Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A római látogatás és a magyar revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA A M A ti V A 11 REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM ÍK. SZ. BUDAPEST I9J3 JCL.-ACC­\ A római látogatás és a magyar revízió A magyar miniszterelnök római látogatásától visszhangzik még mindig az egész világ sajtója, Ba­rátságos és aggodalmaskodó vélemények szólalnak meg a lapok hasábjain, egyet azonban mindenütt el­ismernek, hogy ez a látogatás nagyjelentőségű volt és hogy Magyarország ezzel a világpolitika első vo­nalára került. Gömbös Gyula most hivatalos minő­ségben harmadszor látogatta meg Mussolinit, az olasz kormány elnökét, jelentőségében azonban ez a láto­gatás mind a két korábbit összehasonlíthatatlanul felülmúlja. Első látogatása alkalmával, amelyet 1929 őszén, a magyar hadgyakorlatok után tett Rómában, csupán arról volt szó, hogy ezzel kapcsolatban egyes szomszt-d államok indokolatlan nyugtalanságát el­hárítsa. Második látogatása a mult év őszén ünne­pélyes tanuságtétel volt az 1927-ben kötött olasz­magyar barátsági szerződés változatlan erővel való fennállása mellett. Mostani látogatása, amelyet Ber­linben és Bécsben való tájékozódása előzött meg, közvetlenül a négyhatalmi szerződés aláírása után. érthető módon vonta magára az egész világ figyel­mét. Mussolini már évekkel ezelőtt kijelentette, hogy az 1933-ik év kritikus esztendeje lesz a háború utáni korszaknak. Jóslata nagyobb mértékben vált be, mint ahogyan azt maga is gondolhatta volna. Az után a végsőkig feszült ellentét után, amely ez év első hónap­jaiban szinte engesztelhetetlenül állította szembe az országokat és földrészeket, kápráztató gyorsasággal peregtek az események szemünk előtt. A Népszövet­ség egymásután adta ujabb jelét tehetetlenségének, a leszerelési konferencia elakadt, a világgazdasági konferencia már összeillésétől kezdve a reménytelen­ség jegyében vergődött egészen július végén megtörtént elnapolásáig. Végre is a konferencia legfőbb részt­vevői kénytelenek voltak nyíltan bevallani, hogy a leiadat, amely elé állították őket. meghaladta ere­jükéi. Közben az Egyesült Államok csalódva minden európai reményükben, Roosevelt elnök diktátori ha­talma alapján, a világ legnagyobb gazdasági kísér­letébe fogott, hogy megpróbálja legalább az Egye­sült Államokban az elveszted jólét helyreállítását A távoli Keleten Japán ezalatt nyugodtan folytatta hódító politikáját és szőtte csendes-óceáni jövendő terveit. Oroszország pedig, amely két oldalról látta veszélyeztetve magát, hihetetlen gyorsasággal hozta telő alá nyugati határainak védelmére a támadási kizáró szerződések egész sorozatát. A német biroda­lomban pedig az uj életre ébredt nemzeti szellem forradalmi tevékenysége keltett ujabb nyugtalansá­got és tette bizonytalanná Európa problémáinak meg­oldását. Nagy-Britannia pedig a sok zavar láttára is­mét azon az uton volt, hogy szerencsésen megindított gazdasági fellendülését birodalma határain belül igyekezzék folytatni. MacDonald hősies erőfeszítése és őszinte harca az igazi békéért kilátástalannak ígér­kezett egészen addig, mig el nem látogatott Rómába, ahol Mussolini tervezete alapján kidolgozták Anglia, Olaszország, Franciaország és Németország együtt­működésének tervezetét. Ennek a négyhatalmi ter­vezetnek vezető gondolata az igazi békének gyakor­lati megteremtése volt és az a törekvés, hogy ezzel megakadályozzák Európának két, egymással harcia­san szembenálló hatalmi csoportra való szakadását. A franciák, akik egész politikájukban mereven ra­gaszkodnak a békeszerződések teremtette állapot fenntartásához, a népek békevágyának nyomása alatt és saját közvetlen érdeküket szem előtt tartva, bár több módositással, de szintén hozzájárultak a négyes egyezményéhez, amely Európa békéjét legalább tiz esztendőre hivatva lesz fenntartani. A megváltozta­tott tervezetből azonban mégis megmaradt a szerző­dés lényegét alkotó szakasz: amely azt mondja, hogy a szerződő felek mindazokban a kérdésekben, ame­lyek őket érintik, megegyeznek egymással. A négyes egyezmény kimondja ugyan, hogy minden megálla­podásnak a Népszövetség keretein belül és a Nép­szövetség alapokmányában levő határozatok szerint kell történnie, ez a rendelkezés azonban semmi kö­rülmények között sem lehet akadálya annak, hogy az élet fejlődésének útját állja. A négyhatalmi szer­ződésnek legfőbb előnye éppen az, hogy a szerző­désben levő államok bizalmasan és közvetlenül tár­gyalás alá vehetnek minden kérdést és ha meg­egyeznek, még a Népszövetség keretén belül is meg­lesz a kellő hatalmuk ahhoz, hagy akaratukat ke­resztülvigyék. Mert elképzelhetetlen, hogy az uj béke megteremtését célzó határozatokat ne lehessen végre­hajtani, ha nincs meg a teljes egyhangúság a Nép­szövetség szavazásánál. A világ fejlődését nem gátol­hatja meg a régi lengyel nye poz volim rendszere. így megvan a remény arra. hogy a Népszövetség helyett az igazi békeszervezet a négyhatalmi szerző­dés lesz. Természetesen a négyes egyezmény gyakor­lati alkalmazása nagy eltolódást jelent a fennálló viszonyokban. Elsősorban megszünteti a végtelen­ségig húzódó tárgyalásokat, amelyek a Népszövetség tekintélyét aláásták, másrészt nem vállalkozik arra a lehetetlen feladatra, hogy az egész világ érdekeit összhangzásba hozza, hanem csak Európában akar elsősorban békét teremteni, olyan békét, amely a nagy és kis nemzeteknek egyaránt javára válik. A magyar miniszterelnök római látogatása a négyes egyezménynek gyakorlati téren való első lát­ható megnyilatkozása. Olaszország, amely az egyez­mény aláírása óta egyengeti az olasz-francia ellentét megszüntetésének útját, ezzel egyidőben fogott hozzá a Duna medencéjének rendezéséhez is. Elsősorban ez a cél vezette Mussolinit akkor, mikor a magyar ál­lamférfiakat közvetlenül a négyes szerződés aláírása után Rómába hívta és velük napokon át tartó ko­moly tanácskozást folytatott. E tanácskozásokon ter­mészetesen elsősorban a gazdasági kérdések domi­náltak, amelyeknek végleges megoldása azonban bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom