Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - A trianoni igazságtalanság jóvátételét követelte a Reviziós Liga országos nagygyűlése

\m május MAUYAK KÜLPOLITIKA A trianoni igazságtalanság jóvátételét követelte a Revíziós Liga országos nagygyűlése Herczeg Ferenc: Endreszt nem a halál, hanem a halhatatlanság ragadta ki közülünk Bethlen István: Ne csüggedjetek, ne habozzatok azért, mert tlz év óta nem voltunk képesek elérni, ami után a sziv vágyottá Eckhardt Tibor: A magvarság a Golgota leié vezető út nagyobbik leiét immár megtette és teltartőztathatlanul közeledik a feltámadás — Sztranyavszky Sándor: A krizitböl nincs más kivezető út, mint a trianoni szerződés revíziója - Nagy Emil: A nagy perújításra ott az alap: Miller and kísérő levele! Megmozdult az egész ország. Minden ember érzi ezen a megcsonkított földdarabon, hogy elérkezett a cselekvés ideje. A külpolitikai helyzet és a gazdasági világválság jelzik az idők fordulásának jelentkezését. Érzi ezt minden magyar, de érzi a külföld is és Lausanne-ban néhány hét múlva tárgyalnak majd a dunai államok tarthatatlan helyzetéről is. Ebben az izzó légkörben Csonka-Magyarország népének közös vágyát szabadította fel a Magyar Revíziós Liga, amikor május 22-re az egész ország területén revíziós nagygyűléseket hívott egybe. A magyar nép lelke, egységes vágya és akarata, lebirhatatlan követelése nyilatkozott meg a főváros és a vidék nagygyűlésein, amelyek szónokai és résztvevői szenvedélyesen és egyértelműen követelték, hogy most már ne csak a társadalom, hanem a nemzet hivatalos képviselői is cselekedjenek a revizió megvalósításáért. A revíziós gyűlések előkészítésével és megszervezésével rendkívül értékes szolgálatot tett a nemzetnek a Revíziós Liga és a Tesz gárdája, amely Fali Endre dr. ügyvezető igazgatóval az élén fáradság nélkül és példás odaadással követett el mindent, hogy a nagy megmegmozdulás kellő eredményt érjen el. Özönlik a nép a nagygyűlésre Aranyvillogásu napsugarak tűztek a Dunára és a Vigadótérre ezen a verőfényes májusi vasárnap délelőttön, mintha csak a pünkösdi tüzek megvilágositó erejével akarták volna megtermékenyíteni a nemzeti vágytól és fájdalomtól érzékeny lelkeket. A Vigadó épületének főbejáratán kitárultak a kapuk, hogy befogadják a revizió gondolatáért lelkesülő ezreket. Felharsant a zenekar és a fúvós hangszerek zenéje pattogó ütemével lüktetett szerte az idetorkoló utcákba, ahonnan már kora délelőtt özönlött a nép : mindenki ott akart lenni, hogy meghallgassa a szónokokat és olkiáltsa a követelés indulat szavait. Zászlók jelentek meg a Vigadó előtt, csoportokban, rendezett sorokban érkeztek a különböző egyosülotek, testületek, szervezetek tagjai. A rendőrök sorfala félkörben állva szabadon tartotta a teret, hogy mindenki akadálytalanul léphessen be az épületbe. Szines, aranyhímes zászlók tarkán és ünnepiesen csillogtak a napfényben ós a rendezett csoportok felvonultak a Vigadó hatalmas lépcsőzetén a nagyterembe. Tizenegyre járt már az idő, de még egymásután érkeztek egyesével ós csoportokban mindazok, akik részt akartak venni a fővárosban rendezett revíziós nagygyűlésen. Száztagú rendezögárda igyekezett elhelyezni az impozáns nemzeti tüntetésre sietőket, de oly tömegben özönlött a nép, hogy természetesen nem fért el mindenki a termekben. Nemcsak a nagytermet, a két kistermet, a földszinti és emeleti karzatokat töltötték meg zsúfolásig a revizió eszméjének lelkes hivei, hanem a folyosón és a lépcsőn is szorongtak az emberek. Lenn, a Vigadó előtt nagy félkörívben csoportosult a hallgatóság és a vendéglők, kávéházak terraszait is ellepték az emberek. A dunaparti korzón is megálltak a sétálók és minden fej a Vigadó homlokzata felé fordult, hogy hallja a szónokok beszédeit. Az épület homlokzatára ugyanis hangtovábbító készüléket erősítettek, éppen ugy, mint a Vigadó folyosójára és így nemcsak az épületben, hanem az utcán is jól hallottak minden szót azok, akik a termekből kiszorultak. A nagyterem hatalmas dobogóján elől hosszú zöld asztal állott. Középen Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke ült, az asztalnál tőle jobbra és balra a revíziós mozgalmak vezérkara és mögötte sokan mások. Ott volt többek között gróf Bethlen István, Ugrón Gábor ny. miniszter, dr. Lázár Ferenc felsőházi tag, Sztranyavszky Sándor ny. államtitkár, Schandl Károly, gróf Klebelsberg Kunó, Nagy Emil, báró Madarassy-Beck Qyula, Perényi Zsigmond báró, Szörtsey József, a TESz igazgatója, Márkus Miksa, az Újságíró Egyesület elnöke, Andréka Károly főkapitányhelyettes, Puky Endre, a képviselőház alelnöke, Szudy Elemér, Kossalka János, Lányi Márton, Kállay Tamás, Biró Pál, Kórody Katona János, Káinoki Bedö Sándor, Brandt Vilmos országgyűlési képviselők és a római katholikus, református, unitárius, meg az izraelita egyházak képviselője. A közélet és a társadalmi mozgalmak többi vezetőegyéniségei foglaltak helyet a dobogó tömött széksorain. Körülöttük is sokan helyezkedtek el állva. A dobogó hátsó szélén, a kisterem üvegajtai előtt sorakoztak fel a szines, dus aranyhímzésű testületi és egyesületi zászlók. Kék, zöld, vörös lobogók, nemzeti szinü zászlók, piros-fehérzöld szegélyű hófehér standard Buda címerével, mind nehéz aranydisztitéssel. A dobogó előtt az énekkar tagjai állottak Herczeg Ferenc megnyitó beszéde A revíziós nagygyűlés a Justice for Hungary diadalmas gépmadár tragikus sorsú légjárójának váratlan megrendítő halála fölött érzett nemzeti gyász jegyében kezdődött. Herczeg Ferenc elnök amint kimondta a hős magyar repülő nevét, egyetlen, összeolvadó zörrenés vágott bele az ünnepies csendbe : a nagygyűlés minden széken helyet foglaló résztvevője, mint egy ember pattant fel a helyéről, hogy felállással tisztelegjen Endresz György hősi emlékének és állva hallgassa meg Herczeg Ferenc kegyeletes kijelentését. — Endresz György — mondotta Herczeg Ferenc megilletődött hangon a síri csendbe borult teremben — ez legyen az első név, amely ajkunkról elhangzik. Endresz György, ehhez a névhez egy nagy diadal és nagy gyász érzése fűződik. Ez a gyász azonban olyan, amely inkább felemelő, mint lesújtó és ha Endreszre gondolunk, nem a földi rög, hanem a napfényes ma-