaország, amely mint Jouvenel, a szellemes francia szenátor legutóbb mondotta — évek bosszú során át, a háború óla. a biztonság örökös himnuszával untatta a vilá­git. Visszautasította Németország biztonságot kináló egyezményét az. a Franciaország, amely Angliát a biz­tonság kiterjesztéséhez való hozzájárulásra éppen az­zal akarja rávenni, hogy a locarnói egyezmény nem elegendő Franciaország biztonságának ímegoltahnazá­sára. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy Franciaor­szág a biztonság jelszavát taktikai céljai érdekében majd igy, majd amúgy értelmezi. Ilyen körülmények között jogosan támadhat az a kétség, vájjon Francia­ország a saját biztonságával együtt minden nép biz­tonságára gondol-e, vagy célja egyesegyediil saját ha­lalmának védelme a szerződések betűivel, a felhal­mozott fegyverekkel és szövetségek kötésével a vélt ellenséggel szemben. És itt önkéntelenül felvetődik a kérdés, vájjon nem egyszerűbb és öszintébb-e Len­gyelország eljárása, amely a béke legfőbb garanciáját a volt ellenséggel való megegyezésben látta és eszerint cselekedett. A Lengyelországgal való megegyezés az igazi békél szolgálja, a Franciaország által kezdemé­nyezett keleti paktum pedig a volt ellenségeknek, Né­metországnak és Ausztriának körülfogását jelenti és szolgálatot jóformán csak Oroszországnak tesz: Orosz­ország ugyanis, miután Törökország és Perzsia felöl biztosította magát, ennek a szerződésnek létrejötte esetén egész európai frontját is biztosítaná. Orosz­országnak a Népszövetségbe való belépése, amely e szerződéseknek első következménye, a Népszövetség megerősítése belvett annak gyengítésére vezet. Egy­úttal az a helyzet áll elő. hogy a biztonságért állan­dóan aggódó Franciaország éppen Oroszország érde­kében keveredhetik olyan konfliktusba, amelyben semmi érdeke sem foroghat lenn. Franciaország ezt a kockázatot hajlandó vállalni azért, mert nem tud bizalommal fogadni semmiféle ajánlatot, amely Németország részéről jön. Ha a ke­leti Locarno terve valóban az egyenjogúság feliéiele melleit kölcsönös nemzetközi biztonságot akarna, ak­kor Németország és Lengyelország részéről sem volna akadálya, hogy ebben részt vegyen. A francia kormányt azonban és a francia poli­tikusok egy részéi a bizalmatlanság és az aggodalom vezérli. Hogy ez a bizalmatlanság milyen mértékű, arra legjellemzőbb Berenger-nek, a francia szenátus külügyi bizottsága elnökének legutóbb tett nyilatko­zata. A francia szenátor is kénytelen elismerni, hogy Hitler békenyilalkozalai, a jelen pillanatra vonalköz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom