Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - Anglia, Amerika és a világ békéje

1933 május MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Anglia, Amerika és a világ békéié J Május 15. Mac Donald angol miniszterelnök washingtoni útjáról visszatérve, beszámolt az angol alsóháznak Roosevelt elnökkel való tárgyalásairól. Beszámolóját és öt magát is szive sen fogadta az angol nóp, bár egyik jókedvű angol újság Amerikából hazájába való elindulását nagy és vastag betűkkel igy jelentette be: ..Mac Donald miniszterelnök meglátogatja Angliái!" A tréfás híradáson, mely nem is egészen alap nélkül való. jól mulatlak a humort kedvelő angolok. Valóban, mióta a világ, gazdasági válsága és az államok külső politikája egyre jobban halad a káosz leié: Mae Donald idejének és erejének javát a világ nagy problémáinak megoldására szenteli. Genf, Róma. Paris, Washington mind egyegy állomása volt annak a/ útnak, amelyen haladva, Angliával együtt az egész világ békességét meg akarja teremleni. Otthoni ellenfelei azonban, akiknek nagy része sajál konzervalivpárti többségéből kerül ki, elfelejtik azt, hogv Mai Donald a legnagyobb szolgálatot sajál hazájának i , azzal teszi, ha a világ népeinek békés együttműködését mozdítja elő. \ vd igpohtik iban valfl tevikeny közreműködése, az igazi béke megteremtésén kivüi, Anglia jövőjének biztosítására is irányul, mert a brit birodalomnak, éppen úgy, mint az amerikai Egyesült Államoknak, véglegesen szakítania kellett az önkéntes elszigetelődéssel, ha nem akarta korkára lenni a múltban betöltőit gazdasági és politikai hatalmi szerepét. Mac Donald az angol alsóházban elmondott beszámolójában előadta, hogy Roosevelttel való eszmecseréjének és a döntő kérdések megvizsgálásának eredménye nagyon biztatónak mutatkozik. Nem változtat ezen az sem, hogy a háborús adósságok ügyében ínég nem tudtak megegyezni s hogy a háborús adósságok a világgazdasági értekezleten nem fognak szóba kerülni. Kétségtelen ugyanis, hogyha a gazdasági konferencián a vámokról, a különböző pénznemek megszilárdításáról és a kereskedelem nemzetközi akadályainak csökkentéséről megegyezés jött létre, akkor a háborús adósságok kérdése szinte önmagától' megoldódik. Roosevelt, Amerika uj elnöke, most kezébe vette a gazdasági problémák ügyét és párhuzamosan az Egyesült Államok belső nehézségeinek rendezésével — Amerika hatalmát és tekintélyét latba veti az európai kérdések megoldásánál is. Az amerikai hagyományokkal ellentétben politikai téren is s^kj^;, az elzárkózás veszedelmes politikájával, cselekvő módon hajlandó közreműködni Európa ügyeinek kibogozásában. Az elnök szándékainak keresztülvitelében pedig jogos bizakodással tekinthet Európa Koosevelt külügyi államtitkárának, Cordcll Wu/í-nak működése elé, mert Cordell Hull volt az, aki hosszú birói inull ulán, mint a kongresszus tagja, a leghevesebben ellenezte az Egyesüli Államok vámemelő intézkedéseit és mindig nyíltan hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak cselekvő részt kell vennie a Népszövetség és a hágai nemzetközi bíróság munkájában. Mac Donaldnak és Rooseveltnek az együttműködése egyúttal szerves folytatása az angol munkáspárt törekvésének, amely pártnak Mac Donald volt a főerőssége. Ez a törekvés pedig arra irányult, hogy — ellenlétben a szélső konzervatív vezetők politikájával — Anglia Amerikával egyetértésben és gazdasági, katonai és politikai téren együttműködve, a/, angol-szász népek együttes elsőbbségéi biztosítsa. A kél halaiinas testvér nemzetei zsszeketi a szirmazi:; a kezes művelődés, a közös nyelv, a közös érdek szoros kapcsa. Anglia hosszú időn át a legnagyobb áldozatokkal megvédelmezte tengeri elsőbbségét. Véres harcokai vivotl ezért Napóleon Franciaországával és a világháborúiban való részvételének is a veszélyeztetett tengeri elsőbbség volt egyik dönti") indító oka. A világháború utáni helyzet azonban, bármily nagy területi gyarapodást jelenteti Angliának gyarmatokban, világosan mutatta Anglia egyetlen nagy veszteségét is: — a tengeri utak korlátlan uralmának elvesztését. Ennek belátása vezette rá ugyancsak Mac Donaldot arra, hogy a többi tengeri halalom helyeit inkább az Egyesült Államokhoz való közeledést s a vele való megegyezést keresse. S arról, amiért a birodalom véres harcokat vivott évszázadokon ál. most Anglia lemondott egyetlen