Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Revizió és fegyverkezési egyenjoguság

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1033 november ez a főcélja, a végcél pedig: országunk végleges szétszakí­tása és elosztása! Az ismét feszült általános világpolitikai helyzet és a nyugtalanító háborús lehetőségek indokolttá teszik, hogy közvetlen szomszédaink katonai lerendezését és felkészült­ségét újonnan ismertessük. Mindhárom hadseregben több hasonló, sőt egységes in­tézményre találunk. Ennek az a magyarázata, hogy a kis­entente tagjai Franciaországnak nemcsak politikai, hanem erős katonai befolyása alatt is állanak. Francia felfogás ér­vényesül a hadseregek szervezésében, de különösen a tiszti­karok kiképzésében és nevelésében, <uni viszont az általá­nos katonai, de niéginkább a harcászati elveket befolyá­solja. Franciaországbál származik azonkívül anyagi felsze­relésük nagyrésze, illetve francia mintára készül. Katona­politikai és hadászati megmozdulásukat, mozgósítási és fel­vonulási terveiket a francia nagy vezérkar irányítja. Nagy­számú kisentente-tiszt állandóan Franciaországba van vezé­nyelve tanulmányozás céljából, viszont francia tisztek a kisentente hadseregeiben mint tanácsadók működnek. A három állam vezérkari főnökei is állandó összeköttetésben állanak (tisztjeiket is kölcsönösen egymáshoz osztják be) a katonai együttműködés biztosítása céljából. Mindhárom ország az általános védkötelezettségen ala­puló keret-hadsereg lelett rendelkezik, ami már magában Magyarországgal szemben (hivatásos hadseregünk van, hosz­szu szolgálati időre toborzott emberekkel) azt az óriási ka­tonai előnyt jelenti, hogy a fegyverfogható férfilakosságnak legnagyobb része tényleges szolgálatra köteles (IV2—2 év), mely idő alatt a megfelelő katonai kiképzésben részesül. Háború esetén tehát a meglévő békehadsereg a keretet ké­pezi, az évek folyamán felszaporodott, kiképzett tartalékok számára. Utóbbiak egyben módot adnak uj alakulatok fel­állítására, és a veszteségek pótlására. Hadrafogható tarta­lékévfolyamok hiánya a mi katonai gyengeségünk egyik ki­rivópontja. Ezért kényszeritették reánk Trianonban a zsol­dos hadsereget!! Mindhárom országban belpolitikai okokból, t. i. a „kisebbségekre" való tekintettel, a hadkiegészitést nem tudják tisztán kerületenként lebonyolítani, hanem — főleg a gyalogságnál — az újoncokat ugy keverik, hogy a nem­zeti, megbízható elem, tehát a csehek, románok, vagy szer­bek, többségben legyenek! Hogy ez a mozgósítás esetén való bevonulást igen megnehezíti, kézzelfogható. Kérdés azonkí­vül, hogy az emiitett kisebbségek, ha egyáltalán bevonul­nak, lelkesedéssel fognak-e harcolni — testvéreik ellen?! . . . Mindhárom államban a csendőrség mint a belső rend őre, a /la/rfruéd-alakulatok pedig a határok közvetlen bizto­sítására, igen erős állományokkal birnak, teljesen kato­nailag vannak megszervezve és az illető hadügyminiszter alá tartoznak. Súlyosan latba esik végre, hogy a kisentente-államok Franciaországból nemcsak a katonai szellemi irányítást nyerik, hanem hogy háború esetén a náluk hiányzó fegyver­zetet és anyagi felszerelést — vonatkozik ez különösen Ro­mániára és Jugoszláviára — a nagyméretű francia hadi­ipar van hivatva, kiegészíteni és pótolni. Ha most egyes országokat külön-külön vesszük, haderejükről keresztmetszetben a következő képet kapjuk: Csehoszlovákia. Területe 140.355 km2, lakossága 14.7 millió, ebből azon­ban: cseh csak 7.1 millió, a többi pedig így oszilik el: német 3.3 millió, tót 2.1 millió, magyar 0.75 millió. Hadügyi költségvetés, Genfben hivatalosan bejelentve az egész államháztartásnak 20%-a, valójában azonban 25%-a. A hadsereg 4 országos kerületi parancsnokságra oszlik és 12 gyaloghadosztályból és bárom lovasdandárból áll. Bé­kelétszám 100- és 140.000 fő között változik. (Télen több.) Azonkívül 10.000 tiszt, igen sok hivatásos altiszt és tovább­szolgáló altiszt. Mindkettőjük számát állandóan emelik, a tervezett létszám 13.000 fő. Háborúban 5 hadsereg kerül felállításra, 