Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - A revizió és a 19.-ik cikkely

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 május anyaországot, a természettől is egységesnek megalkotott Dunainedencél a magyar és nem-magyar lakosság egyforma sérelmére, fegyveres erővel szakították darabokra. Ha már most a szövetséges év társul! hatalmak meggyőződtek arról, hogy a magyar állam nem felszabadult és hogy a magyar nemzet szabadság helyeit kétharmad, illetőle*g háromnegyed rés/éhen idegen inalom és elnyomás alá került, akkor joggal feltehető a/, a kérdés, hogy szándékosan akarták-e a hatalmak ezt a tragédiát, amely méreteiben még ma is egyre növekszik, vagy pedig merő tudatlanságból követték el azt. Az els<"> esetben azzal az. elgondolással kerüllek szembe, amelyet maguk vallottak, a másikban pedig fogalmuk sem voll arról, hogy mii tesznek: tehát a revizió mindkét esetben indokol! és ki nem kerülhető. Ami már mos! a revíziós eljárási illeti, lehelellen elképzelnünk azt, hogy a hatalmak újból belemenjenek egy olyan merev elhatározásba, melynek következménye a középeurópai népeknek ujabb és állandó szembeforditása lenne. Az 1920-iki döntés újrafelvételét kérve nem is kívánhatjuk azt. hogy mások meg hallgatása nélkül, azok ellenére és a mi javunkra döntsenek, amint hogy a magyar békedelegáció 1920ban sem kért egyebet, mint hogy a Magyarországol érdeklő kérdésben a magyar kormányt is meghallgassák. Miután ez el nem következett, mi joggal mondhatjuk azt. hogy a trianoni szerződés nem békeszerződés, hanem egy Magvarország ellen létrejött felosztási szerződés, mert annak megalkotásakor Magyarország érdekeit nem vélték figyelembe és Magvarországot nem hallgatták meg. Mint a Nemzetek Szövetségének tagja. Magyarország teljes joggal és nyíltsággal szorgalmazhatja ezzel kapcsolatban az. alkotmánylevél 19-ik cikkelyének alkalmazását és ezzel az egész kérdés újrafelvételét is, mert éppen ez a 19-ik cikkely voll az, amely a magvar kormányt 1920-han a szerződés aláírására birta. így a 19-ik cikkely csak eszköz, amely megnyitja előttünk az utat azokhoz a tanácskozásokhoz, amelyekben Középeurópa sorsát végleg eldönteni szándékoznak. A cikkelynek reánk nézve kedvező alkalmazása esetén azonban az alig 10 millió magyar félszáz millió nem-magyarral fogja szemben találni magái, akikkel együtt lakik azon a középeurópai területen, mely az 1920-diki békeszerződés szomorú következményeként a béke áldásai helyett a fajok harcának reménytelen jövőjét tükrözi. Világos, hogy a fennálló erőviszonyok mellett a magyarság szempontjából másról, mini az. elmúlt másfél évtized veszteségeit leíró kétoldalú megegyezésről alig lehelne szó. A valóságos helyzet azonban nem ezl a képet mutatja. Mert mi készteti a felosztásban érdekelt kormányokat arra, hogy elutasítsanak maguktól egy olyan megegyezést, amely az ő szempontjukból még mindig kedvezőnek, a mi szempontunkból pedig kedvezőtlennek volna mondható? Mi az, ami a 19-dik cikkelv körüli vitában azzal vigasztalja őket, hogy az egyhangú szavazat mellett kimondandó határozatot egyetlen szavazattal meg lehel hiúsítani? És mi az lőleg és első sorban, amely megéri azl az áldozató!, bogv ezen az uton is szembeszáll janak a hatalmak azon törekvésével, hogy Középeurópa sorsa hosszú időre rendeztessék? A kérdés nagyon egyszerű: a Duna medencéjének ezer éves történelmi fejlődése olyan helyzeti energiát halmozott fel, hogy azokkal szemben a Kárpátok vonalát lerontani akaró külső hatások a fokozott fegyverkezés és katonai uralom ellenére is tehetetlen