Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - Herczeg Ferenc

2 Hf AGYAR KÜLPOLITIKA 1932 május A nagy éjszakában Virraszt egymagában Árva magyar végvitéz, Komor varju-formán Áll a várfok ormán, Melyet holtig védni kész. Kőnél keményebben, Szeme, meg se rebben : Messzi, szörnyű messzi néz. Csönd ül a vidéken, Mintha röge régen Sírdomb volna, néma hant. Csillagszem se csillog, Csak pár őrtűz pislog Hamvadozva még alant, Sötétben a strázsa, Rekedt kurjantása Kondul, mint a vészharang: őrszem az éjben — Hej, rőzsét a tűzre, Hogy az árnyal űzze/ Virrasszatok, emberek! Vitéz áll a várián : Gyáva az, ki hátán Nyujtózkodva sz en dereg. Vigyázzuk a várat : Clvész ma, ki fáradt, Meghal ma, ki szendereg. — Állunk az éj partján, Haragos ég alján Reszket csak pár villanat. Nincs a földnek álma : Rémlik, mintha állna Dermedten a pillanat. Napunk éjbe veszve, De valahol messze Pirkad már a virradat. — Virrasszunk, vitézek! Vércsurrantó vészek Várnak még és vig tusák. Éjén é/szakáknak Fényi ess ük vil ágnak I égvárak virtusát. Diadalmas dallal, Harcos szép hajnallal Ébred már az ifjúság. Ébredj, fiatal had! Magyar ma nem alhat, Mai halálra ébredünk. Lépjetek helyünkbe, Ha az éjbe tünt le El'hanyatló életünk . . . Van, aki segítsen : Él az öreg Isten, Igazságot mér nekünk! Jászay-Horváth Elemér A magyar sas Nem csupán egy gép pusztult el, nem csupán két férfi veszett el vele együtt: a magyar sas lebukásában a sors kegyetlen jelét láttuk. A Justice for Hungary lebukott . . . lebukhatott. . . Mikor azonban a rémület első dermedése elmúlt, a magyar lelkekben föltámadt a dac és bizakodás. Már nemcsak gyászoltuk hőseinket és a magyar sors szimbólumát, hanem büszkék is voltunk rájuk. Már tudtuk, hogy Endresz tragédiája a küzdő és bátor férfi Hektor-i sorsa, akire kérlelhetetlen végzet várt. ják : »Ha már meg kell halnom, halálom ugy essék, hogy a jövendők is azt megemlegessék.« Vér, könny, pusztulás : ezek nélkül nincs nagyság, nincs teljesülés. A magyar igazság szárnyas gépe átrepült az óceánon és összetört Róma halmai felett. Fényes diadalával megmutatta akaratunk szilárdságát, Ítéletes pusztulásával szenvedésünk, sebeink mélységét. Szimbólum volt életében és halálában. Endresz György és Bittay Gyula, a két vértanú, a megszállott föld magyarjai mind a ketten, életükEndresz György. A magyar sas szimbolikus szerepe pedig talán pusztulásában vált teljessé. A füst és láng, mely a gép és hősök közös halotti máglyájából szállt fel, még a diadalmas repülésnél is jobban beleégette a magyar igazságot sorsunk egének komorságába ; a magyar igazságnak mindig voltak és lesznek hősei, védelmezői, halottai és vértanúi. Békében és háborúban, jó és rossz időkben a halhatatlan magyar akarat megteremti a maga hőseit, a maga Siegfriedjeit, akik a halál biztos tudatában szállnak harcba, a maga Hektorait, akik azt kivánBittay Gyula. ben és halálukban egyaránt mutatják a magyar nép és föld roppant egységét, melyet elszakítani lehetetlen. Mutatják a szív és lélek egységét s azt, hogy a haza nem pusztán földrajzi és politikai fogalom, hogy a hazának egy a vérkeringése s nem ott ér véget, ahol festett oszlopok és drótsövények határait mutatják. A magyar sas végzetes pusztulásában megmutatta Magyarország egységét, melyért fiai fölmennek az égbe, lehullanak az égő pokolba, mig ki nem küzdik az Igazságot Magyarországnak.