Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 7. szám - Barthou kudarca

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 július szövetség, melyet a világ proletárjaival kötött a forradalom és béke megvédésére. Milyen békére gondol a szovjetállam? Nem a szociális békére, hanem arra a békéié, melyet oly államink biztositanának, melyekel a szovjetállam, ügynökei révén, forradalmi romlásba akar taszítani. A szovjetállam külső összeütközésektől lei. Vezetői, utolsó menedékképpen, a Népszövetség alá akar nak húzódni. A veszély egyik részről a nemzeti szel lenni Németország részéről fenyegeti, mely a bolsevizmus mérgét csak mosi vetette ki magából. A másik veszély Ázsia, különösen Japán felől tornyosodik feje fölött. A Népszövetségből kilépett Németország és Japán, az a két állani, mely ma, szemmel láthatóan, a szovjet és toborzásának legnagyobb ellensége. A szovjet urai előtt azonban van valami sokkal félelmetesebb, mint Németország, mellyel közös határai amúgy sincsenek és van veszedelmesebb, mint a támadásra készülő Japán. Ez pedig sa ját népe, mely - külső háború esetén — polgárháborúban ledönthetné mostani urai trónját. A szocializálás és telepítés az. orosz parasztság ban mély elégedetlenséget keltelt. A hatalmas ipar megteremtése külföldi tőke segítsége nélkül hallatlan sulival nehezedik az ország lakosságára. Valamely országol jól szervezett rendőrség, roppant és kiváltságos hadsereg által sakkban lehel tartani. A háború azonban, amely a kormányzattal ellenséges rétegek mozgósítását is szükségessé teszi, az elnyomó hatalom számára borzasztó veszedelmet jeleni. Milliók halála fekszik fenyegető sulival a vezetők lelkiismeretén. A tengernyi, ártatlanul kiontott vér égre kiáll. A vezetők érzik, hogy a leszámolás órája közeleg. Ezért igyekeznek a Népszövetség oltalma alá. Hiszen a Népszövetség alapokmányának 10. és 16. pontja értelmében, köteles nemzetközi összeütközés esetén közbelépni. E pontokat kivánják az. oroszok elevenebbé és hatályosabbá tenni. Ezért akarják minden tagállam velük való együttműködését Németország és Japán ellen, ezért akarják minden tagállammal elismertetni politikai létükéi és területi érinthetellenségükct. Az esetleges összeütközésbe bele akarnak vonni minden tagállamot, hogy megmentsék saját uralmukat, azl az. uralmat, mely a műveli világ halálos veszedelme. Talán azért jött létre a Népszövetség, hogy óvjon és védjen olyan államot, mely a Föld egyhatodál nyomorult rabszolgaságban tartja? Ha a Népszövetség tagjai sorába fogadja a szovjetállamot, megszűnik erkölcsi testület lenni. Játékszere lesz a politikának, most egyik, ma jd meg másik állam kezében és mindenkor eszköze a szovjet toborzásnak is. Erkölcsi értelemben megszűnnék. Ha tudjuk, mi van készülőben, csak mosolyogni tudunk a Népszövetség komoly birói lisztén, mellyel a rabszolgatartó Libéria állam ellen fordul. Libéria nagyszámú népesség deportálása miatt került a Népszövetség birói széke elé. Vájjon lesz-e bátorsága a Népszövetségnek, hogy teljes szigorával és erkölcsi súlyával forduljon e kisded állam ellen — talán kilépésre is kényszerítve — miközben tárt karral és hódolattal fogadja a szovjetállamot, mely népességének millióit deportálta? Talán a Népszövetség magára Litvinov úrra bízza a Libéria fölött való ítélkezést? Ha a Népszövetség a szovjetállamot tagjai sorába iktatja a szovjetet erkölcsileg igazolja. Vállalja és fedezi a G. P. U. rémtetteit és segit eltitkolni a többi népek közvéleménye előtt, hogy mi megy végbe a szovjetállam területén. A Népszövetség a szovjetállam cinkosa lesz. A Népszövetség nem lehel tévedésben: a szovjetállam nem azonos az orosz néppel, mehet rabságban tart. Kél tagadhatatlan tény bizonyítja ezt: a G. 1'. I'.. az ügynökök, kémek, besúgók, árulók beláthatatlan seregével, mely az. egész országban, a Csendes-óceán partjaitól az európai balárokig mindenütt jelenvaló és mindenható; a (i. I*. U., mely rendkívüli hatalommal felruházva, különítményeinek minden módot és eszközi megad arra, hogy bárminő felkelést, megmozdulást vérbe fojthasson. Másodszor: az állandó ostromállapot, mely Oroszországban fennáll: hiszen az. orosz lakosságnak tilos az ország határát átlépnie. Barthou kudarca A nemzetközi politikában a feszültség még mindig növekvőben van. A bizonytalanság állandó érzése nem engedi elülni az. aggodalmaskodás! Az európai országok nagy részében végbemenő belső erjedés pedig bőséges táplálékot nyújt a diplomáciai laklikázásnak. Csodálatosképpen egyes európai országok vezetői éppen akkor, mikor a forrongás és nyugtalanság egyre jókban érezhető, abban az illúzióban élnek, hogy a mostani időpont alkalmas az európai politikai helyzetnek arra a rögzítésére, amelyei a békekötések utáni korszak viszonylagosan csendesebb időszakaiban sem tudtak elérni. Európa egyetemes békéjének megteremtése lenne a cél és a két szemben álló tábornak leszerelése az igazság és méltányosság eszközeivel. Ehelyett azt lát juk. hogy a hasadékot egyre szélesebbre vágják a nemzetek között. Egyre ujabb, meg ujabb kísérletei tesznek fegyveres szövetségek szerzésére és azt hiszik, hogv ezek a fegyverek elegendőek lesznek az isteni törvényekkel való szembeszállásra. Barthou, francia külügyminiszter nagy körútjának londoni állomásáról visszatért Parisba. Miután keleti szövetségeseit végigjárta és Oroszországot meglelte keleti politikájának pillérévé, Londonban próbált szerencsé! és Angliát akarta megnyerni tervei számára. Nem okult a múlton, elődei kísérleteinek bukásán. Jóformán a békeszerződések aláírásának napja óla Franciaországnak főcélja volt Angliát is a maga biztonságának szolgálatába állítani. Mint emlékezetes. Wílson, amerikai elnök. Európába érkezése után azonnal amerikai és angol védszövetségi ajánlató! tett Franciaországinak. Minthogy azonban a/ Egyesült Államok törvényihozása a békeszerződésekkel együtt elvetette az amerikai-francia védszövetség tervét, Anglia sem járulhatott hozzá. Három évvel később, 1922-ben, a cannesi konferencia idején. Franciaország ujabb kísérletet tett egy francia-angol szövetségi szerződés létesítésére. Az angolok hozzájárultak volna egv tiz évi időtartamú szerződéshez, amely Németországnak Franciaország, vagy Anglia ellen intézett nem-provokált támadásának esetére szé>lt volna. A franciák azonban harminc esztendőre kívánták a szerződést megkötni, igy aztán ez a terv is meghiúsult. A következő kudarc a francia politikát 1í)24-ben érle. amidőn az ismeretes genfi jegyzőkönyvet akarták elfogadtatni. A megegyezés azonban, amely Mac Donald és Herriol között jött létre. Mac Donald miniszterelnöknek akkor bekövetkezett bu-