erőfeszítéseknek látszanak. A tévedés abban a félreismerésben rejlik és ez a félreismerés az, ami! annak idején mesterségesen fel kelleti idézni, hogy a trianoni szerződés akadálytalanul létrejöhessen, ma pedig lel kell áldozni, ha esetleg a trianoni szerződés változási szemed: bogv a monarchiában pusztán a bécsi kormány erejétől összehajtott és ál lala leigázva tarlóit népek éltek, amelyeknek minden vágya és törekvése a monarchia szélrobbantása voll, hogy Magyarországol a magyar kormánytól leigázva tartott népek lakták, amelyek alig várták azl. hogy a Dunamedencén kivüleső, nagyrészt ugyan fajrokon, de az ezeréves fejlődésből kizárt, attól merőben idegen, azzal sokszor szembehelyezkedő kormányok alá kerülhessen. Amely kormányok a Dunainedence népeinek vitális érdekeivel szembehelyezkedve, nem pusztán a magyarsággal, hanem a békés együttélés után vágyó nem-magyar- lakossággal és a hatalmaknak azzal a sürgető követeléseivel is szemben I,Háljak magukat, hogy a középeurópai kérdésben a népek érdekeinek megfelelő megoldás mielőbb létrejöjjön. Azok a növekvő és veszedelmes katonai erők tehát, amelyek a magyarság körül az elmúlt években f( (szaporodtak, csak részben irányulnak a magyarság ellen. Mert azonkívül, hogy minden magyar katona ellen egy ágyú, vagy legalább is egy gépfegyver és egy halom töltény jut, még mindig bizonytalanul mérlegelhető erőtulsulyt ad a magyarsággal ezer éven át együttélt népekre ható azonos érdekek és hatások kényszere, amely ugy a történelmi fejlődés által egyIK forrasztott dunai népek együvétartozásának oldalán, valamint azon felfogás oldalán is megnyilvánul, amely a békekonferenciának a tényekkel ellenkező értesüléseken nyugvó elgondolását megrendítve, a világ közvéleményének figyelmét a dunai népek sorsa felé fordította. Ezeknek a nagy erőknek a kényszerét gyakorlatilag csak fegyverrel és az egyhangú szavazással lehet kivédeni. De meg fogják-e a hatalmak engedni azt, hogy Európa ismét lángba boruljon? és hogy a Nemzetek Szövetsége az egyhangú szavazás kéles értékű fegyverével a népek megbékitése helyet! Középeurópa szétszakítása és a fajok harca mellett döntsön? S ha e kettős tragédia elkövetkeznék, akkor hogyan képzelheti") el az, hogy az. igazságtalanság borzalmainak tetézése lesz az a szilárd alap, amelyen Európa békéje felépül? Felhozzák a magyar állásponttal szemben azt, hogy a revizió követelése már magában véve nyugtalanságot kelt, amely a békét fenyegeti és ezzel jogot ad arra, bogv a kérdéses 19-edik cikkelyt a magyar kormánnyal szemben akként alkalmazzák, bogv Magyarország területe uj megszállás és feloszlás alá kerüljön. Amivel szemben azoknak, akik az eseményeket a hullámok fölött higgadtan figyelik, az. a felfogásuk, hogy a valóban meg nem felelő értesülések alapján megalkotóit békeszerződéstől keltett és annak hatásaként megnyilvánult nyugtalanság együttvéve olyan általános elégületlenséget ad, amely az 1919-ben kövelett párisi eljárással szemben mindkét fél meghallgatását és olyan megállapodás létrehozását követeli, amelyben mindkél fél megnyugszik és amelyben az. érdekelt megnyugvása után Európa is megnyugodhat. Ez az. amit a magyar nemzet a háború befejezése óla követelt és amit a magyar kormány a békedelegáció utján a hatalmak előli is kifejezésre juttatott. Amely felé annyi veszteségen és akadályon kérésziül ellenállhatatlan erővel és feltartóztathatatlanul közeledünk. Es amelyből egyedül származhat végleges elrendezése annak a középeurópai kérdésnek, amelyben eddig a magyar nemzet létezéséről hallani sem akartak.