barátságos szóra s megoszlottá az Egyesült Államokkal a tengeren való uralmát abban az egyezményben, mely előírja, hogy Anglia és az Egyesült Államok tengeri hadereje egyenlő legyen. Mac Donaldnak és Baífournak ezt a megegyezését Amerikával jóformán az egész angol nép megértő örömmel fogadta, nemcsak érzelmeinél fogva, hanem mert a két angol-szász nép együttműködésében a történelmi szükségszerűség parancsát látta. Ellentét azóta sem volt a két hatalmas állam közöli és ha közben ujabb világrengés nem rázza meg a földet, a jövő távlata azt mutatja, hogy Anglia hatalma Európában és az indiai világ'ban igyekszik érvényesíteni egyensúlyra törekvő politikáját, az Egyesüli Államok pedig az uj világ és a Csendes Óceán békéjét lesz hivatva fenntartani. A világgazdasági konferencia főbb tárgyaiban való megegyezés igy a világpolitika most forrongó alakulásában is biztató jelként mutatkozik. A haladásnak ez az iránya a nemzetközi politika lei én is meghozhatja azt az uj időt, azt az uj korszakot, amit Roosevelt programbeszédében honfitársainak igért. Amerika is. Anglia is tisztában van már azzal, hogy n világ gazdasági és jogi rendjét csak a világ népeinek együttes működésével lehet megteremteni. A két vezető államférfiú pedig tisztában van azzal is. hogy a történelein az angol szász fajok kötelességévé tette ennek a rendnek a megteremtését, megmentését és fönntartását. S törekvésük erre a célra annál komolyabb, mert ennek a nagy munkának véghezvitele nemcsak dicsőségei, hanem országaik gazdasági virulását is jelenti. )A június tizenkettedikére összehívott londoni értekezletre hatvanhat állam képviseletében körülbelül kétezer kiküldötl jelenik meg. Azok. akikel az eddigi értekezletek eredménytelensége elkedvetlenített, nem néznek nagy bizalommal a konferencia elé. Valóban, ha visszagondolunk a génuai nagy gazdasági konferenciától kezdve a hat év előtt lezajlott genfi, majd a legújabb stresai gazdasági konferenciák meddőségére, nem mondhat juk megokolatiamnak a bizakodás e hiányát. Az 1922-iki genuai konferencián Lloyd George, vázolván az akkori helyzetet, megállapította, hogy a vjlág kereskedelme lázas beteg, nyugaton munkanélküliség, keleten éhség és betegség van és a genuai konferencia van hivatva az igazi béke helyreállítására. Vájjon, mit fognak mondani most a világ jelenlegi állapotáról a londoni konferencia kezdetén? A lefolyt éviized alatt az egész világ gazdasági láza nem csökkent, a munkanélküliség azóta ijesztő milliókkal növekedett, keleten pedig nemcsak a nyomorúság, hanem a háború minden vésze lelnie is dul'. Lloyd George akkor, ezelőtt tizenegy esztendővel azl mondotta, hogy Kolumbusz génuai hajós fedezte fel Amerikát, vajha Amerika a génuai konferencia utján 'fedezné fel Európát. Ez a kívánság akkor nem teljesült, sőt utána következtek azok az esztendők, amelyeknek során egyre nagyobb lett Amerika elidegenedése a magát marcangoló Európával szemben. Most már azonban elérkezett a tisztánlátás ideje és talán Amerika mosl a testvér angol néppel együttesen fel fogja fedezni azl a/. Európát, amelynek nyugalmától függ a/ ö jóléte is. Mindazoknak, akiknek a londoni világkonferencián döntő szavuk les/, tisztában kell lenniük azzal, hogy a vámok, kereskedelmi korlátozások, pénznemek megszilárdítása, leszerelés, hadi adósságok, mind szétválaszthatatlan csomót alkotnak s hogy gazdasági szakértőkkel ezekéi a kérdésekel megoldani nem lehet. A hátralévő rövid időt tehát minden késlekedés nélkül a világgazdasági konferencia útjában allű po'ihk-ii akadályok elhaiitásSra kell fordítani Cselekedni kell elsősorban a leszerelés terén, amelynek útját Mac Donald tervezete világosan megjelölte s amely tervezethez Roosevelt ís hozzájárult. Mussolini négyhatalmi tervezetét pedig, amelynek lényege az. hogy Európa négy legnagyobb állama vállalná a felelősséget az európai komtinens egyensúlyáért és a békeszerződések tarthatatlan intézkedéseinek módosításáért, a legrövidebb idő alatl meg kell \ alósitani. Franciaországnak éppen olyan szüksége van a békére, mint a világ többi államainak. S ennek a békének a fenntartásában most már az Egyesült Államok is hajlandó közvetlenül résztvenni. Roosevelt elnök, akinek népe diktátori hatalmat adott, már elvben hozzájárult ahhoz, hogy a háború kiküszöbölésére törekvő Kellog—Rriand-féle egyezményt ki-