Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Hitler utja

ÍO UAOYAK KiLFOUIIkA 1933 február előtt tette, Németország és Olaszország érdekközösségét hangoztatva. Hogy ez a nyilatkozat mennyire a valóság alapján áll, annak bizonyításaképpen elég, ha visszaemlékszünk az olasz fasisztapárt nagytanácsának a mult év tavaszán tartott gyűlésére. A fasiszta nagytanács Olaszország külpolitikai céljait a jóvátételek végleges törlésében, a kiviteli korlátozások megszüntetésében, a balkáni állapotok rendezésében és a békeszerződések revíziójában látta. Ezenkívül kezdettől fogva egyvonalon haladt a kél állam Magyarországgal együttesen a fegyverkezések korlátozása kérdésében. A romantika után ez már a valóság talaja és Németországnak és Olaszországnak megegyezése a dunai és a balkáni államok gazdasági problémáinak rendezésénél nemcsak a közvetlenül érdekelt országoknak, hanem egész Európának érdeke. Ezl a rendezést Anglia is bizonyára jó szívvel fogadná, Franciaország pedig, ahol Daladier uj kormánya szintén a nemzetek közti igazi béke megteremtésének jelszavával mutatkozott be, a belső nehézségek leküzdése után bizonyára nem gördítene akadályokat Közép-Európa újjászületésének útjába. Hitler kormányrajutása természetesen Franciaországban — legalább is rövid ideig — a túlzó jobboldaliaknak ujabb tápot ad a békeszerződések teremtette állapot fenntartásának követelésére. Ennek a hangulatnak a hatása alá kerülnek pillanatnyilag még olyan férfiak is, mint a most lemondott Herriot miniszterelnök. Ez a hangulat azonban nem tarthat sokáig, mert a minden országot elborító nyomorúság megállitója csak a békés együttműködés lehet, amit az élet parancsol. Éppen ezért remélnünk kell, hogy tizennégy esztendei szenvedés után a mérséklet és a józanság felé haladnak mindazok, akik kezükben a népek sorsát tartják. Európában is, Amerikában is uj emberek állnak az élen, akik tisztán látják a helyzetet, leszűrték a mult tanulságait és uj eszközökkel, elhatározó gyors cselekedetekkel uj világot akarnak teremteni, amelyben a régi nyomorúság csak emléke és útmutatója lesz a népek felszabaduló életének. Anonymus. Irredenta irodalom „Irredenta'" olasz szó, azt jelenti, hogy „meg nem váltott" teriilet. „Irredenta terrá'-n az olaszok azokat az országrészeket értették, melyek idegen fenhatóság alatt szenvedtek, s ahol tilos volt az olasz beszéd, dal és olasz érzelem. A magyar irredenta-terület a trianoni békeparancs után: Erdély, Felső-, Dél- és Nyugatmagyarország. Irredenta-irodalom pedig az a szellemi irány, mely a megszállott magyar teriiletek lakosságának összeütközéseit az idegen hatalommal, az idegen ostorcsapásoktól való szenvédéseit, kiüldözését, jogainak és javainak elkobzását irodalmi és művészi módon tárgyalja. Az irredenta körébe tartozik az ily szellemben megirt vers, novella, regény, színdarab, hogy csak a főbb műfajokat nevezzem meg. Az irredenta-irók között is vannak, akik megszállott területen élnek, s irói álnevén irják alkotásaikat, melyek, ha ott jelennek meg, csak képletes, szimbolista köntösben mutatják be a magyarság szenvedéseit és vágyait. S vannak írók és költők, kik Csonkamagyarország területén Írnak történeteket és verseket idegen rabigába tört testvéreikről. Ezek mái- bátrabb, keményebb írások, nagy szükség van rájuk málunk is, itthon1, hogy a közönybe sülyedt magyarság lelkiismeretét felébresszék, de a határon tul is, mert ha titokban, félve, de itt-ott mégis átmennek, s a szenvedő magyarok lelkében élbren tartják a feltámadásba vetett hitet és reményt. A csonkaországban azok a lapok és folyóiratok, melyeket beengednek a megszállt területre, ily szellemű irodalmi alkotást, létük kockáztatása nélkül, ni ni közölhetnek, ellenben a túlról kitiltott lapok szívesen adnak helyei ily, hazafias szellemű Írásoknak. Most térjünk át a Belvárosi Színházban kitűnő előadásában szinrehozott „A térkép" sikerének boncolására. A szinház igazgatója ugyanis igen helyesen meghívta a fővárosi középiskolák igazgatóit, azzal, hogyha a darab ellen pedagógiai szempontból nincs kifogás, olcsóbb helyárakkal bemutatják a/ itjuságnak is. Az igazgató hazafias szándékát csak dicsérni lehel. A magyar ifjúságot ne a detektív- és amerikai rabló-regények, izgalmas és érzéki filmek foglalkoztassák, hanem a rabmagyarok könynyei és jajjai. A mult években a révaiutcai szinház mutatta be Földes Imre két nagysikerű irredenta-darabját: a Tüzek az éjszakában és az Égő városi. Mindkettő löbbszázszor ment. fülünkbe /ug még a taps, lelkünkbe visszatér a lelkesedés, az ifjúságé, mely olt izgult, hevült, botránkozott és tapaoll a Mini széksorokban. Egy életen ál nem felejtik el, mit a szinház felkavart érző magyar szivükben. A rendkívül érdekes „Térkép"-pel kapcsolatiban pedig arra kérjük a színházat, hogy a románokat egy cseppet se szépítsék, s ne lompitsák a magyar hatásokat a művészeti célok kedvéért. Az ifjúságnak azzal a meggyőződéssel kell onnan hazatérni, hogy ami i.!t tul van a határon, azl meg kell változtatni, minden áron. A magyar grófné legyen igazi drámai hősin"), ki megszegi urának adott szavát, hogy fajtáján segíteni tudjon. Legyen nagyobb a magyar nép iránti önfeláldozó szerelme, mint az ő egyéni asszonyi szerelme. S azok a román tisztek ne legyenek oly tökéletes urak, hiszen a magyarokkal szemben a való éleiben mások. Legyen éles. határoz >tt, igazi dráma, nagy-nagy ellentétek erős ütközése, mert a régi határokat rózsavízzel visszafoglalni nem lehet, csak vérrel, s az ember az életét csak a legmélyebb meggyőződésből megérlelt elhatározás alapján áldozza föl. Megnyugtató, zenés melodráma, vagy életkép nem ragadja magával a magyar ifjúságot. K. M. Commercianti • • • • Partecipate e v i s i t a t e il piu grandé mercato D' Itallá