24 hadosz­tállyal. Hadiipara igen fejlett, amihez hozzájárul, hogy a régi Monarchiának legnagyobb hadiiparüzemei éppen Csehor­szág területén feküdtek. Nemcsak saját szükségletét tudja ellátni, hanem szállításokat eszközöl a világ minden irá­nyálja. A kisentente másik két állama e tekintetben ugyan­csak tőle függ. A legfontosabb ipari gócpontok Pilsen (Skoda-müvek, amelyek a francia Creusol-müvekkel együtt­működnek és 36.000 munkást foglalkoztatnak), azután kö­vetkeznek Brünn, Prága és a witkovitzi (33.000 munkással) müvek. Mindezen müvek háború esetén még kibővíthetők. Légierők igen erősek. Háború esetén kereken 1000 re­pülőgép fog rendelkezésre állani. Az anyag teljesen belföldi és elsőrangú. Harckocsit állítólag ugyancsak sajátmaga­gyárt; 80—100 könnyű harckocsija van, a nehéz harcko­csik száma nem állapitható aneg. Tisztikar szakképzettség tekintetében igen magas fokon áll, de nem egyöntetű; a volt légionista tisztek még mindig vezetőszerepet játszanak. A hadsereg általános kiképzése is igen korszerű, alapos és magas színvonalon áll. Elősegíti ezt a teljesen korszerű és bőséges fegyverkezés és felszere­lés. A legyeiéin jó. A hadseregen kiviili katonai kiképzés igen nagyszabású és széleskörű. A Szokol, az ürel, Nemzeti Gárda, továbbá a különféle lövész- és tornaegyesületek többszázezer tagot számlálnak, erősen cseh soviniszta alapon állnak, állami ta­mozgatásban részesülnek és főleg az ifjúság katonai elő­képzésével foglalkoznak. A mozgósítás esetén talán bekövetkező nehézségeket em­lítettük. A felvonulást megnehezíti az a körülmény, hogy a vasúti hálózat nem az uj állam követelményeinek készült, igy pl. nincs kimondott transzverzális vonal Prága és a ke­leti határ között. összefoglalva: a csehoszlovák hadsereg szervezete igen modern kiképzési irányelveivel és felszerelésével, nemcsak a kisentente-nak, hanem Középeurópának figyelemreméltó tényezője. Románia. Területe 294.892 km2, lakossága 18 millió. Ebből 1.4 millió magyar, 0.75 német. — A hadügyi költségvetés az egész államháztartásnak 17%-át teszi ki, ezelőtt 23%. A hadsereg 7 sorhadtestre és egy külön vadászhad­testre tagozódik; előbbiek egyúttal a katonai kerületek is. Minden hadtest 3, a vadászhadtest 2 hadosztályból áll; azonkívül 4 lovashadoszály. A csendőrség egy ezredet alkot, mely 13 zászlóaljból áll; a határvadászok külön hadtestet alkotnak 4 dandárral. A hadsereg békelétszáma 15.000 tiszt és 240.000 főnyi legénység. (A nyári hónapokban sokkal kevesebb.) A kis­ententenek számban legerősebb hadserege. Háborúban még három tartalékhadtest kerül felállí­tásra összesen 9 uj hadosztállyal. A megfelelő tartalékok rendelkezésre állnak. Az anyagi fölszerelés nem kielégítő, ami egyrészt a nem nagyszámú iparra, általában, de nemkevésbé az ország szű­kös anyagi viszonyaira vezethető vissza. A hadianyagot — repülőgépeket és harckocsikat beleértve —a külföld szál­lítja külön Franciaország és Csehszlovákia mellett Olasz­ország is. Az országban jelenleg kb. 300 repülőgép van; 8 harckocsil-zászlóalj felállítását tervezik. A tisztikar egységes; a kevésszámú szász és még keve­sebb magyar tiszt nem igen jön tekintetbe. Az állandóan változó és bizonytalan politikai és gazdasági helyzet befo­lyással van a tisztikarra is. Kiképzés és fegyelem megfelelő; előbbi teljesen francia mintára történik. A kiképzést megne­hezíti a legénység alacsony művelődési foka és a — költ­ségvetési szempontokból — rövid szolgálati idő. A hadseregen kivüli kiképzés még kezdetleges, de kiépí­tésére sok gondot fordítanak. Politikailag is nagy szerepet játszanak az egyetemi halgatókból alakult különböző egye­sületek, pl. a Vasgárda. Az Első Magyar Ítészvényserfőzde igazgatósága most tar­totta dr. Mctzler Jenő elnökletével mérlegmegállapitó ülését, amely a közgyűlésnek részvényenként P 2.— osztalék fizetését hozza javaslatba. Az adminisztrációs költségek csökkentése céljából javaslatot tesz továbbá a társaság alvállalatainak be­olvasztása iránt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom